Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-16 / 38. szám

45. A lőcsei m. kir. állami főreáliskola értesítőjét Dr. Róth Samu ideigl. igazgató szerkesztette. »Baeon Ferenc inductiójá«-ról értekezik dr. Sárffy Aladár. A tanári kar áll a hitoktatókkal együtt 17 tagból. A tanári könyvtár állománya 1719 mű 3414 kötetben. A taneszközök tárában 4082 darab van 9867 frt 62 kr értékben. Ösztöndíjban kiadatott a tanulóknak 240 forint. A tápintézet bevétele 2341 forint 8 krajcár, kiadása 1944 forint 81 kr.; alaptőkéje 2984 frt 90 kr tartalékja 2643 frt 18 kr. A növendékek száma 131 s illetve 129 volt. Érettségi vizsgára jelentkezett 4 ifjú s mindenik sikerrel tett vizsgát, jelessel 3, jóval r. A tanárok közül irodalmi téren működtek : Dr. Róth Samu, Demkó Kálmán, Theisz Gyula és dr. Sárffy Aladár. 46. A nagykállói m. kir. állami főreáliskola értesítőjében maga az igazgató Schuiina István fejtegeti a latin nyelv szerepét a reáliskolában. A tanulók létszáma az év elején 110 volt, az év végén 97. A tanárok s hitoktatók száma 17. Érettségire jelentkezett 3 tanuló, sikerrel vizsgázott 2, visszavettetett két hónapra r. A szertárak gyarapodtak. A főreáliskolai segélyző-egyesületnek, mely József főhg védnöksége alatt áll, összes alaptőkéje 10,000 frt; ez évi jövedelme volt 726 frt 89 kr, kiadása 682 frt 85 kr. A szabolcsmegyei takárék-pénztár s egyes magánosok gyakoroltak nagyobb jótékonyságot az intézet iránt. 47. A dévai m. kir. állami főreáliskola értesítőjét Téglás Gábor igazgató teszi közzé, ki tanítványai számára a kis-bányai (boicai) sziklaszorost és barlangjait irja le érdekesen. Az iskolának nagy baja, hogy nincs az egész intézet egy épületben, hanem a II. IV. V. és VI. osztályok a törzsépülettől 10 percnyire, egészen más utcában eső bérházban vannak elhelyezve. Ideje, hogy a jövő iskolai évvel ez az abnormitás megszűnjék ! A tanárok közül irói munkásságot fejtettek ki: dr. Darvai Móric, Jakab Ödön, Király Pál, Kun Róbert, Klimó Mihály, Mailand Oszkár, Szinte Gábor és Téglás Gábor a kinek tudományos érdemeit hajlandók vagyunk készséggel elismerni, de azt, hogy ő egy személyben „királyi igazgatóság" volna, a mint ő magát folytonosan jelzi az értesítőkben s a »miserapebs« tanároknak mind föléje emeli, sem jogi, sem nyelvészeti szempontból nem ismerhetjük el. Nézze meg a t. igazgató úr az összes értesítőket, királyi igazgatóságu

-mk csak ő nevezi magát, a mint hogy egy ember »igazgatóság« nem rs lehet. Jó, lesz jövőre csak »igazgató«-nak lenni. Elég tisztességes állás és cím ez még Téglás Gábor akad. lev. tagnak is ! A tantestület áll 14 tanárból, 2 tanítóból és 7 hitoktatóból. Érettségi vizsgát 6-an tettek, köztük 1 jelessel. A könyvtár állománya 1734 munka 2268 kötet, az ez évi gyarapodás 97 mű 134 kötetben. Az ifjúsági könyvtárban van 1382 mű 1479 darabban. Egyéb szertárak is gyarapodtak. Ösztöndíjakban kiosztatott 390 frt. A tápintézet kiadása 1000 frtra rúgott. A segély-egylet vagyona 14,567 frt 62 kr. A növendékek száma 172, köztük magyar-román 103. 48. A vágújhelyi állam, segélyzett nyilv. izraelita reál iskola értesítőjét dr. Mahler Miksa igazgató állította össze. A tanulók száma 104, 4-gyei kevesebb, mint a megelőző tanévben. Vallásra nézve volt köztük 88 móz. v. 9 r. kath. és 1 ág. ev.; nemzetiségre nézve magyar 4, német 86, tót 8; de a magyar nyelvet mindenik beszélte. A tanári könyvtárban van önálló szakmunka 178 mű, 320 kötet, tudományos folyóirat 16 mű 117 kötet, vegyes 680 kötet; az ifjúsági könyvtárban 210 mű. Bing Lipót és neje n

o hold földet adományoztak a reáliskola alapjául. Működött az intézetben a hitoktatókkal együtt 7 tanár. 49. A zilahi m„ kir. állami tanítóképezde értesítőjét szerkesztette Faluvégi Albert igazgató. A tantestület áll 10 tagból. A növendékek száma a képezdében 43, a gyakorló iskolában 47. Az intézet költségvetése 16,282 frtot mutat fel. Tanképesítő vizsgálatot tettek 9-en. Eddig a képezde 165 tanítói oklevelet adott ki. (Folyt, köv.) —s.— l. T Á R C A. A wuppervölgyi ünnepliét. Mielőtt amaz érdekes összejövetelekről szólanék, melyek a Wupper folyó völgyében lakók számára az augusztus hó első teljes hetét évenként ünnephétté teszik, bevezetésül jónak látom felemlíteni, hogy az elmúlt szünidőben alkalmam volt Németország több nevezetes városát pl. Dresdát, Lipcsét, Hallét, Wittenberget, Berlint, Hamburgot, Brémát és Bielefeldet megtekinteni. E helyeken sok szépet láttam, sok jót hallottam s egy másik lapban (lásd a »Keresztyén Népbarátcc 7. 8. és 9. számait) a tapasztaltakról több részletes tudósítást közöltem. A nevezett »Kis Ujság« számára írtam ugyan már wuppervölgyi éleményeimről is, de csak néhány sort. Mivel azonban a wupperthali, különösen az idén tartott ünnepélyek rendkívül nagy horderejűek, lefolyásuk kimerítőbb ismertetését nem tarthatom fölösleges dolgnak. Legelőször is azt kell felemlítenem, hogy az összejövetelek egy része Barmenben, a másik Elberfelden tartatott meg. E két várost egymástól a Wupper folyócska választja el, mely a Rajna irányában haladva,, előbb Barment osztja kétfelé, azután Elberfeldet érinti, Mind a két városnak van körülbelül száz-százezer lakosai sok temploma, tanintézetei s gyárai. A lakosok közül igen kevesen hódolnak social demokrata tanoknak, másfelől a keresztyén hit- és erkölcsi élet is magas fokon áll. Ezt bizonyítja az, hogy mind a két városban sok buzgó krisztusi hit és szeretettől áthatott lelkész és egyháztag, ker. ifjúsági-egylet, vasárnapi iskola s Barmenben még külmissziói intézet is van. Ennek a »Missionshaus«-nak mzueumáról is könyvet lehetne írni, de itt általában csak annyit jegyzek meg róla, hogy abban igen számos a chinai, dél-afrikai és a délázsiai szigetlakók életét jellemző tárgyat, pl. ház- és templommintákat, öltözeteket s képeket láttam. Mondhatom, kivált ha az említetteken kívül még elgondoljuk, mily gyönyörű a kilátás a Barmen és Elberfeld körül fekvő hegyekről, bármikor is érdemes a nevezett két várost meglátogatni, s ha én ezt épen a »Wupperthaler Festwoche« idejében tehettem, természetesen annál inkább meg lettem jutalmazva. A »Festwoche« ez évben augusztus 5-én, vasárnap kezdődött a nyugat-német ker. ifjúsági egyletek ünnepélyes istenitiszteletével. A »barmeni« úgynevezett »egyesült ev. ref.« egyház nagy temploma telve volt ez alkalommal a szakadó eső dacára és pedig leginkább ifjú emberekkel. Nagy meglepetésemre a 98. zsoltárt énekeltük először s pedig a mint én még német istenitiszteleten egy zsoltárt sem hallottam énekelni, a Goudimelféle dallam szerint, Jovissen gondos és zengzetes átdolgozásában. A lithurgia után Dr. Nebe, münsteri superintendens lépett a szószékre s II. Krón. 30, 6—10. alapján a megtérésről beszélt, kifejtvén, hogy az szükséges, lehetséges és boldogító. Beszédében előadta, hogy a külső fény mögött igen sok hitetlenség, bűn és nyomor talál-