Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-18 / 47. szám

Harmincegyedik évfolyam. 47. sz. Budapest, 1888. november 18. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em, Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 80 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. "^S Állítsunk fel protestáns tanárképző intézetet. (Folytatás.) A béke nem következett be. — A korai tavasz virányát az éjszak fagyasztó vihara megsemmisítette; de nem az új élet csiráit. Híven táplálta ezeket a protestáns egyház az oly bölcsen fel nem adott autonómiájának veteményes kertjében. E csirák feléledtek, a támadás közben megerősödtek s autonomiánk árnyéka alatt egybegyűlt a magyar haza minden igaz híve s a prot. egyház által hazánkra új tavasz derült. Meglett ismét alkotmányunk, megköttetett a béke s felelős minisztériumunk a régi vallás-és közoktatásminiszterrel — Eötvösünkkel — a haza szívébe visszatért. Felejthetlen öröm — hála napok! S a miniszter felvette a fonalat ott, a hol a vész azt megszakítá. — A hitfelekezetek vezér- és kiválóbb tanférfiai kihallgatásával, — s nem e felekezetek meghallgatásával — beterjeszté a népiskolai törvényjavaslatot. — »Nevelés nélkül illusio az alkotmányország, sőt veszélyessé válhatik; de monopoliumot sem akar azért az állam ; különbséget kell tenni az absolut és alkotmányos országok között; amabban nem a nép foly be a népnevelés intézésére, emebben megfordítva történik. Alkotmányos országban a tanszabadság elvére kell tehát alapítani a népnevelést. Nem lehetett practicus, hogy egyedül az állam bírjon jogokkal a népnevelés terén, mert ez az alkotmányos államnak elveivel nem fér össze. Alkotmányos országban a tanszabadság absolut következése magának az állam alapelvének. « Ily hódító elvek kijelentésével mutatta be a kiforrott jellemű és nagyszellemú miniszter törvényjavaslatát. S a javaslat törvénynyé vált. — S mi protestánsok annak dacára, hogy ép a népnevelési törvény az 1790/1 : XXVI. tc.-re, mint a melyben csak a felsőbb oktatás coordinatiójáról van szó, nem támaszkodhatott, s jóllehet e törvény mind a felügyelet gyakorlata, mind az iskola szervezete tekintetében mélyen sérté autonom jogainkat, s szegény egyházunkat azon felül részben igazságtalan anyagi áldozatok meghozalalára inditá: egyházunk — autonom jogainak elve felnemadása mellett — hódoló tisztelettel fogadta- alkotmányos államunk országos törvényét s önmegtagadólag meghozta az áldozatot a nemzeti nevelés, a culturállam oltárára. S ez áldozatnak volt és van is áldása reánk, de nevezetesen hazánkra nézve. Népiskoláink száma tetemesen emelkedett s népiskoláink, tanítóképezdéinkben protestáns szellemben nevelt tanítókkal ellátva, megmaradtak az egyház veteményes kertjei. Széles e hazában pedig a miniszter bölcs és nagyszabású intézkedései alapján megindult a tanügyi mozgalom. Nagyobb számmal felállított, s külföldön paedagogiai tanulmányaikat mélyítő férfiak vezetése alá helyezett tanítóképezdék gondoskodtak a tanítók szükségelt nagy számáról. Mintegy varázsütésre keletkeztek mindenütt népiskolák, majd később polgár-ipariskolák; a felnőttek oktatásáról is gondoskodtak; szaklapok kezdetben a miniszter által anyagilag biztosítva, később önállóan közönséget teremtve, az érdeklődést felkeltve, a továbbképzést támogatva, szolgálták és szolgálják a népnevelés ügyét; a tan- és kézi könyvek ideges gyorsasággal követik, szorítják ki egymást; népnevelési irodalmunk hatalmas tényezővé válik. Az eddig oly alárendelt tanítók állása tekintélyesen emelkedik ; egyletekben művelődnek, erősödnek, anyagi helyzetük javul, s az állam gondoskodása által létesült nyugdíjintézet jövőjük sötét gondjait eloszlatja. — E közben a felsőbb oktatás ügyét sem téveszti szeme elől az organikusan s céltudatosan alkotó Eötvös miniszter. Magyarország minden államok közt az első, mely