Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-09 / 37. szám

két katholikus ember (Vég László és Angyal István) a rektorral s a helység ref. bírájával együtt bevádolá. Ennek folytán elfogatván, azonnal gyalog s hosszú vason Ócsára kisértetett az ott állomásozó altábornagy elé. De a helyett, hogy kihallgattatott volna, miután a gróf Teleki Domokos-féle ház udvarán mintegy hat óra hoszszant éhen, szomjan, mint valamely nyilvános gonosztevő, kezében nemzeti zászlóval, hajadon fővel az égető nap alatt, folytonos gúny és köpdösések közt fához kikötözötten tartatott volna: katonaság által Pestre kisértetett, hol a Károly-kaszárnyában egy aljas emberekkel tömött tömölcbe, innen 20 nap múlva az újépületbe (Neugebáude) vitetett, a hol szept. 14-én (a pontok közöl, mik vádul szolgáltak csak a forradalmi proldamaciók kihirdetését ismerem) 10 havi vasban töltendő porkoláb fogságra Ítéltetett. Enyhítő körülményül betudatott neki, hogy bajusz s szakált nem viselt, nem e gyász napok emlékére egész életében. Szerencsétlen rektora Halászi Károly pedig még Ocsán főbe lövetett. Testben, lélekben megtörve, a reményteljes napoknak szembenéző ifjú kedves feleségtől elszakíttatva tölté a megaláztatásnak ezen napjait, míg nem gyülekezetének gyakori kértére báró Haynautól kegyelmet nyervén december 29-én haza bocsáttatott. 1850-ben kezdette újból el hivatala folytatását, de kezdheté újból egészen az életet is. Mert a katonaság, mely csendes lakából elhurcolta őt, elpusztított onnan minden értékest, készpénzét, búzáját, zabját s minden állatját, ugy hogy anyagilag is ezer s néhány száz forint kárt szenvedett. Fogsága alatt szeretett hű neje szülei körében Alsó-Dabason dajkálgatá könnyek s fájdalmak közt édes atyjától nem ismert kisded gyermekét. Fogsága alatt jött ösmerettségbe számos főemberrel, több rkt. püspök s kanonokkal. Itt kötött szorosabb baráti viszonyt különösen Lévay Sándor egri nagy préposttal, ki két gyermekének is keresztapja lett később, s itt Némedin őt gyakran felkereste. Ezen szenvedései után csendesen, zajtalanul munkálta egyházának javát, s nevelgeté s majd szárnyra bocsátá fiait. Hosszú pásztorkodásának számos emléke maradt, sok alkotása. Hallgatói szeretetét s ragaszkodását mind végig megtartva mindezt rázkódások nélkül teheté. Templomot kívülről, belőlről rendbe hozatta, tornyot bádogtető alá vétette, harangot öntettetett. Tagosítás alkalmával a váci pükpöktől, mint földesúrtól az egyház hivatalnokai számára egy darabban az eddig szétszórtan levő dirib-darab szántóföldek helyett sokkal többet eszközölt ki. Majd paplakot építtet, elébb segéd majd második rendes tanítói állomást szervez, s ennek lakhelyet szereztet, midőn a tanköteles gyermekek mindjobban szaporodnának, a második tanító lakása mellett harmadik tantermet készíttet, ennek elhamvadása után építtett újból tanítólakot, iskolát, nem csak, de még faiskola helyül meg is szerezteti a paplak között levő leégett ház helyét, s mindezt olyan gyülekezettel és egyházban, hol a párbéren kívül más jövedelmi forrás nincsen. Szóval az egyház minden vagyona és épülete beszél munkálkodásáról, mit hallgatói szivében az ige fegyverével s erejével végezett. Ennek gyümölcséül tekinthető az is, hogy a két vallásfelekezet, mely annak előtte folyton viszályban élt, ma a legszebb egyetértés, egymás vallásának tisztelésében él, az előtte elhunyt jó plébános barátjával egyetértőleg úgy folyván be mindig a község dolgaiba is, hogy súrlódások kikerültessenek. Munkálkodását méltánylá egyházmegyéje is. 1863-ban 21 egyház szavazatával pénztárnokának, 1866-ban pedig tanácsbirájául válásztván meg őt. A pénztárnokí ságot 16 évig viselte hűséggel, míg a tanácsbiróságról ! 1887. év április 19-én mondott le. Előhaladott kora dacára, csak élte utolsó három évében tartott maga mellett káplánt, de ezen időben is maga végzett minden irodai munkát, maga vezette az egyház administrálását. Hivataloskodásában a rend s pontosság voltak jellemzői. Ezeknek volt következménye az is, hogy érezvén erői hanyatlását, még életében kívánta más kezekbe adni át hivatalát, s e folyó év junius 27-én esperesi intézkedés folytán feloldoztatván minden teher s felelősség alól, julius elején legifjabb fiához, Istvánhoz köl-1 tözött Alsó-Dabasra, hogy nyugalom s szeretetteljes ápolás mellett tölthesse el hátra levő idejét. Nem voltak nehéz szenvedései; ép lelki erő mellett s nyugodt lélekkel hordozta a gyengeséget, mely utolsó heteiben ágyba döntötte, s ezen idő alatt is gyakorta beszélgetve fenn üldögélt, ilyen állapotban találta őt a halál is, midőn e hó I2~kén délelőtt egy könnyű sóhajtással kilehelte lelkét. Temetése a dabasiak és némediek igen szép részvéte mellett 14-én ment véghez délután, midőn a család kívánatára a templomban Kontra Sándor lelkész prédikált, a háznál pedig, mint, volt káplánja én imádkoztam, s intéztem hozzá sírboltja ajtajánál is volt hallgatói, j családja, rokonai s a magam nevében néhány búcsúszót. Az elfáradt szolgának azóta ott pihennek tetemei I Alsó-Dabason a családi sírboltban, porai közelében sze-1 retett hű nejének, ki már 5 évvel előbb költözött el oda. Fiaid (Gedeon családjával, Károly családjával és István) fogják ápolni bezárt sírboltod felett elfáradt agg szolga a virágokat; hallgatóid szeretettel és tisztelettel őrzik szívökben emlékedet, s mindnyájan szívünkből óhajtjuk: sáfárkodásodnak vedd el méltó jutalmát! Isten veled ! Alsó-Némedin, 1888. aug. hó 28-án. Dobos Ferenc, h. lelkész. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerületben a gömöri egyházmegyéhez tartozó pntnoki egyház lelkészi állomására pályázat hirdettetik. Ezen állomáshoz kötött jövedelem termesztményekben, némi készpénz és stólában 914 frtra van felvéve, és így II—ik. osztályba tartozik. A pályázati kérvények kellően felszerelve, október i-ső napjáig beadandók nt. Nagy Pál esperes úrhoz Tornallyán. Miskolc, r888. szeptember 3-án. ZKL*ulxi Eertalan, tiszáninneni ev. református püspök. :e1sírJ^ s A soproni ig, h. ev. egyházkerületi lycéumn.ál betöltendő tanszékre ezennel pályázat hirdettetik. Főtárgy a magyar nyelv és irodalom, melléktárgy a német nyelv vagy e helyett esetleg bármely más gymnasiumi tantárgy