Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-14 / 42. szám

emlegetett Szeberényi-ügyben, kérdést intézvén az elnök­séghez, mennyiben valók a hírlapok abbeli közleményei, hogy Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspök az egyházi alapokat szabályellenesen kezelte és a jutalmakat hazafiat­lan férfiaknak adományozta. E kérdésben Zsilinszky Mihály békési esperességi felügyelő adta meg a választ. Kijelentette, hogy némely lapok vezércikkeiben túlzot­tan hangoztatott ama vád, mintha Szeberényi püspök pénzeket hütlenül kezelt volna, nem felel meg a való­ságnak ; az ő hazafisága ellen sem történtek határozott nyilatkozatok, csak gyanúsítások, abból az alkalomból, hogy a Zsedényi-féle ioo frtos jutalmat oly egyénnek adomanyozta, a ki a hazafiság tekintetében gyanú alatt áll. Szeberényi Gusztáv püspök e felvilágosítás után inge­rülten oda szólott az interpellálónak : »Máskor ne tessék mende-mondák után indulni.« Kubinyi Géza pedig örven­detes tudomásul vette Zsilinszky felvilágosítását, mert ilykép a püspöknek alkalma nyílik magát tisztáznia. Ezzel a kényes ügy egyelőre véget ért. Következett a házassági bíráskodás kérdése. Az ev. ref. egyház konventje átiratot intézett az egyetemes gyűléshez, a melyben az egyházi bíráskodás fontos kér­désének előkészítésére bizottságot kér kiküldeni, a mely a ref. konvent kebeléből kiküldött bizottsággal együtt tenné meg a kellő lépéseket. E tárgy fölött hosszabb vita keletkezett. Az első szónok, Sztehló Kornél hosszabb történeti bevezetés után ellenzi a reformátusok indítványának el­fogadását. O a kor szelleméhez képest az egész egyházi bíráskodást, még a catholicusoknal is, eltörülni szeretné és indítványozza, hogy ily értelemben írjanak fel a kor­mányhoz és országgyűléshez. Czékzis István püspök ellen­ben pártolja a reformátusok indítványát és ez ügyben egy bizottság kiküldését kéri. Hasonló szellemben szó­lalt fel Hörk József, eperjesi hittanintézeti decán és Györy Elek, a ki hangsúlyozza, hogy a bizottság kikül­dése által a kérdés megoldásának egyáltalában nem fog­nak praejudicálni. Prónay egyetemes felügyelő ezután határozatilag kimondotta, hogy az ág. evangélikusok közgyűlése a reformátusok indítványát a testvéri jóindulat nyilvánulá­sának tekinti és a házassági bíráskodás kérdésének meg­vitatására Beniczky Gyula és Zsilinszky Mihály esperes­ségi felügyelőket, Győry Eleket, Doleschall Sándor és Hor­váth Sándor budapesti lelkészeket küldi ki a bizottságba. Következett a bányakerületi superintendentia indít­ványának tárgyalása a kitvi ügyben. Az indítványt Szon­tagh Pál ismertette a hallgatóság élénk figyelme közt kérve, hogy az egyetemes közgyűlés mondja ki azt, hogy Mudrony Pál esperességi felügyelő a kievi ünnepélyben részt vett, rosszalja, perhorrescalja és elitéli, és a dunán­inneni superintendentiát arra utasítja, hogy Mudrony ellen a vizsgálatot megindítsa, és őt esetleg kánoni törvé­nyek szerint megbüntesse. Kötelességének tartotta ezt a javaslatot megtenni, tekintettel arra a helyzetre, melyet a protestáns egyház a haza alkotmányának keretében elfoglal. Minthogy soha meg nem cáfoltatott, bebizonyí­tottnak tekinthető, hogy a dunáninneni superintendentia két egyházközségének felügyelője egy egyházi és poli­tikai demostratióban Oroszországban részt vett, s az evangelikus egyháznak kötelessége ezt az eljárást elítélni. (Élénk helyeslés.). A nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadott beszéd után Mudrony Pal emel szót védelmére. Különbséget kell tenni — úgymond — személye között, amaz állás között melyet mint esperességi felügyelő és ama misszió között melyet most, mint a dunáninneni egyházkerület dele­gáltja teljesít. A convent incompetens személye felett Íté­letet mondani. A bányai egyházkerület pedig inconpetens vádhatározati indítványt tenni egy másik kerület hiva­talnoka ellen, mert csak az ő saját kerületének van, autonomiája értelmében, joga saját hivatalnokait felelős­ségre vonni. Ezzel szólló álláspontját eléggé jelezni vélte s nem vesztegetne ez ügyre több szót, ha az nem vert volna föl oly nagy port a sajtóban. Azért meg akarja mondani a közönségnek, mi vezette őt Kievbe. L> mit sem tud arról, hogy a kievi ünnepnek egyházi poli­tikai, és nemzeti jellege lett volna. O csak arról tud, hogy ott a keresztyén vallás felvételének 900 éves jubilaeumát ülték meg s azt hiszi, hogy egy ilyen momentum minden keresztyén egyháznak hívét örömmel töltheti el. Mi történt volna, ha az oroszok annak idején nem a keresztény vallást, hanem az izlamot vették volna fel ? Mi lett volna a keresztyénségből Európában? Az ünne­pélynek culturalis jelentősége is volt, mert az által, hogy felvették a keresztyén vallást, az által az oroszok cul­turát hoztak Európába. Szóló — úgymond — nem egy maga volt az ünnepélyen. (Közbekiáltás : Igen, Stross­mayer is ott volt!) Bizonyára, üdvözlő távirata által, de csak szellemileg. Ép úgy a canterbury érsek, aki az anglikán egyház nevében küldött üdvözlő iratot. Hogy ez ünnepnek valami köze volna a politikához, arról szó sem volt. Ha megróható az, hogy valaki a keresz­tyénség elterjedésének ünnepében részt vett, akkor megróható az is, hogy őseink felvették a keresztséget s hogy mi keresztyének vagyunk. De itt egyébbről van szó; ha Kiew nem Orosz- de Francia- vagy Angol­országban fekszik, akkor nem csaptak volna olyan lár­mát abból, hogy valaki az ünnepélyben részt vett. Itt már a nemzetiségi kérdést szellőztetik. Szóló soha sem csinált titkot abból, hogy a szláv nemzetiséghez tarto­zik ; s ha ő mint szláv rokonszenvezik a rokon nem­zetiségekkel, az nem bűn; szívében ezzel az érzéssel született s azt kiirtani nem lehet soha. Az indítványra nézve különben tartózkodik minden nyilatkozattól. Erre Dula Máté emelt szót: A szélső elemek a tanácskozásba oly elemet csempésznek be (Zajos ellen­mondás), mely teljesen hijávai van az egyházi színe­zetnek. Mudrony eljárásában sem lát semmi megróni valót, mivel csak igazán keresztyén-egyházi érzületéből kifolyólag cselekedett. Ha az afrikai hittéritőknek sikerül néhány négert megkeresztelniük, e miatt altalános az öröm a keresztyének közt s ha most arról van szó, hogy egy egész nagy néptörzs, melynek hatalma Európá­nak és Ázsiának számos népére kiterjed, ünnepli keresz­tyénné lételének nagy évfordulóját, ne legyen szabad vele örülni? Az egész ügy nem az egyetemes gyűlés elé való; ez Mudronynak magánügye, a kinek mint szabad embernek s mint szlávnak szabad volt Kievbe mennie. Az egyetemes gyűlésnek, mely fiatal intézmény, nincs joga, hogy az egyház kerületek önkormányzatát csor­bítsa s ha ez ügyben itél, pusztán politikai szenvedélyei által ragadtatja el magát. Az evangelikus egyházban felülkerekedett a chauvinismus; a lutheránus tótok és különösen a dunántuli kerületbeliek elszenvedték, hogy mint páriákkal bánjanak velük. De ha ezen túl is a chauvinismus és nem a keresztyénség! érzés fogja az egyetemes gyűlést vezérelni, akkor a lutheránus tótok el fognak szakadni és a törvényes kerület védsáncai mögé fognak vonulni. Kéri az egyetemes gyűlést, tér­jen napirendre a javaslat felett. Utána Kubiny Géza emelt szót, így kezdve beszé­dét : Nem tudom, mi nagyobb, a mi béketűrésünk vagy ez urak arcátlansága ?! (Nagy zaj.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom