Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-30 / 40. szám

»A békési esperességből. Mint kuriosumot meg­említem, minő érvekkel támogatta ifj. Jeszenszky Károly Berényből esperességünk előtt amaz ő evangeliom elle­nes, istentelen indítványait, melyek által sokakat felhá­borított. »Azért akarja — ugy mond — azokat fogana­tosíttatni, hogy ha tótok magyarok közt telepednek le, azok ez utóbbiak isteni tiszteletén részt vehessenek.« Hát nem természetesebb és jobb-e az, hogy az Istennek hű szolgája, a ki a tótot csak úgy köteles szeretni, mint a magyart, amazt az ő saját nyelvén vezesse az üdvös­ségre ? Meg is mondatott neki, hogy ilyen Jeszenszky­féle módon Luther születésének emléke csak bemocs­koltoínék. Esperességünk elvetttte az ő indítványait és a mint eddig volt, a nyelvkérdést ezentúl is azok hatás­körének tartotta fenn, a kik legjobban tudják : mi szol­gái a nép üdvére ? Oh vajha mindnyájan ily szép sikerrel küzdenénk minden ellen, a mi nem evangeliom­szerű és nem testvéries!« így bizonyítják maguk a pánszlávok azt, a mit most a setétben bujkáló »névtelen« konstatálni kiván, hogy t. i. említett „ügy"-zmnek az esperességi gyűlésen nem lett meg a „kívánt eredménye— De nekem úgy tetszik, hogy e felett egy »igaz magyar hazafi«-nak sincs oka örülnie. Sőt inkább maga azon tény, hogy a Deák Imre által ismertetett tót irodalmi termékek (lásd az »Egyetértés« aug. 5. és aug. 21-ki számait) épen a békési evang. esperességben működő némely férfiak pennájának köszönik az ő létrejöttüket, megsemmisítő ítéletet mond azon rendszer felett, mely a Bányakerü­letnek 1882. évi jegyzőkönyv 10. pontjábati foglalt és a kerület által eljogadott indítványban körvonalozott egy­házpolitikai irányt, a békési evangelikus esperességben a ,,névtelen" által konstatált sorsra juttatta/ Hogy mik voltak a nagylaki gyűlésnek, mely a pánszlávokat oly nagy örömmel töltötte el, további fej­leményei ? minő álláspontot foglaltam el azon vitában, midőn Békésmegye közigazgatási bizottsága és az espe­resség bizonyos hivatalos személyiségei között a csor­vási nyelvkérdés tárgyában felmerült differentiák, Zsi­linszky Mihály ur által a diskussio terére vitettek ? Mint igazolta Trefört miniszternek a szarvasi főgimnázium ellen Békésy tankerületi főigazgató által emelt vád alkal­mából az esperességhez intézett válasza Deák Imrének objectiv felfogását — azon hévteljes szónoklatokkal, illetőleg hírlapi cikkekkel szemben, melyek akkor — már nem tudom hányadszor? — némelyek által a pán­szláv bajokat konstatáló magyar lapok ellen Írattak? Mind ezekre talán még lesz alkalmam felelni, ha esetleg a setétben bujkáló »névtelen« fentebb kifejezett dicsé­retes elhatározásának megváltoztatásával, mesterségének folytatására szánná el magát! Egyelőre azt hiszem, ezekből is tájékozást merít­het magának a t. közönség azon »üzelmek története« felől, melyekre a pánszlávokkal közös ügyes politikát csináló »névtelen« célozni szíveskedett! Ifj. Jeszenszky Károly, ev. lelkész. A vértesaljai ref. egyházmegye rendkívüli közgyűlése. A konventtől, illetve egyházkerületünktől az egy­házmegyékre leküldött nagy fontosságú ügyek tárgyalása végett szükségessé vált rendkívüli egyházmegyei köz­gyűlésünket szeptember hó 20-án tartottuk meg a kápol­nás-nyéki egyház kebelében. Dacára annak, hogy ez alkalommal bennünket, lelkészeket, a legközvetlenebbül érdeklő ügyek kerültek a tanácskozás zöld asztalára, a lelkésztársak közül — sajnos! — vajmi kevesen jöttek el e gyűlésünkre, világi tanácsbiráink közül is csak ketten szerencséltettek megjelenésükkel; sőt sajnálattal kellett nélkülöznünk szeretett gondnokunkat, gróf Dégenfeld Lajos úr ő méltóságát is, a kit a távoli Nógrádmegyé­ben lévő birtokán elfoglaltatásai tartottak vissza. így a világi elnöki szék betöltésére egyik régibb tanácsbiránk, Csordás Sándor úr lőn hivatva, (mintegy elégtételül ama qualifikálbatatlan elbánás után, melynek a hírlapok révén egy álnevű rosszakarója által kitéve vala.) A jegyzői toll vitelével, miután lelkészi részről úgy a fő, mint az aljegyző urak eme tisztségükről lemodottak, s egyikök egészségbeli változása miatt meg sem jelenhetett, a gyűlés tartamára Lévay Lajos lelkész bízatott meg. Nt. Konez Imre esperes úr a maga mélabús s szív­hez szóló hangján elmondott szép imájával a rendkívüli gyűlést megnyitván, a megalakulás megtörténte után, mindenekelőtt a 'Mészöly Pál lelkésztársunk lemondásá­val üresedésbe jött főjegyzői állásra beadott szavazatok felbontásáról tett jelentést. E szerint az érvényes 31 szava­zat közül esett Báthory Dánielre n, Kemenczky Károlyra 8, Úrházy Lajos, Lévay Lajos és Mészöly Pálra 3—3, ezenkívül 4 egyénre egy-egy szavazat. E szerint általá­nos többséget senki sem nyervén, új szavazás rendelte­tett el. Miután pedig Kemenczky Károly úr, egyház­megyénknek 12 éven keresztül odaadó szorgalommal működött lelkészi aljegyzője, szemeinek napról-napra érezhető gyengülésére való hivatkozással, ezen állásáról a gyűléshez intézett levelében lemondott, egyúttal az aljegyzőségre is elrendeltetett a szavazás. Esperes úr jelenti, hogy a tinnyei lelkészi állás f. é. jun. 17-én Gál László, ottani adminisztrátorral töl­tetett be, ki egyhangúlag választatott a gyülekezet lel­készévé. Legyen sorainkban őszinte örömmel üdvözölve ! E gyülekezetet azonban kevéssel az örömnap után, aug. i-én, újra gyász és veszteség érte, Vörösmarty Mihály tanítójának elhunytával, ki 31 évi tanítói hiva­taloskodása után, 56 éves korában, költözött el közü­lünk. Legyen áldott emlékezete ! Az októberben tartandó egyházkerületi gyűlésen a tavasszal megválasztott képviselők: Lévay Lajos, lel­kész, és Vásárhelyi Géza, vil. tanácsbiró, fogják egy­házmegyénket újból képviselni. Ezek után összejövetelünk legfontosabb tárgya : az ismeretes Szász Domokos-féle indítvány vétetett meg­beszélés és tárgyalás alá. A felszólalók mindegyike, némi aggály kifejezését leszámítva, örömmel üdvözölte e ter­mékenynek és egészségesnek mondott eszmét; minél­fogva azt a gyűlés is egyhangúlag elfogadta. Egyúttal hozzá fogott az egyáltalán nem könnyű munkához, melyre a konvent s az egyházkerület által felhíva lőn, t. i. hogy lehetőleg megközelítő képet adjon szegény­séggel küzdő egyházaink jelenlegi helyzetéről, s egyút­tal jelölje meg a módokat is, melyek által bajaink orvo­solhatók volnának. Egyházmegyénk 33 anyaegyháza közt 10 egyház van olyan, hol a lelkészi fizetés a 800 frt minimumot meg nem üti, s mely ennélfogva egy vagy más módon fölsegélendő lenne. Esperesünk már előzetesen mind a ro egyházat felszólította nyilatkozatra az iránt, hogy mi módon véli helyzetének javítását legcélszerűbben elérhetni, s nevezetesen, hajlandó volna-e a lelkészi javadalom emeléséhez szükséges s a közalap által adandó tőkének 32 évi il j2 °/0 -os törlesztésére magát kötelezni? Miután, e nyilatkozatok tekintetbevételével is, hossza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom