Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-14 / 42. szám

a védekezésnek egyházunk körén kívül, valamint azon belül levő ellentétekkel szemben. Kisértsük meg a védekezésnek ezt a módját és akkor hiszem, hogy szebb napok derülnek egyházunkra. Ezt adja Isten ! Tudom, hogy anyagi segélyforrásaink csekélysége ebben lényegesen akadályoz bennünket. Mint mindig, most is kész vagyok segíteni ott, a hol tudok, s ezért e célra négyszáz forintot adományozok, úgy, hogy ebből ioo forint a pozsonyi theologiának jusson, míg a többi felől az egyetemes gyűlés rendelkezzék. Ezzel a tanácskozást megnyitottnak jelentem ki. ISKOLAÜGY. Pár szó a besztercebányai evangelikus algimnáziumról. Egy 352 éves kultur intézményről akarok megemlékezni, a besztercebányai ág. hitv. evang. egyház pártfogása alatt álló algimnáziumról. Más helyen és adott alkalommal bőven volt ismertetve ez intézet múltja; ennek részletezése meszsze vinne, s tulajdonképi célom is inkább jelen helyzetére felhívni szélesebb körben, jelesen protestáns hitfeleink körében a figyelmet. Napjainkban ép hazai tanintézeteink állanak a reformok, átalakulások forrongó küzdelmei alatt a középiskolai törvény hatása következtében. A modern kor fokozott igénynyel lép fel a társadalmi életben s ennek hatása legélénkebben érezhető a középiskolai oktatás körében, mely téren hova-tovább elengedhetlen feltétellé válik a tanintézeteknek úgy az épületi berendezés, mint általában a szervezés tekintetében európai színvonalra emelése. A manapság hangoztatott igények és kormány rendeletből folyó követelmények, köztudomásu tény, legérezhetőbben nehezednek egyházi intézeteinkre, melyek, ha a múltban kevesebb anyagi erővel s a külső körülmények mérsékelt követelményeivel az egyház és magyar nemzeti művelődés érdekeit derekasan és majdnem kizárólag szolgálták, ma már a kor igényei nyomában járó átalakulási processusokban a legtöbbször erőtleneknek, gyengéknek látszanak. Megfeszített küzdelmet provocál a középiskolai törvény a protestáns felekezet mindenik felével szemben, s az élére állított kérdés a törvény meghozatala után 5 évre a végleges megoldás felé közeledik vagy az állam által nyújtott segélylyel, hol az érdekek megkövetelik, vagy a nagy ritkán mutatkozó áldozatkészség következtében, vagy a mi már fájdalmas és elszomorító, egyik-másik iskola megszüntetésével. S ez utóbbi jelenségre nem is kell nagyon keresni a példát, főleg a szegényebb evang. felekezet részén. A győri evang. algimnázium már pár éve beadta a kulcsot, a miskolci gimnázium jobb időkig bezárta iskolaszobáit, s a csak imént jubilált aszódi gimnázium a jubiláris ünnepély keltette lelkesedésben sem találta meg azt az anyagi támogatás reményét, mely existentiája íránt egy szebb jövő gondolatát táplálhatná és érlelhetné. Elég a példából! A kit a dolog közelebbről érdekel, olvassa meg az évi gimnáziumi értesítőket, s abból bő tudomást szerez egyik-másik tanintézet válságos helyzetéről, s megismeri onnan azt a szorgos munkát, melylyel a toldozgatás-foldozgatás mívelete jár. Most legújabban a fent címzett gimjiázium kérdése van napi renden, s vár sürgős megoldásra. A kultusminisztertői már másod ízben vett megintést, felhivatván intézeti épületének újjászervezésére, s ügyeinek jó karba hozatalára. E megintéseknek hatására ez év május havában indult meg az egyházi pártfogóság kebelében a protestáns felekezeti szellemtől táplált erőteljes mozgalom, mely végeredményében hivatva leend ez intézet sorsát jövőre biztosítani. E bár kissé későn, de talán nem egészen elkésve éledt mozgalom, egyesek nagyobb áldozatkészségének napjainkban mind inkább tünedező hiányában, felvette mentési munkálata körébe ez általános gyűjtés gyakorlatát, sokaknak filléreiből remélvén összehozni azt a tőkét, melyet egykor egy-egy ember áldozatkészsége egymaga is elő tudott és akart teremteni. A megindult és ma már javában folyó gyűjtés a besztercebányai egyház hívei között 11,000 frt aláírást eredményezett; a haza evang. egyházaihoz és az intézet egykori tanítványaihoz szétküldött közel 1000 példány gyűjtő ív sikeréről csak azok beérkezte után szólhatunk, vérmes reményt táplálni azonban már most sem lehet. Nem pedig azért, mert az emberek adakozási jó kedve minden oldalról és gyakran van igénybe véve ; e miatt aztán nagy a közöny és mivel legnagyobb baj az, hogy általános a szegénység. Tegyük fel pl. 20,000 frtra az ily módon eszközölt gyűjtések és a Zólyomvármegye területére engedélyezett supplicatió eredményét. Csak 2/s

-de lesz ez annak az összegnek, mely tőkére, tehát 50,000 frtra, mint activ alapra van szüksége a gimnáziumnak, hogy fenmaradását egyszer- s mindenkorra biztosíthassa, ha egyébiránt az intézeti épület kérdése már-már megoldottnak látszik azon k. b. 14,000 frtnyi alappal, mely száz év óta szerepel a kitűzött célra. A tanári fizetések országszerte szabályoztatnak ; ez illem példájára a felekezet is iparkodik tanárait oly fizetéssel honorálni, hogy lehetővé tétetvén biztos és anyagi gondoktól zavartalan existenciájok, tanárai teljesen hivatásuk tudatában és pályájuk magaslatán álljanak. A besztercebányai gimnáziumnál alkalmazott tanárok jelenleg 850 frtot élveznek. Ez természetesen a mai kor igényeihez mérten kevés és ép ez állapoton kiván segíteni a pártfogóság, tervbe vévén a fizetésnek egyelőre 1000, jobb idők beálltával 1200 frtra emelését. Áz ily fizetésbeli propositio pedig sok sikert involvál magában Esetről-esetre kapna a gimnázium szakképzett és hivatott egyéneket, kik buzgalommal, lelkesedéssel töltvén be munkakörüket, kiváló hatással lennének első sorban az iskola ügyének népszerűsítésére és a mi evvel jár, a tömeges frequenciára. Közben szépen elenyésznék az intelligens ev. elemek körében az az álokoskodás, hogy egy evang. algimnázium sem felekezeti, sem kulturális missziót nem teljesít egy kir. kath. főgimnásium mellett, s hogy ugyanegy helyen, egy 8 ezer lakóval biró városban kultur-luxus lenne a kath. főgimnázium, polg. iskola, s más részről mindkét felekezetbeli fiú és leányiskolák, m. kir. felsőbb leányiskola mellett egy a protestáns felekezettől fentartott protestáns gimnázium. Nagy bűn az, ha a külső látszatnak engedünk, ha szükség esetén minden resistencia nélkül készséggel megalkuszunk a körülményekkel, s így könnyedén szakítunk azokkal a szt. tradíciókkal, melyeket az elődök kegyeletes megőrzés és nem kiszolgáltatás céljából hagyának