Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

felkérni címedet, méltóztassék intézkedni az iránt, hogy miután az egyházi bíróságok a megidézett, de meg nem jelent tanuk ellenében kényszer-eszközöket úgy sem alkalmazhatnak, minden oly esetben, midőn a címed hatásköréhez tartozó valamely egyházi bíróság nem saját vallásbeli egyénnek tanukénti kihallgatását látja szükségesnek, ezt az illitékes polgári bírósághoz intézaidö megkeresés útján eszközölje, mely királyi bíróságnak azután módjában álland a netán makacskodó tanú ellen az 1868. LIY. tc. 206. §-át alkalmazásba venni és őt vallomástételre szorítani. Fogadja címed kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. — Budapesten, 1888. augusztus 18-án. A miniszter meghagyásából Széchényi Jenő, osztálytanácsos. * A Kiss Gusztáv-alapítvány átadása Hódmezővásárhelytt f. hó 20-án megható ünnepélyességgel ment végbe a ref. főgymnasium dísztermében. Kiss Gusztáv főgymnasiumi tanár közel 40 évi működés után a mult iskolai év végével nyugalomba vonult. Volt tanítványai még egyszer találkozni kívántak vele azon intézet falai között, melyhez mindannyijokat sok szép, kedves emlék köti. A megható találkozásnak a szeretet és hálaérzet szóbeli nyilvánítása mellett azon elismerésre méltó tett kölcsönöz kiváló jelentőséget, hogy Kiss Gusztáv nevére egy 500 frtos ösztöndíj-alapítványt létesítettek a hálás volt tanítványok. Az ünnepély lefolyásáról részletes tudósításokat irnak a hódmezővásárhelyi lapok, melyekből a következőket emeljük ki. Pontban n órakor a volt tanítványok Kmetyko József városi főjegyző vezetése alatt a főgymn. dísztermébe vonultak, hol az egyházi elöljáróság és a városi tisztikar, (mely legnagyobb részben az ünnepeltnek tanítványa volt) teljes számban megjelent. Az ünnepeltet küldöttség hívta meg és megérkezésekor a nagy számú közönség lelkes éljenzéssel fogadta, minek megszűntével Kmetyko József, mint az alapítvány-gyűjtő bizottság elnöke, szép beszéddel üdvözölte az ünnepelt tanárt, ki a megindulásig meghatottan válaszolt a lelkes üdvözletre. A beszédeket követő zajos éljenek után Kmetyko átadta az elöljáróságnak az 500 Írtról szóló alapítvány-levelet, mely szerint: »az i alapítvány célja: a gymnasium egy jó erkölcsű, szorgalmas és kellő előhaladást tanúsító, bármely vallásfelekezethez tartozó növendékének — tekintettel az illető anyagi helyzetére is — évenként való megjutalmazása, melyre az alapítvány kamatjai mindenkor a tanárikar által lesznek oda itélendők és kiadandók.« Majd az egyházi elöljáróság nevében Szabó Mihály főgondnok intézett szép szavakat az alapítványtevő volt tanítványokhoz és a gymnasium mostani növendékeihez. Végül Miklovicz Bálint lelkész-elnök kenetes beszéde zárta be a szépen sikerült kegyeletes ünnepélyt. Este kitűnő hangulatu bankét tartatott számtalan felköszöntővel és sok távirati és levélbeli üdvözlet felolvasásával, melyek az ünnepelt nagyszámú tisztelőitől érkeztek az ország különböző részeiből ! * Ivánka Sámuel sírjához kegyeletes érzések között zarándokolt ki folyó hó 14-ik napján a sárospataki főiskola ifjúsága, tanári kara, s a boldogultnak minden rendű-rangú tisztelője. A gimnáziumi tanulók szép sorban kettesével, az énekkar saját lefátyolozott zászlója alatt, a tanári kar is testületileg, délelőtti istenitisztelet után, a főiskola udvaráról vonultak ki, csatlakozván hozzájok az egyház képviselői is. A temetőnek egyik legszebb pontján, a nyugati szélén, a főút mentében álló, szürke, porosz-márvány emlék és szépen rendbeszedetett sirhalom körül egész nagy intelligens közönség helyezkedett el. A tanári kar is elfoglalván a síremlékkel szemben neki fentartott helyét, az énekkar dala legott felzendült, a melynek alkalmi szövege a hála és elismerés szavaival boldognak hirdeté a gyermekei között nyugvó apát. Majd Kun Pál tanár, a főiskolai közigazgató által ez alkalo mra megnyert szonok, mint a boldogultnak egyik legbensőbb barátja, s érdemeinek az Ivánka-emlékünnepről s a temetési ünnepélyről is ismert méltatója, tűntette fel néhány meleg szóban az ünnepély célját és tárgyát és mondott áldást a most már megjelölt sirban porladozó, de barátainak, tisztelőinek szivében s a hazai ev. ref. énekügy történetében hosszú életre hívatott Ivánka Sámuelre. A beszéd záró szavai után három koszorút helyeztek el a síremlékre, a melyeket a főiskolai ifjúság által felkért leányok készítettek, s az énekkar a »Könnyű legyen a föld hantja« kezdetű ismeretes szép énekkel befejezte a-kegyeletes emlékezésnek ezt az egyszerűségében is lélekemelő ünnepét. A ki fáradságos keresményének nagyobb részét a hazai ev. ref. énekügy oltárára hozta áldozatúl; a ki szegénye volt saját jó szivének s ember-szeretetének : nem érdemelte volna meg tisztelőitől és barátaitól, hogy sírjában jeltelenül sorvadjon el, jóllehet ő maga a külsőségeknek határozott ellensége volt. Köszönet, ismételt köszönet azoknak — a kik, mint a boldogultnak tisztelői és barátai s érdemeinek őszinte méltányolói — az Ivánka-síremlék felállításához hozzájárultak! (Sárosp. L.) * A hódmezővásárhelyi egyházlanács köréből a következő sorok közlésére kérettünk föl: »Azon alkalomból, hogy hódmezővásárhelyi főgymnasiumunk derék tanára Kiss Gusztáv úr, 37 évi áldásos tanári működése után saját elhatározásából nyugalomba vonult, hálás tanítványai a 37 évről, embervoltok ezen kiváló munkása nevének, emlékének megörökítése végett s egyszersmind az őket felsőbb tanulmányokra előkészítő íőgymnasiumunk iránti kegyeletből is egy 500 frtos »Kiss Gusztáv ösztöndíj ' alpítványt« létesítettek főgymnásiumunkban, melynek kamatai évenkint egy bármely felekezetbeli jó erkölcsű és jó előmenetelű tanulónak lesznek kiadandók. A tanítványi hála és az intézet iránti kegyelet ezen lélek emelő tényét ev. reform, egyházi tanácsunk, mint a főgymnasiumot fentartó testület, a legnagyobb elismeréssel fogadja s m:nd azoknak, kik hálás szivök adományával járultak a fent említett alapítványhoz, buzgó szóval mond köszönetet. Nagy kegyelmet közöl Isten azokkal, kiket az ő gondviselésének kiválóbb eszközeivé tesz. A kegyelem ez áldása nyugszik e hálás tanítványokon, mert ők a gondviselés kiválóbb eszközeivé lettek, a midőn az alapítás által a 37 év kedvelt munkaterének elhagyása következtében természetesen felmerülő kedvetlen érzelmei s aggodalom teljes gondolatai között az elfáradt munkásnak — mint a nyugodtabb életet biztosító földre bujdosó Jákobnak a mennyei jelentés — a legédesebb megvigasztalást szerzették, és az ő nyugalomba vonulásának egyedüliségét nemes hálájok által s az azt nyomon követő 37 év édes emlékeinek erőteljes felújítása által a legkedvesebben és állandóan megnépesítették. Hatalmas lelki ölelkezése ez alapítvány a hálás tanítványoknak és derék veterán tanárjoknak, melyben kölcsönösen megáldatva egy lelki családdá alakulnak s visszanyeri elveszthetetlenül lelkének gyermekeit a tanítás és nevelés ősz bajnoka épen akkor, midőn azoktól nehéz szívvel meg kelle válnia. Vájjon aző öröme nem Ábrahám öröme-e, melyet ez akkor érezett, midőn már-már elvesztett édes gyermekét neki váratlanúl visszaadta volt az Isten! Itt várni sem kell rá, meg van a nagy nemzetiség is a hálás tanítványok seregében ! Miként e pátriarchát, tegye boldoggá az ő öröme a mi dicsekedésünk férfiút is élte alkonyán s tartsa fen lelkének vidámságát. De gond-