Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-11 / 46. szám

Harmincegyedik évfolyam. 46. sz. Budapest, 1888. november 11. PROTESTÁNS E(í VHAZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. 0T Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. Ott Állítsunk fel protestáns tanárképző intézetet. A vallás- és közoktatási miniszter 2 3,728. sz. rendeletének theolog. akadémiánk tanári értekezletében való bemutatása s megbeszélése alkalmából, az akadémiánk eredeti tervezetével szorosan egybefüggő tanárképző intézet eszméje s megvalósításának az azóta szerzett tapasztalatok által is igazolt szükségesség tudata oly élénken hatotta át a tanári kart, hogy nyomban megbízott engem azzal, hogy e fontos ügyet a theol. akad. nagybizottság elé terjesztendő évi jelentésemben legfőbb kormányzó testületünk előtt is felelevenítsem. Megtettem. Minthogy azonban jelentésem eme részének célzata oda irányult, hogy emez eszme s annak megvalósítása iránt az érdeklődést tágabb körökben is felkeltsük s szavaim magában a nagybizottságban visszhangra találtak : a nagybizottság elnöke b. Prónay Dezső egyetemes felügyelőnk U Méltósága kívánatosnak tartotta, jelentésem e részének egyházi sajtónk utján való közzétételét. Ez elnöki felhatalmazás alapján bátor vagyok tehát kartársaim megbízásából készült eme jelentésemet, az abban íoglalt eszmét e becses lap igen tisztelt protestáns szellemű olvasóinak szives ügyeimébe ajánlani. * * „ * Őseink a tanügyet a vallás ügyével szoros szervi összeköttetésben levőnek tudták. Midőn vallási szabadságukért küzdöttek, küzdöttek egyszersmind a nevelés, az iskolázás, a tanügy szabadságáért. A békekötések ez elvet szentesíték s a vallás szabad gyakorlata mellett autonómiánkat a nevelés terén is biztosíták. A katholizáló irány egyrészt, másrészt a centralizáló s így germanizáló önkény volt emez elv természetes ellensége. Elődeink azonban ébren állottak autonomiájoknak ez irány és önkény által megtámadott sáncain; s az 1790/1. XXVI. tc. a védelmi, felterjesztő működésüknek gyümölcse. »De negotio religionis« cím alatt tárgvaltatik az iskolaügy, s a mint a negotium religionis a békekötések alapjára visszahelyeztetik (praesitis) s a protestánsoknak általában örök időkre a vallás szabad gyakorlata iskolák szabad használatával minden önkény — sőt O Felségének is bármely ürügy alatti megzavartatása ellen biztosíttatik (1. '§.) s vallási téren a teljes autonomia kimondatik (3. '§.) : úgy különösen az iskolaügyre nézve jövőre és mindenkorra megadatik a protestánsoknak nem csak azon jog, hogv bárminemű iskolákat (a legfelsőbbeket O Felségének beleegyezésével) bárhol is felemelhetnek, hanem azon jog is, hogy azokban a tanítói személyzetet, felügyeleti közegeiket megválaszthatják, az elsőket elbocsáthatják, a tanítók számát, a tanítás és tanulás ratióját, normáját és ordóját meghatározhatják, s hogy tanulóik minden akadály és hátrány nélkül (impedimentum) tanulmányozás céljából a külföldi akadémiákat felkereshetik. Eme törvénycikk iskolaügyi autonomiánk »magna chartája.« Erre hivatkoztak elődeink, hivatkoztunk és hivatkozunk mi is mindenkoron, a midőn emez autonomiánk bármely oldalról megtámadtatik, midőn amaz elv, hogy iskoláink egyházunk veteményes kertjei, hogy »ad libertatem religionis educatio etiam maximé pertinetcc kétségbe vonatik. S e hivatkozás, e küzdelmünk eredménye az, hogy j'1

nleg iskolaügyi autonomiánk romjain állunk. - Emelhetünk iskolát, de ennek minősége meghatározott; fentarthatjuk azt, de a kormány egy időre, sőt végleg is bezárhatja; választhatunk tanítókat, tanárokat, de csak tanszakukra qualificáltakat (századok gyakorlata szerint mi szabtuk meg e qualificátió feltételeit : a legújabb törvény e jogot az államra