Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-14 / 42. szám

Harmincegyedik évfolyam. 42. sz. Budapest, 1888. október 14. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kBr. Kinizsy-ufca 29. sz. 1. am, Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. SÉP~ Teljes számú példányokkal mindig' szolgálhatunk. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük az utolsó negyed beálltával lejárt, előfizetésük megújítására kéretnek föl. Báró Prónay Dezső evang. egyetemes felügyelő megnyitó beszéde. A hét történetének legjelentősebb eseménye ágost. hitv. evang. testvéreink egyetemes gyűlése, melynek főjellegét a pánszlávok elleni harc képezte. Az elnöki megnyitó is ezzel foglalkozott, bevallván, hogy az egyház a »bajt teljesen megszüntetni nem, de enyhitenicc képes lesz. Védő szerül az egyháztársadalmi tevékenységet, nevezetesen humanisztikus intézetek felkarolását ajánlotta. Visszapillantván az evang. egyház legutóbbi husz évi történetére, így folytatta beszédét báró Prónay : Kezdetben egyházunk jogainak sértetlen megóvásáért folyt küzdelmek után úgy látszott, békességes korszaknak nézünk elébe. Hazánk alkotmányának helyreállítását közvetlenül követő néhány éven át csendes és békés fejlődésnek indultak ügyeink, a rendes egyházi közigazgatási kérdések elintézése foglalkoztatta egyetemes gyűléseinket és ezenkívül a közoktatás, kivált középiskoláink ügye, valamint theologiai intézeteink helyzete, azoknak jobb és célszerűbb szervezése. Sajnos azonban, nem sokáig tartott a csendes fejlődés' korszaka. Néhány év múlva ellenállhatatlan erővel megújult azon eszmék harca, melyek szorosan véve, nem egyházi jellegűek, de a kor uralkodó eszméi és azért az elemeknek látszólag fékezhetetlen erejével törnek maguknak utat mindenüvé és ennélfogva egyházi életünknek körében is az egyházi ügyeinket intéző gyűléseink tanácskozásaiban érvényesülni igyekeznek. Hiába akarna bárki gátat emelni annak, hogy ezen eszmék bizonyos körbe ne jussanak, sem egyes ember bármely erős akarata, óvatossága, se elővigyázata, sem a legügyesebben alkotott szabályok, sem a legjobb, legtökéletesebb testületi szervezet, nem képes arra, hogy ellentálljon a nemzeteket mozgató, a társadalmon, uralkodó eszme hatalmának. Es magyar ev. egyházunk, • melynek alkotmánya széles alapon áll és népuralmi jelleggel bir, melyben, számos tagból álló nyilvánosan tanácskozó gyűlések képezik a íőbb egyházi hatóságokat, természetesen szintén érzi korunk uralkodó eszméinek harcát, mely még az egyházi ügyek intézésénél is felmerül. Ezen helyzet kedvezőtlen és súlyos, de nem válik kedvezőbbé, ha el akarjuk tagadni. Be kell tehát vallanunk, hogy a bajt teljesen megszüntetni nem, de enyhíteni lehetséges. Az egyház feladata a közös vallásgyakorlat, a vallásgyakorlat alatt természetesen a felebaráti szeretet munkálkodásait is értve; ha most számot vetünk magunkkal, kevés az, a mit e tekintetben teszünk, még annál is sokkal kevesebb, mint a mire szegénységünknél fogva képesek volnánk. Avagy van-e egyetemes egyházunknak, mint olyannak csak egy humanisztikus intézete, vagy támogat-e, mint egységes testület, már létező ilyen intézeteket ? Pedig ezen feladat fölkarolása volna a leghatalmasabb módja