Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-25 / 48. szám

akettőre, elzsibbasztanak, közönyössé tesznek, s a mellett, hogy kellemetlen mindakettőre nézve, végeredményében art a közügynek, a hivatalnak, mert elveszi a kedvet, a lelkesedés tüzét eloltja. Tehát nyugdíjt, még pedig úgy: hagyassék meg a lelkész parochiáján, hivatali jövedelmének élvezetében s így nem lesznek az egyháznak deficiensei, mint Vörös lelkész úr szerint a váci nyugalmazott katholikus papok. A lelkész felmentetik a hivatal viselése és felelőssége alól, adatik mellé administrator, ki tőle függetlenül vezeti az egyház ügyeit. így a lelkész se szenved, a káplánon is, a közügyön is segítve lesz. Az egyház hajója nem vesztegel levont vitorlákkal, se zátonyra nem jut; hanem a szabad szellő viszi kitűzött célja felé. Építtetik Isten országa, az elégedetlenség fogy, a kezdetlegesség megszűnik, a fogyatkozások a reform tüzében elégnek. A fő dolog csak az, hogy mikor javítunk, ne csak magunkra tekintsünk, hanem azt a magas hivatást is szemünk előtt tartsuk, melyre állíttattunk. Legyünk a föld sava, a világ világossága, hogy a nyáj, mely gondjainkra bizatott, vezéreltessék a krisztusi eszmény tökéletességéhez, s legyünk az a jó pásztor, ki életét adja a juhokért. Végül ne feledjük, hogy a nyugdíj a jövendő papságra szól. x. TÁRCA. A próféták tanúságtétele hivatásukról és adományaikról. (Folytatás és vége.) -A- prófétai adományok. 12. §. Jövendölés. Nábi, róeh, chozeh, próféta mind azt jelenti, hogy jövendölő, látó, a jövő megmondója, tehát kétségtelen, hogy a prófétához eleitől fogva a jövendölés fogalma volt kötve, sőt épen ez volt a legjellemzőbb vonása, mert erről nevezték el. Már fentebb megjegyeztük a különbséget a varázsló, kuruzsló, shamon s a pythia vagy augur stb. és a próféta között. A próféták tényleg jövendöltek, s vallják is magukról, hogy ők tudjak a jövőt, mert az Isten megjelenti nékik. Ámós próféta nyíltan tanítja (Ámós 3, 7), hogy : »semmi dolgot nem cselekszik az Úr Isten addig, mígnem megjelenti az ő titkát az ő szolgáinak a Prófétáknak.« Világosan tanítják tehát a próféták, hogy őket Isten felruházta azzal a tehetséggel, hogy a jövőbe belássanak. A többiek épen olyan világosan tanítják ezt, mint Ámós, ha nem ezekkel a szavakkal is. Mikor Jerémiás így szól: »Ez az Úrnak szava ... Sírni fog a Júda, és az ő kapui elromlanakcc ... stb. vagy Ezékiel (21, 17.): »Es én is az én kezeimet egybecsapom, és megnyugtatom az én haragomat; én Úr szólottam !«s mind a többiek, mikor így szólnak: »Ezt mondja az Ur,« és ehez kapcsolnak egy jóslatot, ezzel ugyan azt fejezik ki, hogy az Isten felruházta őket a jövőbe való belátással. »A régi dolgok ime eljöttek, és új dolgokat én jövendölök, minekelőtte meglennének, megmondom nektek,« mondja Jesajah (42, 9). És ezt kérdezték is tőlük sokszor, mert »tanácsot kérni az Úrtól« nem egyebet tesz, mint a jövendőt megtudakozni a prófétától, erre pedig sokszor van eset. (Például: Jer. 2r. 1 —1 köv.), sőt egyenesen kötelesség, a mennyiben semmihez nem szabad fogni a zsidónak az Úr tanácsa nélkül (Jes. 30, 1 és Hózs. 8, 4), de természetesen ez csak a nagy, országos dolgokra értendő. És ez nagy jótéteménye az Úrnak a népre nézve. Jasajah mikor a zsidókat azzal fenyegeti, hogy Jehovah az egész társadalmi rendet fel fogja forgatni, a többek közt ezeket mondja (3, 3), hogy az Úr elveszi »Hatalmast és Hadakozót, a Bírót és a Prófétát, a jövendő dolognak meglátóját, és a Vén embert.« Tehát ő igen nagy csapásnak tartja a Prófétának, a jövendő dolog meglátójának elvételét. Ismervén a próféták működési körét, nem állíthatjuk, hogy nekik főfoglalkozásuk volt a jövendölés; de annyi minden kétségen felül áll, hogy igen lényeges prófétai adomány volt ez, s ők maguk is igen nagy súlyt fektetnek rá. Az ő jövendölésükre biztosan lehet építeni, mert az igaz, mert az Úr szájából jő az, a mit ők szólanak. A hamis prófétáknak fő-fő bűneként hozzák fel, hogy a népet elcsalják, hazugságot szólnak, »mert az ő szívöknek látását szóljákcc, és nem azt, a mi az Úr szájából jő. Jerémiás a 23-ik rész 14—16. versében így szól : »A jeruzsálemi prófétákban is láttam rútságot; mert paráználkodnak és hazugságban járnak ... Azért azt mondja a Seregeknek Ura : »Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavaikat, kik prófétálnak néktek ; megbolondítanak titeket, az ő szíveknek látását szóljak, nem az Úrnak szájából.« Ez a »hazugság« természetesen a hamis próféták jóslataira is értendő, sőt főként ezekre. S ha már a próféták azt vetik szemére ellenfeleiknek, hogy hazugságot jövendölnek, akkor félreérthetetlenül értik alatta, hogy az ő jövendöléseik igazak, és ha azoknak jóslatai azért nem igazak, mert a saját szívok látásai, és nem az Úr szájából jönnek; akkor az övékéi meg, mivel igazak, ^ minden esetre az Úr szájából jöttek, tehát nekik az Úr adományozta a jósló tehetséget. Es hogy ez mily fontos, mutatja az, hogy épen a jövendölés igazsága különbözteti meg a prófétát a hamis prófétától. (Deut. 18, 21—22): »Ha pedig mondándod a te szívedben: Miképen esmérhetjük meg az igét, melyet az Úr nem mondott légyen ? Mikor szólánd a Próféta az Úr nevében és be nem teljesedik az a dolog, és meg nem lészen ; ez a beszéd, melyet az Úr nem szólott, hanem kevélységből mondotta azt a Próféta: »Ne félj azért attól.« Természetes, hogy ha pedig beteljesedik az a dolog, akkor meg ez a beszéd, a mit az Úr szólott. Ha még így világosan nem mondanák is a próféták, hogy őket Isten jóslási tehetséggel ruházta fel, akkor is következtethetnék ezt abból, hogy tényleg jósolnak az Isten nevében, már pedig láttuk fentebb, hogy az ő tanításaik szerint semmit nem mondhat a próféta, csak amit néki Isten parancsol. Isten tudja a jövőt, tehát azt is parancsolhatja a prófétának. Az a lélek, mely a prófétát az elhivatáskor betölti (Mikeás 3, 8), megmutatja néki a jövendő titkait is. Ezt a hatást tulajdonítja e léleknek Jóel is, mondván (Jóel, 2, 28) : »És ezután lészen ez, hogy kiöntöm az én lelkemet minden emberre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok ; a ti véneitek álmokat látnak, és a ti ifjaitok látásokat látnak.« Tehát a kire az Isten lelke kiöntetett, az »álmokat lát«, »látásokat lát« azaz : jövendölő képességet nyer. És ha visszagondolunk arra, a mit a próféták hivatásáról mondottunk, be fogjuk látni, hogy ez az adomány volt a prófétákra a legnélkülözhetetlenebb, mely nélkül ők egy lépést sem tehettek volna feladatuk teljesítésében. Mert mi volt a próféták feladata ? A szent szövetség védése. Vagy bővebben : az ő feladatuk volt