Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-30 / 40. szám

tásait adatokkal igazolni nem tudja, eléggé jellemzi őt, mint olyant, kinek oka van a nyilvánosságot kerülni. Ennek dacára azonban a setétben bujkáló »névtelen« akaratlanul is a közügynek tett szolgálatot akkor, midőn napirendre hozta azon »ügy«-et, mely szerinte „az esperességi gyűlésen nem végződött rám nézve kivánt eredménynyelHogy miiegyen ezen ügy? azt nem mondja meg. Szándékosan bizonytalanságban hagyja a közönséget, mely az ő mysztikus szavai után kénytelen azon gondolatra jönni, hogy itt valami személyes ügyről van szó, melynek kedvezőtlen elintézése bennem ellenséges érzelmeket keltett volna. Erre számítva, minden habozás nélkül kiírja, hogy én »szabad óráimat arra használom fel, miszerint »mások rovására hazafias érdemeket szerzek magamnak.« Nem annyira a magam igazolása, mint inkább a t. közönség tájékoztatása céljából álljon itt tehát azon ügy, melynek kudarcát a setétben bujkáló »névtelen« dicsekedve hirdeti. Az 1882-dik évben, midőn Felvidéky-nek »Protestantismus és pánszlávizmus« című röpirata megjelent, a bányakerületi közgyűlésen szó volt arról: miképen lehetne a folyton tovább harapódzó pánszláv fekélyt kiirtani és egyházunkat a tót lapok által propagált mirigy ellen biztosítani ? A békési evang. esperességnek e tárgyban hozott határozata így hangzik : »az esperesség magától a vádat újra és a leghatározottabban visszautasítja s fenntartva idézett határozatát (1875. jun. 9-én Komlóson tartott gyűlés jkv. 10. pontja) újólag kijeleni, hogy a mint máig mindég és minden körülmények közt, szeretett magvar hazánk iránt a hűség érzelmeit ápolta és ezen hűséget minden körülmények közt megőrizte: úgy azt ezután is bizonyítandja; bizonyítandja esetleg azzal, hogy azon nem várt esetben, ha az esperesség keblében egyesekáltál netalán pánszlávisztikus irány tanúsíttatnék, tudni fogja azt megtorolni és ártalmatlaná tenni.« Én,- mint az esperességnek a kerületi gyűlésre kiküldött egyik tagja, teljes szivemből hozzá jarultam ezen, hazafias érzelmek által sugalmazott javaslathoz. De a mi viszonyainkhoz képest nem találtam azt eléggé praktikusnak. Lehetetlen volt ugyanis nem látnom, hogy egy valósággal létező ragályt bármi ünnepélyes és őszinte szívből jövő nyilatkozatokkal megszüntetni, sem pedig népünket a mételyezés ellen puszta receptekkel biztosítani nem lehet. A bacilusok nem félnek a honszeretet bármi magasztos kijelentésétől sem ! — Az sem elég, hogy esetleg a pánSzláv-mirigy által megmételyezett lelkű egyházi hivatalnokot, házunkból kitegyük az utcára. A mételyt csak terjeszteni fogja maga körül, mind addig, míg a bacilusok kifejlődéséhez és szaporodásához szükséges feltételek megvannak. S különben is a fertőzés az egyház körén kívül álló egyének által is eszközölhető ! Ha már azt kérdjük : mik azok a feltételek, melyek a bacillusok kifejlődését lehetővé teszik? megfelel arra azon 150 évnek tapasztalata, a mióta a törökök által elpusztított, hajdan virágzott magyar alföldi községek örökségébe lépett népünk Békésmegyét lakja. Miért nincsen pánszláv fertőzés Endrődön, holott az endrődiek természetszerűleg ugyanazon véralkattal birnak, mint a mi népünk? Miért gyanúsítanak minket folytonosan pánszlávizmussal ? Talán a hitvallás teszi ezt a különbséget? Korántsem! Hanem amott a népnek őrei és igazi barátai már száz év előtt megsemmisítették azon bábeli viszonyokat, melyek a bacillusok kifejlődését a természeti törvény kényszerűségével eredményezik, nálunk meg a Deák Imréket, a kik gz idegen elemeket konserváló egyházpolitika helyett valami más rendszert akarnának érvényre emelni, azok, a kik az uralkodóvá lett személyi kultusnak és a magyar cég alatt tótositó iránynak részint ünnepelt hősei, részint koncleső hivei, a hatalmukra féltékeny kapzsi lelkek egész ravaszságával és szenvedélyességével halálra üldözik. Ily elvek és meggyőződés által vezéreltetve az említett bányakerületi közgyűlésen a következő inditványnyal léptem fel, a mint az az 1882-ki bányakerületi közgyűlés jkvének 10. pontja alatt olvasható : 1. Tűzessék ki az elemi oktatás főcéljával kapcsolatban, Bányakerületünk összes népiskoláit kötelezőleg, elengedhetlen követelményül azon eredmény, hogy gyermekeink a népiskolában egyéb szükséges ismeretek mellett, a magyar nyelvet kivétel nélkül mindnyájan tökéletesen elsajátítsák. E célból utasíttassanak az esperességek tanterveiknek haladéktalanul ily értelemben leendő átalakítására s mindazon intézkedések megtevésére, melyek arra nézve szükségeseknek mutatkoznak, hogy amaz eredmény biztosan elérhető legyen. 2. Szólittassanak fel a bányakerületi összes nem magyar ajkú gyülekezeteink lelkészei, miszerint ismerjék hivatásukból folyó szent kötelességüknek, gyülekezetükben az iskola által nyajtandó kontingens bevonásával és gyülekezetünk óhajával megegyezőleg a magyar nyelvű isteni tiszteleteket meghonosítani. E célból alakíttassák a főtisztelendő bányakerületi püspök úr elnöklete alatt egy állandó kerületi bizottság, melynek feladata volna szláv és németajkú gyülekezeteink által leginkább használt énekeinknek és a szentírásnak szabatos magyar nyelvre leendő fordításáról gondoskodni s általában oly irányú irodalmi működést kifejteni, mely által nem magyar ajkú gyülekezeteink vallás erkölcsi szükségeinek, akár jelenben akár jövőben, magyar nyelven leendő kielégítése, azok lelki kára nélkül, lehetővé tétessék.« Ezen indítványom, a kerületi gyűlés által közhelyesléssel fogadtatott, s foganatosítás végett az esperességekhez leküidetett. Annak első pontja a kerületi népiskolai bizottság jelentésére hozott határozatnál azonnal alapul vétetett, a mennyiben a nevezett bizottságnak adott utasítás ugyan azon jegyzőkönyv 16-dik pontja szerint igy hangzik: »Ugyanezen jelentések kapcsában, vonatkozással a jelen közgyűlés 10. pontjára, a kerület elhatározza, hogy a népiskolákban a magyar nyelv tanításában megkívántató haladásról, évről-évre minden közgyűlésen külön jelentésekből kiván tudomást szerezni. Ennél fogva utasítja a körlelkészeket, hogy az esperességeik elé terjesztendő jelentésükben ez irányban lelkiismeretes hűséggel és pontossággal foglalják bele szerzett tapasztalataikat, valamint utasítja az espereseket is, hogy a hozzájuk beérkezendő jelentések alapján, a magyar nyelv tanításának állapotáról, évről-évre tegyenek jelentést a kerületi bizottságok révén a kerületi közgyűlésen.« íme ! ez azon ügy, melyről setétben bujkáló »névtelen« azt Írja, hogy az esperességi gyűlésen rám nézve nem végződött kivánt eredménynyel." És ezen állítását megesősítik a pánszlávok is, a kik az 1883-ik évben Nagylakon tartott esperességi gyűlésről, melyben úgynevezett indítványom tárgyaltatott, valóságos győzelmi hymnuszokat zengedeztek lapjaikban. Igy például a legvadabb pánszláv lapok egyikében az egyetemes egyház közbelépése folytán azóta megszűnt „ICoronhev" 1883-ik évi 18. számában egy békési evangelikus lelkész tollából, az említett nagylaki gyűlésről a következő tudósítás jelent meg: