Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-18 / 47. szám

a pápa serege, a papság a népirodalom terén, jelesül Némethonban — mint alább látni fogjuk — egész erőmegfeszítéssel vivja a kultúrharcot. De a legközelebb mult napokban bátrabbak lettek a pápa harcosai. Németországban az állam felügyelete alatt álló népiskola ellen intézték támadásaikat és három poroszországi püspök az országgyűlési választások alkalmából opositióra buzdította híveit. Osztrákországban pedig Pergen gróf vezetése alatt tervbe van véve e hó 26-tól 29-ig egy Bécsben tartandó kath. népgyűlés, melynek furcsa címe ez : „All-gemeiner östertichischer Katholikentag jiir die gesammte Monarchie.í

l

A napi sajtó helyesen sejti, hogy ezen ellenmondásos cím ellenséges intentiókat árul el a magyar államjog ellen. Azon tárgyak, melyek a gyűlésen elintézendők volnának, igaz, nagyon ártatlan képet kölcsönöznek az összejövetelnek. Ezek szerint a gyűlés teendője az lenne, hogy tanakodjék a felől, mikép ápolandó és tartandó fenn a kath. hitélet a családban és a társadalomban, mily módon fejleszthető a kath. egyleti tevékenység? mik volnának az eszközök, melyek által a tudományt és művészetet az isteni kijelentéssel összhangzásba hozni lehetne? továbbá, hogyan ellensúlyozható az istentelen és vallástalan napi sajtónak felette kártékony hatása és mikép volna elérhető a fiatalságnak valódi keresztyén nevelése és a társadalmi viszonyok üdvös rendje? Ezen themák leple alatt azonban még más is rejlik, nemcsak a kath. egyháziasságért való félelem és remegés. A ki emlékszik a Belgiumban, Németországban és Franciaországban tartott hasonló összejövetelekre s nem felejtette el, mily nyilatkozatok történtek nálunk is a Szent István és Szent László-társulat gyűlésein, biztosra veheti, hogy a Bécsben végbemenendő kath. gyűlés sem tervezget kisebb dolgot, mint tüntetést eszközölni a pápa világi hatalma érdekében. Egyébiránt, bármi cím alatt és bár mikor lépett kiizdtérre az ultramontan sereg, mindig csak a pápa és a clérus hatalmának emelésében és a más vallásfelekezetek, valamint a társadalom szabadabb mozgásának elnyomásában kereste és célozta a »labora« figyelmeztetés teljesítését! Mutatják ezt azon küzdelmek, melyeket a római curia nemcsak IX. Pius alatt vívott, hanem a jelenlegi pápa alatt is mindinkább vívni kezd a létező államtörvények ellen minden országban. Németországban politikai érdekek megvalósítása céljából a culturharc levétetett ugyan a napi rendről és az olasz állam integritása ellen intézett támadások nem találtak pártolásra a hatalmasságoknál. Ezt a hiányt azonban most más módon iparkodik pótolni az ultramontanismus. Áttette a harcot az irodalmi térre. Hogy mily fáradhatlan tevékenységet fejt ki e tekintetben a katholicismus, azt mi elég nagy mérvben tapasztaljuk idehaza is, ha a kath. sajtót és a kath. népszerű irodalmi termékeket figyelemmel kisérjük. Legbámulatosabb azonban e tevékenység Németországban. Itt 144, többnyire porosz városban 180 kath. lap jelenik meg, melyeknek mindegyike a legkíméletlenebb ellensége nemcsak a protestantismusnak, hanem minden modern államjognak és minden észszerű fejlődésnek. Legnagyobb száma a lapoknak nyelvezetében utólérhetlenűl tud alkalmazkodni a nép együgyűségéhez, tudván, miszerint az ember inkább ábrándok által ringatja magát, sem hogy eszét használja s a dolgok helyes felfogására törekedjék. És hogy a katholicismus e tevékenysége mindenütt szembe szökő és észrevehető legyen, nincs dolog, melyre csábító bélyegét rá ne nyomná. Hogy például hű bajnokát, Németország első kath. laikusát, Windthorstot dicsőítse s példánykép gyanánt feltüntesse, áruba hozta a „ Windthorst dohányt" ezen reclamos cím alatt: »Broermann testvérek, Ostercappelnben ajánlják valóban finom és kellemes dohányukat Windthorst dohány név alatt. Minden csomagon ott van Windthorst születési házának lithografiai képe ő excellentiának saját neve aláírásával.« De ez, valamint mind azon csodák, melyekkel a nép e lapokban elárasztatik, s melyek egytől-egyig mind a meseországba valók, csak játszi csekélységeknek tekinthetők ama csiszolatlan gyanúsításokkal, ócsárlásokkal és rágalmakkal szemben, melyek a protestantismus discreditálása céljából gyártatnak és közzététetnek. Magától értetik, hogy a német protestantismus ezt összetett kezekkel nem nézhette és nem hallgathatta. Tudta, hogy munkát és munkálkodást csak munkával és munkálkodással lehet felülmúlni, s hogy a jobb munka a rosszabbat okvetlenül leveri. Támadott ennélfogva az „Evangelischer Bund" és ennek röpiratai most ezer meg ezer példányokban ellensúlyozzák a kath. sajtó nemtelen törekvéseit. Igaz, a protestantismus lényegénél fogva nem küzd oly phalanxban, mint az egyöntetű, marionet természetű katholicismus. De Briiggemami kettwigi lelkésznek igaza van, midőn az »Evangelischer Bunda ez idei 20-ik füzetében azt mondja: »Vissza riasztanak minket ezen nehézségek? Derék emberekre nézve nehézségek csak buzdítások nagyobb erőmegfeszítésre. A kath. egyház már azon gondolattól reszket, hogy a protestáns egyházban az egyes meggyőződések különfélesége dacára a hit és szeretet egysége nyilvánul. A kath. sajtó lármája és káromlásából minden értelmes ember csak az öntudatra ébredett prot. közszellemtől való félelmet hallja ki. Nagyon jól tudja a kath. egyház, hogy hatalmi állását csak akkor tarthatja fenn, ha a prot. egyház gyengének bizonyul. Fel tehát! Ki ki fegyverkezzék, hogy azon elveknek szolgáljon, melyeken a prot. egyháznak győzedelmeskedő ereje alapul.« Ezt mi, magyarországi protestánsok is figyelemre méltathatjuk. Nem az a feladatunk, hogy egymás közti egyenetlenkedés altal gyengítsük egymást; hogy nemzetiségi ábrándokra fecséreljük el azon erőnket, mely nem a miénk, hanem egyházunké; hogy keserítsük azok szívét, kikre egyházunk vezérletét ruháztuk. Nem ! Feladatunk az, hogy protestáns egyházunk felvirágoztatásának szenteljük erőnket és életünket ernyedetlen tevékenységben. Csak akkor győzhetünk és létünket akkor biztosíthatjuk, ha egyházunk szolgálatában munkálkodunk. És bizony, bár merre tekintünk, beléletünk viszonyaiból, valamint ellenfeleink támadásaiból csak egy intés hangzik felénk: »Labora!a

Bierbrunner Gusztáv. TÁRCA. A próféták tanúságtétele hivatásukról és adományaikról. (Folytatás.) 11. §. A próféták a politikai téren. Jehovah Izráel Istene, s Izráel az ő népe. O vezérelte a zsidókat Egyiptomba az éhség elől, ő hozta ki őket onnan a szolgaság alól, ő'telepítette le új hazájokban, egy szóval ő a népnek tulajdonképeni királya s feltétlen Ura és parancsolója. Tudjuk, hogy a sémiták a népek történeté-