Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-09 / 37. szám

melyben a nőnevelés körének kiszélesbítését a fiú-középiskolák mintájára nagy hévvel sürgeti. Indítványa lényege a következő négy pontba foglalható, i. Mondja ki a képviselőház elvileg, hogy a női középoktatást mulhatlanul szükségesnek, és szervezendőnek tartja. 2. Hogy a nők középoktatása céljául nem a szakképzést azaz bizonyos vizsgákra való dressirozást, hanem az értelem fejlesztését, a jó és szép iránti szeretet ébresztését, az erkölcsi érzék megszilárdulását és a nemzeti érzet erőteljes és józan fejlesztését tűzi ki. 3. Ezen iskolákban a tanítónőknek épp annyi jogot és épp oly erkölcsi tekintélyt biztosít, mint a középiskolai tanárnak; sőt egyenlő képességnél mindig a nőnek kíván elsőséget adatni. 4. Elrendeli egy középiskolai tanárnő-képezde szervezését, mely a fennebbi értelemben szervezendő női középiskolák számára tanítónőket képezzen. xA nélkül, hogy az elég utopisticus és elég szükségtelen reformjavaslat érdemleges fejtegetésébe bocsátkoznánk, egyszerűen csak azon tényt kívánjuk konstatálni, hogy a mi protestáns közönségünknek nem anynyira leány-gymnasiumokra, mint inkább egészséges szellemű protestáns leány növeld ékre van szüksége, hogy a családi életben is mutatkozó vallási közöny és erkölcsi lazulás a leendő anyák gondos valláserkölcsi nevelése által megszüntettessék s vége vettessék annak a szégyenletes állapotnak, hogy prot. presbyterek, gondnokok, sőt néhol lelkészekés tanárok leányai zárdákban és apácák vezetése alatt nevekednek! * Halálozások. Derzsi Károly budapesti unitárius lelkész édes anyja, (ordát falvi özv. Derzsi József né Ürmösi Mária f. hó i-én Torockón, hova az édes anyai szeretet által vonzatva gyermekei meglátogatására ment életének 65-ik, özvegységének 10-ik évében egy heti szenvedés után elhunyt. Porainak béke itt a földön, lelkének üdv az örökkévalóságban ! * Szerkesztői üzenet. Tárgyhalmaz miatt jelen számból egy »Belföld«-i, egy »Külföld«-i cikk s néhány adakozás kiszorult, miért dolgozó társainktól elnézést kérünk. NECROLOG. Veresmarthy József 18 r 1 —1888. A gyász, mely az alsó-némedii ev. ref. egyház híveit mar hetek óta fenyegette, de a melynek ily hirtelen történő bekövetkezését senki sem várta, egész meglepően borult le e népes gyülekezetre, egész váratlanul a jó édes atyát híven szerető gyermekekre is. Amaz hű pásztorát, agg szolgáját az Úrnak, ezek kedves atyjukat veszítették el, midőn intésére a halál urának Veresmarthy József csendes álom a ita! boldogabb léteire általszenderült szivéhez legközelebb álló szerettei között. A milyen csendes volt és a mily zajtalan a gyülekezete s szeretett családja boldogításáért. munkálkodó lelkésznek egész életfolyása : olyan csendcsen, csak nem észrevétlenül borult szemeire a halálnak alma. Született a boldogult Kecskeméten 1811. szept. hó f 8-án. Veresmarthy Dániel és Losonczy Erzsébet voltak szülei, kik — miként a boldogult feljegyzé — már gyenge korában gyermeküknek »különös hajlandóságot vévén észre benne, a tisztességes tudományok iránt, azokra híven is oktattatták. Iskolai tanulmányait otthon kezdette meg és folytatta is a syntaxisig, mikor a német nyelv elsajátíthatása végett Pestre vitetett, hol a kegyesrendiek gymnasiumának lett növendéke. Sokáig azonban itt nem maradhatott, mert még az iskolai év el forgása előtt nagy betegsége miatt haza szállították szülei, felgyógyulása után pedig csak otthon folytatta tanulmányait. Szerencsésen végezvén az alsóbb osztályokat, 1828. évben a szomszéd Nagy-Kőrösön subscribált, hol Balog Mihály professor vezérlése alatt a mathesis, história, phisica hallgatásában három esztendőt töltött volna el, ha meg nem zavarja ebben az 1831-iki cholera. A járvány megszűnése után Debrecenben vétetett fel triennis deákul, honnan végezve a theologiát, mint hat esztendős deák Baranyába Kopácsra ment rektornak. Itt nagy dicsérettel végezve három évi tanítóságát, Nagy-Székelybe, majd Tengődre, innen Kilitibe rendeltetett el káplánul. Kilitiből jött fel Pestre 1839. év junius 5-én a kerületi gyűlésre papi censurát tenni, a mikor — junius 14-én — fel is szenteltetett. Kilitiből Seregélyesre, 1841-ben pedig Kecskemétre rendeltetett el. Itt főnöke Polgár Mihály, akkor egyházkerületi főjegyző vala, kinek oly nagy befolyása volt reá, káplánjára, hogy hatása ennek Veresmarthy egész papi működésén észrevehető volt. Tőle tanulta el azon szép imádkozási módot, a tanítva oktató, ha szükség kívánta, meggyőző ékesen szólás művészetét, melyért hallgatói szeretete folyton kisérte. De a gyakorlati papi dolgokban általában. ezen főnökétől tanult elvek szerint járt el. Három évet töltött most szülötte földjén, s ezen évekre oly jól emlékezett, hogy ezt tartá élte egyik legszebb részletének. 1844-ben Jászkisérre rendeltetett helyettesül, innen Kún-Szent-Miklósra, majd A.-Némedibe szintén helyettesül, 1847. febr. 7. napján választatott meg itt egyhangúlag rendes lelkészül. Az egyházmegye ez állásában meg is erősítette, de az alig pár hétre következett kerületi gyűlés azon szabály értelmében, mely a helybeli helyettes rendes lelkészszé választását tiltá : választását megsemmisítette, elrendelve őt ismét káplánnak Omoravicára. Ezen esemény oly megrenditőleg hatott a már biztos partokra juthatni vélt ifjú lelkészre, hogy ennek keserűségét végnapjaiban is mint olyat említé, mely testileg is megtörve őt fogyasztá életerejét. De hatott ez rá különösen lelkileg, a mennyiben ez után a vidor ember némileg zárkozottá lett, s csak nagyon bizalmas s előtte szeretett körben volt élénkebb. Nevelte fajdalmát, hogy özvegy édes anyját, kit már ekkor magához vett, kit káplán korában is segítgetett, (édes atyját 13 éves korában veszítette el,) ismét el kellett volna hagynia. E nehéz napokban gyülekezetének forró szerelme még jobban növekedett iránta, s mint a hir beszéli, a helyette ide rendelt káplánt egész asszony sereg fagadta barátságosnak annyira nem nevezhető módon, hogy az még az udvarra sem jöhetett be, hanem bérkocsijába viszavonultan, pihenő nélkül kényteleníttetett viszahajtatni Pestre. A gyülekezet pedig kérelmével addig zörgetett illetékes helyeken, míg nem az elválasztott lelkész elvégre is megerősíttetett hivatalában. Családi kört 1848 május havában alapított, nőül vévén Sopornyi Gál István pestmegyei katona biztos és tractualis assessor leányát, Esztert. Az ifjú házasok boldogsága azonban nem lehetett zavartalan, mert a következő oly sok honfira gyászos emlékű év egyidőre őt a családi boldogságtól megfosztá. Ugyanis 1849-ik év julius 29-ik napján egy csapat cs. kir. vértes katonaság szállt meg a helységben, s az azt vezénylő főtiszt előtt