Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-14 / 42. szám

E szavaknál felugrik helyéről Dula Máté, és mel­lét verve kiáltja: Kérem, én a dunáninneni kerület kép­viselője vagyok. Ilyen sértéseket kikérek magamnak. Kérek igazságot. (Nagy zaj.). Prónay Dezső elnök félbeszakítja : Itt az imént az urak részéről olyan kifejezéseket hallottunk, mint »keresz­tyéntelenség«, »chauvinismus« ; ne tessék tehát csodál­kozni, ha viszont más részről — sajnos — kissé élesebb kifejezések használtatnak. (Helyeslés.). Kubinyi Géza ezután kijelenti, hogy Mudronyék nem felekezeti szempontból látogatták meg a kievi ünne­pélyt, hanem elvitték oda a szlávok hódolatát az orosz nemzetnek, de ezt nincs elég férfias bátorságuk bevallani. (Ugy van!) A király ő felsége Strossmayert ezért kemé­nyen megdorgálta. (Éljenzés.) Ha a mi megvetésünk hasonló sulylyal birna, azok az urak már régen meg­szűntek volna szerepelni. Kivánja, hogy ez ügyben a legszigorúbb vizsgálat indíttassék meg. (Helyeslés.). Szontágh Pál szólalt fel ezután, ki nagy figyelem­mel hallgatott beszéde során rendre cáfolta Mudrony szavait. Nem érti, hogy e kérdést miért tárgyalják oly nagy hévvel. A szenvedélyt fölkeverni nem állt szándé­kában. Mudrony és Dula uraknak az adott fölvilágosí­tásokért köszönetet mond. Nem Mudrony személyét, hanem Mudronyt, az esperességi felügyelőt és kerületi küldöttet akarja felelősségre vonatni. A történelemből mindenki tudja, hogy az oroszok ezelőtt 900 évvel nem csak a görög orthodox hitet vették föl, hanem nagy kegyetlenséggel tiporták le a kis oroszokat. Az ünnep­nek tehát kettős jelentősége volt. Mudrony azt állította, hogy a canterburyi érsek szintén jelen volt az ünnepé­lyen, a szónok erre megjegyzi, hogy az érsek az orosz­barát Gladstone embere. Á magyar ág. hitv. evangélikusok­nak ezen az ünnepen nem volt mit keresniök, mert nem állíthatják azt, hogy az oroszokat az evang. egyházhoz való átlépésre akarták birni. A mi az illetékességi kér­dést illeti, az egyetemes gyűlés föltétlenül hivatva van ez ügyben Ítéletet mondani, mert az ünnepélyben részt vett egyének az evang. egyház érdekei ellen jártak el. A mi Dula ama fenyegetését illeti, hogy az ág. hitv. evang. tótok kilépnek az egyetemes gyűlésből, a szónok megjegyzi, hogy ettől nem tart. Különben a mi férges, hulljon le. (Élénk tetszés és taps.) Ez esetben a szaka­dárok nem maradnak sokáig lutheránusok, hanem áttér­nek az óhitűek táborába. (Élénk tetszés.). Prónay Dezső br. elnök, Mudronynyal szemben, hivatkozva egy 1862-diki incidensre, kijelenti, hogy az indítványt illetőleg a bányakerületi superindentia illeté­kessége kétségtelen. Ezután Marhauser bonyhádi tanár szólott, kijelent­vén, hogy Kievben nem keresztyén ünnep volt, mert az orosz a keresztyének üldözésében a pogányokat is felülmulta, tűzzel, vassal pusztítván a lutheránusokat. Hörk tanár szólott e kérdéshez ezután az egyházat meny­aszszonyhoz hasonlítván, kinek szeplőtlen jó hírnevét senkinek sem szabad compromittalni. Annál kevésbé szabad egy egyházi felügyelőnek, ki azonban Kievben azt tette. A felügyelőnek kötelessége a béke fenntartása. De hát, kérdi: béke-e ez 1 Végül kijelenti, hogy meg van az alap, hogy Mudronyt a consistorium elé állítsák. Ritter somorjai lelkész kijelenti, hogy az indítványt pártolja. Majd Terray gömöri főesperes szólott a kér­déshez és azután felolvasta Dula Máté egyik »hazafias« nyilatkozatát, melyben az egykori osztrák absolut ura­lom vezérlőinek tényekedését nevezi az igazi hazafi­ságnak. Ezt a szellemet azonban a tót nép nem ismeri el a magáénak. Dula Máté kijelenti, hogy a felolvasott kifejezéseket, egy perbeszédben használta. (Derültség). Györy E. konstatálja, hogy az egész konvent az indít­vány mellett van. De Dula kerületenkénti szavazást kért, mi azonban Trsziyénszlcy felszólalására nem fogadtatott el. Ezután Prónay elnök kijelenti, hogy a bányakei il­leti superintendentia indítványát a közgyűlés elfogadja. Ezután elfogadták az indítványt, hogy a kormány­hoz kérvényt nyújtsanak be az iránt, hogy az evangelikus iskolák segélyezésére az eredeti összeget, 5000 frtot, állítsa vissza. A második napi ülésen a theologiai akadémiai nagy­bizottság jelentése olvastatott fel a »Theologiai szak­könyvtára című vállalatról, mely jelentést a convent örvendetes tudomásul vett és a vállalatot a híveknek meleg pártfogásba ajánlja. A pozsonyi lyceumi tanári nyugdíj intézet ügyében versengés lévén a theologiai akadémia tanárai és lyceumi tanárok közt, mióta a két intézet külön van választva. Az egyetemes közgyűlés dr. Györy Elek véle­ménye alapján az ügy rendezésével a pozsonyi egyházat bizta meg. Ezután az elnök indítványára az egyetemes köz­gyűlés elhatározta, hogy a theologiai hallgatók tanári képesítése tárgyában érkezett miniszteri rendelet, azon emlékirat kapcsán, melyet a theologiai igazgatók a rende­letre vonatkozólag készítettek, a közoktatásügyi bizott­sághoz tétessék át. Hasonlóképen e bizottsághoz utasí­tották Szeberényi Gusztáv püspök indítványát a theologu­soknak a tanítói képesítés megszerzése módjáról, melyet a bányai kerület már elfogadott. Czékus István püspök javasolja, hogy a tanügyi bizottságba az eperjesi akadé­miai igazgató is beválasztassék. Elnök azonban kijelenti hogy a bizottság tagjainak száma meg van törvényileg hatá­rozva, a bizottságban pedig üresedés nincs. (Vége köv.) IRODALOM. Ráth Mór kiadásában épen most jelentek meg: Shakspere színművei. Javított kiadás, közel 600 íllustrá­tióval. 46. és 47. füzet (»V. Henrik« vége s »III. Richard« kezdete). Egy-egy füzet ára 40 kr. — Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. 26. és 27. füzet; egy­egy füzet 40 kr. — Egy magyar főúr a XVII. század­ban : gr. Csáky István életrajza. Irta Deák Farkas 2-ik kiadás. Ára 1 frt 60 kr. Keresztyén erkölcstan az evang. középiskolák felsőbb osztályai számára. Palmer, Harlesz és Petri után irta Batizfalvi ^ István tanár. Második kiadás. Kiadja Kókay Lajos. Ára 70 kr. A műnek második kiadása lévén előttünk, birálatos ismertetésébe nem is kívánunk bele menni; az élet, a használat megbírálta már eddig a könyvet, s úgy látszik, elég jónak találta, különben nem kívánt volna belőle egy második kiadást. Annyit azon­ban mégis meg akarunk jegyezni, hogy nagyon kívánatos lett volna, ha e második kiadás egyszersmind ,, javított" is lett volna. Némileg javítani, könnyítni kellett volna a stylust, könnyebbé tenni a tárgyalást, hozzáférhetőbbé az elvont psychologiai fejtegetéseket, s végül el is hagyni, vagy legalább is gyökeresen átdolgozni egyes §-okat, (87. §.), vagy mint a minő pl. különösen a 44. §., a melylyel nem tud az ember mit csinálni a növendé­keknél, mert ha kihagyatjuk velük, ezzel hívjuk rá fel jobban a figyelmet, ha pedig felveszszük, akkor meg nem tudjuk tárgyalni, vagy legalább is ilyen alakban, mint itt van, nem. Egyébb dolgokban is nagyon sok van

Next

/
Oldalképek
Tartalom