Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-11 / 46. szám

elszakadna Jehovától, s soha vissza nem térne, hanem okvetlenül elveszne. Érezték tehát hivatásuk fontosságát. S ha ez így van, érezniük, sőt világosan tudniok kellett azt is, hogy az ő hivatalok nagy felelősséggel jár. Hiszen ők tanították, hogy mindenki felelős a maga tettéért, még pedig régebb az utódok is az elődökéért; de már Ezékiel erélyesen tiltakozik ez ellen. (18 r. 2 — 3 v.) »Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani az Izráel földjéről, mondván: »Az atyák ették meg az egrest, és a fiaknak foguk vásik meg belé? Élek én, azt mondja az Ür Isten, ha többé helye lészen köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.a S tovább a 4. versben : »A mely , lélek vétkezik, annak kell meghalni.« Ez még szigorúbban fejezi ki azt az elvet, hogy mindenki felelős a maga tetteiért, és senki más nem, hanem a mely lélek vétkezett, annak meg kell halni. No már azok a próféták, kik ezt anynyira hangsúlyozták, lehetetlen, hogy ne érezték volna a felelősség terhét, mely saját vállaikra is nehezedett. Hiszen miért is dorgálták ők a népet, s miért ígértek neki jutalmat ? Isten akaratának megszegéséért, vagy betöltéséért. S mi volt az Isten akarata? A néppel szemben, hogy teljesítse a törvényt, a prófétákkal szemben -az, hogy hirdessék az Isten akaratát, hogy a nép tudja magát mihez tartani. Világos, hogy, ha ezt nem teszi, vagy helytelenül teszi a próféta, megszegi Isten akaratát. S nem nagyobb bűnt követ-e el a közönséges embernél az Isten akaratának hirdetője az Isten akaratának áthágásával ? S valóban, az a lelkes buzdítás a jóra, az az őszinte kesergés a bűn és a süket fülek láttára, igen hangosan tanítják nekünk, hogy a próféták mélyen érezték felelősségöket. Az ellenkező az erkölcsi érzék hiányára mutatna, s az Isten lelke küldhet-e erkölcsi érzék nélküli erkölcsi prédikátort ? De azért még sem állíthatjuk, hogy minden próféta olyan szigorúan vette volna a prófétai felelősséget, mint Ezékiel. Szerinte minden egyes lélek üdvéért külön-külön s egyenként felelős a próféta. Ezékiel 3, 18—19. ezt mondja: »Ha én mondandom a hitetlennek: Halállal halsz meg; és te őket meg nem inted, és nem szólasz néki intvén őket, hogy a hitetlen az ő istentélen utától eltávozzék, hogy éljen : a hitetlen meghal az ő álnokságában, de az ő vérét a te kezedből kívánom meg. Te pedig ha meginted a hitetlent, és meg nem térend az ő hitetlenségéből, és az ő istentelen utáról: az, az ő álnokságában hal meg, de te a te lelkedet megmentetted.« Röviden összefoglalva az egészet, itt is elmondhatjuk, hogy a préféták az Isten és a zsidók között köttetett szövetség védői és zászlói. Feladatuk e szöyetséget a néppel is megtartatni, hogy így elhárítsák a büntetést Izraelről, mely különben okvetlenül bekövetkezett volna. Feladatuk volt tehát őrködni Izráel erkölcsi épsége, s ehhez kapcsolt jövője fölött: »Embernek fia : őrállóul adtalak én téged Izráel házának : halld meg azért az én számból az én beszédemet, és intsd meg őket az én nevemben.« 10. §. A próféták a társadalmi téren. Sehol sem olvassuk az ó-testamentumban, hogy a próféták külön kasztot, vagy ordót képeztek volna, mint pl. a léviták, vagy a róm. kath. klérus. Tudjuk ugyan, hogy voltak próféta-iskolák, de ezek csak olyan formák voltak, mint a bölcsész-iskolák. A prófétát az isteni elhivatás tette prófétává, az pedig érhetett bárkit is, akármely nemzetség fia, akármely társadalmi osztály részese lett 1 légyen is az, és ezen elhívatás őket rendes életviszonyaik s foglalkozásmódjuktól el nem szólította. Sámuel Izráel birája volt, Ámós barompásztor. Nősülhettek, mint bárki más. Ézsaiás nős volt, s gyermekei voltak, s többeknek is a próféták közül. Semmi tekintetben sem állottak más törvények alatt, mint a többiek. Ámós, ki Hóseással együtt gyakran ki kel a zsidók részegeskedésc ellen, a 2. 11 — 12-ben így szól: wPrófétákat támasztottam a ti fiaitok közül, és a ti ifjaitok közül nazareusokat!... Fis ti bort adátok inniok a nazareusoknak, és a prófétáknak meghagytátok, mondván : »Ne prófétáljatok !« Ime, itt bűnül rója fel a próféta a zsidóknak, hogy a naziroknak bort adtak, s nem szól arról, hogy a prófétáknak adtak-e, vagy nem ? És ezt nem azért mellőzi, mintha azt el sem tudná képzelni, hogy még a prófétáknak is adhattak volna, hanem azért, mert egészen közönyös előtte, mert ha adtak is, azzal nem vétkeztek sem a kik adták, sem a kik elfogadták. Társadalmi állásuk nem volt úgy meghatározva, mint a papoké, vagy más hivatalnokoké, hanem azért elég nagy tekintélynek örvendettek. Tekintélyök a szellem fölényén alapulván, természetesen csak azok ismerték azt el, kik a szellemnek némi értéket tulajdonítottak. Abból a sok panaszból, melylyel a próféták illetik a wvastag nyakú, süket fülű, kövér szívű, engedetlen népet«, azt lehetne következtetni, hogy talán nem is birtak ők semmi tekintélylyel a nép előtt; de gondoljuk meg, hogy irataik ma 2—3 ezer év szent pecsétjével hitelesítve sokkal nagyobb tekintélylyel birtak, mint ők maguk, s mégis hányan követik ? Tudjuk, hogy a királyhoz legtöbbször szabad bejáratuk volt, azt néha megfeddették, szavuk nagy nyomatékkal birt, s az előkelők igen gyakran kértek tőlök tanácsot, pl. Ezék. 20, 1: j)Jövének valami férfiak az Izráel vénei közül, hogy tanácsot kérdenének az Úrtól és leülének én előttem.« (Folyt, köv.) Kecskeméthy István. BELFÖLD. A battyándi (pucinci) ev. anyagyülekezethez tartozó tót-moráczi-mezővári és zsidahegyi egyesült filiális egyház szép szerzeménye. Az emberiséget szerető s alattvalói sorsát szivén hordozó II. József császár idejében a tolerantiális világban t.-moráci urodalomnak a vallási fanatismustól ment közbecsülésben részesült birtokosa s hűbéreseinek egy iden kedves földesura volt, a ki azon volt, hogy terjedelmes uradalmain lakozó jobbágyai minden valláskülönbség nélkül védszárnyai alatt megelégedett életet élhessenek az akkori robotrendszer nehéz jármai alatt. Az öregek szájhagyományaiból hallottam, hogy midőn itteni uradalmát meglátogatta, jobbágyai, iránta való tiszteletből mintegy ünnepies tüntetéseket tanúsítva, csoportosan jelentek meg előtte, ki nyájasan társalogván velők, mindég atyailag tudakozódott tisztjeinek velők való bánásmódjáról ; szives szeretetből a szegényebbek közül nem egynek nyújtott felebaráti segélyt s távozásokor örömkönyek közt búcsúztak el tőle jobbágyai. Veleszületett nemes gondolkozásánál fogva, mihelyest kihajnalodott a vallásszabadság rég várt boldogabb időszaka, 1781-ben Battyándon alakult ev. egyház javára saját allodiális birtokából mintegy 10 holdnyi belsőséget ajándékozott, a melyen jelenleg is áll templomunk, és iskolaházunk. Ezen adományozó levél latin nyelven fogalmazva ma is kegyelettel őriztetik egyházunk levéltárában! E magának örök időkre kegyeletes emléket alkotó Macaenásunk, a lezajlott forradalmi világban martyrhalált szenve-