Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

viselésszerűleg áldásos a hálás tanítványok e nemes munkája főgymnasiumunkra nézve is, kik e tanintézet iránt kegyeletöket is megörökítő szép összegű alapítványok által évről-évre buzdítván tanulóink seregét az elme és szív kiművelésének nemzetre kiható munkájában, mely munkásság emelkedése a tanintézet jövőjének valódi biztosítéka. Fogadják ismételve az alapítók ev, ref. egyházunk buzgó köszönetét. Az Isten kegyelme, melynek indításából a hála és kegyelet maradandó emlékét emelték, mi által példákká lettek az egymás után következő nemzedékek előtt — növekedjék rajtok évrőlévre s építse meg az ő keblökben is a lelki békességnek és boldog megelégedésnek állandó oltárát s adjon bő részt nekiek is a szívek hálájának édes örömében! Tisztem szerint tudatnom kell egyszersmind, hogy a kik még a Kiss Gusztáv nyug. tanár úr volt tanítványai közül adományaikkal a fent említett alapítványt növelni óhajtják, ev. ref. egyházunk pénztárnoka ngető István úrhoz forduljanak, az ő kezeibe tétetvén 1? az aláírási ív az adományok elfogadása és bejegyzése végett. A hódmezővásárhelyi ev. ref. egyházi tanács megbízásából és nevében. — Az egyházi jegyző. * Rövid nyilatkozat. Minden félreértés kikerülése végett szükségesnek tartom e becses lapok olvasói előtt megjegyezni, hogy midőn a ,,Magyar Kalliopé"-nak nevem alatt megjelent ismertetésében a Kalliopé szerkesztőinek tapintatosságát a dalszövegek megválasztását illetőleg kiemeltem, az a népdal szövegeire vonatkozott, a mint az az illető kikezdésből elég világosan kitűnik. A Didimus által kifogásolt részletek is jó részben azon 7 bordalból vannak kiszakítva, melyeket én jóakaratból figyelmen kívül hagytam, de melyekről én is azt tartom, hogy iskolai kézi könyvben csak megbotránkozást kelthetnek. A zenészeti részt illetőleg csak abban van köztünk nézeteltérés, hogy míg Didimus a zsoltároknak magyar rytbmus szerinti ütenyezését helyteleníti, addig én azt megengedhetőnek tartom, természetesen megfelelő rythmusú szöveggel, mert e nélkül az egész dolog illusorius. F két felfogás mellett sem én, sem Didimus nem állunk egyedül. — Szügyi József. * Báró Kemény Gábor temetése Ajnácskőn impozáns gyászpompával ment végbe f. hó 26-án. A szép őszi nap is emelte a végtisztességtétel külső diszét, melyet a község és környék tömeges részvétele és a nagyszámú fényes küldöttségek megjelenése tett valóban impozánssá. Képviselve voltak a közlekedési és kereskedelmi minisztériumok, az erdélyi egyházkerület, a szabadelvű párt, a tudományos akadémia, a történelmi társulat, az országos gazdasági egyesület, az erdélyi gazdasági egylet, a Kemény Zsigmond-társaság stb. A tömérdek koszorúval borított koporsó íölött a rimaszombati dalárda gyászéneke után Szász Domokos erdélyi püspök, a boldogultnak elnöktársa, mondott egy igazán fennkölt szellemű, nagyszabású imát; míg a könyezésig megindító gyászbeszédet Szász Károly dunnamelléki püspök, az elhunytnak ötven év óta benső barátja tartotta. Mindkettőt távirati tudósítás alapján még az nap este közölték a fővárosi napi lapok. Különösen megható volt a gyászbeszéd azon passusa, mely az elhunyt bárónak még életben levő de fia haláláról mit sem tudó édes anyjára vonatkozott. »Oh, te jó öreg aszony! 83 éveddel; neked sejtelmed sincs róla — hogy mi most téged emlegetünk, fiad — büszkeséged — rovatala fölött. A szél, mely a Kárpátok alól fu, három nap es éjjel folyvást zörgeti az ablakodat — te nem tudod miért; környezeted, jó gyermekeid, gyöngeséget! iránti tiszteletből, elhallgatták előtted a valót. Ne is tudd meg e földi testben, csak várd őt mindig, hogy ismét meglátogat. . . . Nemsokára viszont fogod látni — ott, a hol ő már megérkezetté •— A dalárda gyászdala után megindult a gyászmenet az ajnácskői kastély parkjának egy több százados tölgye alá, hol a boldogult által még életében megjelölt helyen ásott sírgödör fölött először György Endre a szabadelvű párt nevében, mint politikust búcsúztatta el, végül Zsilinszky Mihály az akadémia és történelmi társulat nevében mondott megható búcsúztatót. * A Kolozsvárit felállítandó ref. theologiai akadémia és tanárképző-intézet ügyében a következő érdekes passust olvassuk a »Prot. Közlönv« legutóbbi számának »Igazgató-Tanácsunk üléséből« című rovatában. »A grót Teleki Árvéd belkirály-utcai emeletes házának a Kolozsvártt felállítandó theologiai akadémia és tanár-képző vagyonából és javára leendő megvásárlása iránt, előzetes felhatalmazás alapján, megtétetvén a kellő lépések, tárgyalás alá kerül az eladóval már közlött szerződési tervezet. A nemes gróf késznek nyilatkozott az épületes teleknek 25,000 frton való eladására, kinyilatkoztatván egyszersmind, hogy a vételárból örök alapítványképpen, ötezer irtot visszaajándékoz a vásárló intézetek számára. Az Igazgató-Tanács tekintve, hogy a kérdéses épületes telek a király-utca felől éppen megfelel ama farkas-utcai teleknek, a melyet a kolozsvári egyházközség még 1875-ben adományozott a Kolozsvártt felállítandó ref. theologiai akadémiának és tanár-képzőnek; s tekintve a vásár kiválóan előnyös voltát: a vásárszerződést helybehagyja, a leendő intézet mintegy 18,000 frtra rugó vagyonát a közalapból adandó kölcsönnel kiegészíti a vételár összegére, a ház jövedelméből leendő törlesztés mellett; a nagylelkű alapító, gróf Teleki Arvédhoz pedig hálás köszönő-iratot intéz nemes adományáért, addig is, míg a szép alapítványt a közgyűlésnek bejelenthetnéd — Nagyon szép s a fiatal Teleki grófnak mindenesetre nemes gondolkozásra valló derék tette ez értékes alapítvány és előnyős szerződés-kötés, melylyel az erdélyi intéző körök azon tervét, hogy Kolozsvárott ref. lelkész-és tanárképző-intézet áliíttassék, hathatósan előmozdítja. Es mi épen az ilyen Teleki Árvéd-féle áldozatkészség felélesztésében látjuk a legbiztosabb, legnemesebb és legprotestánsabb módját annak, hogy erdélyi egyházkerületünk központján theol. intézet létesítessék, nem pedig abban, hogy egv fennálló régi collegiumnak eshetőleg helyhez kötött alapítványai, ha kell, hatalmi szóval is, a központba parancsoltassanak. * A jog- és államtudomány allamvizsgálatok szigorítása és Írásbeli vizsgálatokkal leendő megbővítése tárgyában érdekes szakvéleményt szerkesztett Dr. Kovács Pál kecskeméti jogakadémiai tanár és ismert jogi iró. A munka a kecskeméti jogakadémia tanári testületének és az oldala mellett működő államvizsgálati bizottságnak íelelete a vallás- és közoktatásügyi minisztérium f. évi ápril 7-én kelt leiratára. A szakvélemény beható fejtegetés és meggyőző bizonyítás után oda konkludál, hogy »a jelenlegi vizsgálati rendszer keretén belől a tervezett írásbeli vizsgálatokban nem láthatni egyebet, mint ismét csak kizárólag az egyetemeken tehető szigorlatok javára — nem mondjuk, hogy célzatosan, de ténylegesen — az államvizsgálatok elé gördített akadályok szaporítását.« * Gyászhír. Ifj. Szotyori Nagy Károly ref. orgonistái és főiskolai énektanárt súlyos csapás érte : egy éves kis fiacskája, Béla, f. hó 26-án hirtelen elhunyt és a főiskola tanárikarának és theol. ifjúságának részvétele mellett f. h ó 27-én eltemettetett.