Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-10-07 / 41. szám
rés s híres természettudós, becses bizalmukkal tiszteltek meg s jóakaratukig utasítottak a német nyelv rendszeres tanulmányozásában. Visszajővén a Szepességről, folytattam theologiai pályám már VlI-dik évét, az i843 /4 - iskolai évben. Ugyanezen évben a »Szépmű-egylet« (ma önképző-kör) alelnökévé választattam, s tanulmányaim mellett két pályaművet dolgoztam : egyiket az akadémiai, másikat a szépműegyleti pályakérdésekre. Mindkettőért jutalmat kaptam. Az akadémián a »Vay i-ső díját,« 80 váltó forintot; a szépmű-egyletben egy aranyat, Eger vára történeteért. i844 /5 . iskolai év elején, a concursualis vizsga letététele után a IV. gimnázialis osztály köztanítójává választattam, bár még nem voltam esküdt deák. De ugyanezen iskolai évben sz. Pál-napkor a primáriusi vizsgát letévén, az esküdt diákok nagytekintélyű karába léptem, s mint ilyen, egyszersmind az iskolai kormányzat tényezőjévé lettem. i845 /6 . iskolai év első felében a tanári kar által helyettes contrascribává választattam. Ez időben folyt a küzdelem az ifjúság és tanári kar között azon kérdés felett: kié legyen a contrascriba választásának joga ? A kérdést az egyházkerületi gyűlés úgy oldotta meg, hogy a contrascriba választásának joga maradt az ifjúságé; de a szénior-választás joga a tanári karnak adatott. Ugyanezen év második felében a görög nyelv és irodalom tanításával bízattam meg az akadémiában. Ezen időt használtam fel a görög nyelv, különösen a bibliai görög nyelv alapos megtanulására, melynek később nagy hasznát vettem. Végre az 1847-dik évben elértem azt, a mit legnagyobb jutalmul adhatott ezen korban egy törekvő ifjúnak az iskolai élet: a tanári kar által szénior/á választattam. E kitüntetés nekem nagy örömöt okozott, de egyszersmind sok bánatot is. Ezelőtt az ifjúság szeretetét, mondhatom, osztatlanul bírtam. Most, midőn az ő választottja miattam elmellőztetett, az ifjúság többsége engem vetett okul s bizalmával elfordult tőlem úgy, hogy komolyan gondolkoztam rajta, hogy ne mondjak-e le a széniorságról, s az épen akkor behozott s nekem megkínált cserépi rektoriát ne fogadjam-e el. De ezt a tanári kar nem engedte ; később az egyházkerületi gyűlés is megerősítvén választásomat, az ifjúság is belenyugodott a bevégzett ténybe. Széniori hivatalomat az 1848-dik év január hó végén bevégeztem az iskolai elöljáróság és egyházkerületi küldöttség teljes megelégedésével, s február hó elején elhagytam Sárospatakot, hol 16 évig oly sok nehéz napokat, de egyszersmind sok örömöt, s a gondatlan ifjúkor legszebb éveit átéltem. Háromezer váltó forint volt megtakarított pénzem, s a Bárczay-alapítványból két évi kamat részemre kiutalványozva. Szándékom volt, hogy azonnal akadémiákra megyek, s legalább egy évet töltök külföldön. De míg bizonyítványaim összeszedésével foglalkoztam, még ugyanazon hóban kiütött Franciaországban a februári forradalom, mely villanyfolyamként futotta át az egész Európát; s bár útleveleim és bizonyítványaim már készen voltak, gondolnom sem lehetett többé a külföldi utazásra. A forradalom Pesten is kiütvén, az általános exaltatio engem is magával ragadott s azonnal Pestre siettem, s a nyilvános és klub-gyűlésekben, melyek vagy Jókai, vagy Petőfi, vagy Vasváry Pál elnöklete alatt tartattak, résztvettem ; még pedig egy gyűlésben tevőlegesen, sürgetvén a teljes vallásegyenlőség és viszonosság követelését az országgyűlésen. Mi behatással volt reám e mozgalmas és lázas élet s a forradalom gyorsan haladó vívmányai; miként vettem részt magam is a forradalomban; minő speciális tapasztalatokat tettem, s mi tanulságokat vontam el belőle ? — azt majd később másutt fogom elmondani. Pesten létem alatt vettem nagyemlékű Pálóczy Lászlónak, a miskolci egyház és iskola főgondnokának levelét, melyben tudatta velem, hogy a miskolci gymnázium IV-dik osztályának tanárává, többek ajánlatára, április 5-én tartott egyházi tanácsban megválasztattam, s ha elfogadom, május i-ső napján cl kell foglalnom hivatalomat. Megvallom: e tudósítás nekem épen nem hozott örömöt, hanem inkább komoly aggodalmat jövőm iránt. Lelkem, szívem, hivatásom a papi pályára vonzott; arra készültem egész életemben, .s most, ha e meghívást elfogadom, minden készületem dugába vesz. Másrészről tudtam azt is, hogy a miskolci tanárság anyagi tekintetben épen nem kecsegtető, társadalmi tekintetben pedig tekintélytelen, kevéssé méltányolt hivatal. De elvégre is, nem látván, az időt alkalmasnak arra, hogy akadémiákra mehessek, mint ideiglenes hivatalt elfogadtam, s 1848. május 5-dik napján hivatalomba beállottam s a tanítást megkezdettem, azon határozott szándékkal, hogy mihelyt lehetséges, akadémiára megyek és a papi pályára lépek. Azonban, ki egyszer a tanári pálya édességét, sok küzdelmei mellett is megízlelte ; ki a szeretet azon benső viszonyát mely tanár és tanítványai közt kifejlik, megkóstolta ; ki a szívélyes, barátságos életnek, minő akkor Miskolcon volt, örömeit megismerte: az fogva van, mint a madár a lépen, az onnan többé nem menekülhet. így jártam én is. Letettem ugyan csakhamar a kápláni vizsgát, de maradtam folytonosan a tanári pályán, Miskolcon. Egyszer kísérlettem még meg a papi pályára lépést. Hernád-Németiben egyhangúlag pappá választattam. De az alsó-zempléni egyházmegye elütött a papságtól, s papot rendelt Hernád-Németibe, s midőn a nép a reá oktroyáft papot, a különben igen derék, jeles embert, Kovács Jánost, nem akarta elfogadni: zsandárokkal vitette be az egyházmegye őt parokhiájába. Engem pedig a főtiszteletű egyházkerület fölmentett azon megbélyegzéstől, melylyel az egyházmegye befeketíteni akart. 1849-ben az iskola november i-ső napján megnyittatott. Az Organisations-Entfurfot a Bach-kormány ránk ^erőszakolván: valamint mindenütt, úgy Miskolcon is, a tanrendszer évről-évre változott. Hánytak-vetettek Dennünket, mint a labdát, egyik osztályból a másikba, egyik tantárgyról a másikra. Az osztályrendszert tisztán szakrendszer, majd osztály-rendszer, majd szakosztályrendszer váltotta fel, a szerint, amint egyik vagy másik iskola a kormány tanfelügyelőivel kiegyezhetett. Különösen engem csaknem minden évben hánytak-vetettek. Először tanítottam a 4-ik osztályt két évig, majd az r-ső és 2-ik osztályt együtt egy évig; majd a 3 —ik osztályt és a 4-ik osztalyban a görög nyelvet két évig. Majd a szakrendszer behozatván, az alsó 4 osztályban a latin nyelvet tanítottam 2 évig. Majd a teljes szakrendszer alatt ezek mellett tanítottam hol egyik, hol másik tantárgyat, például természettant, vegytant, természetrajzból az ásványtant, mennyiségtant, történelmet a VII. és VIII. osztályban és német nyelvet, úgy, hogy alig maradt el a gimnásiumban tantárgy, melyet ne tanítottam volna ; míg végre 1858-ban a 3 —ik osztály tanárságával és a VII. és VIII. osztályban a görög nyelv tanításával állandóan megbízattam, s folytattam 1861. október i-ső napjáig. Időközben régi vágyamat valósítandó, az 185^-ik iskolai év bevégzése után a külföldi egyetemeket akartam meglátogatni. De az akkori zavaros politikai viszonyok
