Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-22 / 4. szám
wlehet mondánk (számtalanszor); »személyí életalapjának do!ga« (?) (123. l!); »nem az egyes emberlények egy sokaságát« (95. 1.) sth. De nemcsak a sok germanismus ellen van kifogásunk, hanem a sok rosz magyar szó ellen is. Ha már a debreceni embert is megvesztegetheti az a ' sok roszul alkotott s nyelvünk geniusávál merőben ellenkező új szó, mi lesz velünk pestiekkel, kik örökké ezeket halljuk és olvassuk? Mi az a »fölvÍlágosultsági bölcsész® (38. 1.)? Vagy a »képileges«; »erkölcsibb érzelmű«; »legegyesebb« (68), »természettele-n ?« A »teleologia« bátran megmaradhatott volna, mert ezt legalább értjük, de a *célvonatkozást*- nem! Székére használják ugyan, de azért roszul alkotott új szók: televénysav, légköneg. Ezek azonban még csak hagyján, mert vannak itt: »sugarászok« »vegyenc fajok« és »bolygoiícokff is. Az eredeti szöveget pedig félreértette szerző, mikor pl. a 14-dik lapon a »des Handelns« helyett »des Handels«-t fordít, s így az a furcsaság kerül ki, hogy »a kereskedésnek az önszeretet, az érdek az egyedüli - elve« stb. Akár deista, akár tbeista legyen a kereskedő, annak persze hogy ez az egyedüli elve; de hát ott a contextusban a deismus világnézletéről van szó s így a deistikus erkölcsi »cselekvésnek« az alapja az (önszeretet. Ha fordító a munkát, miután vele készen volt, néhány hónapra félre tette volna s akkor, a mikor már teljesen elfelejtette volna magát az eredeti szöveget, teljesen elhangzott volna az eredetinek nyelvezete, vette volna elő átnézésre, lehetetlennek tartom, hogy mint tős-gyökeres magyar ember önmaga észre ne vette volna, hogy az idegen munka megvesztegette irályát. És határozottan magának a műnek érdekében történt volna ez s rendkívüli előnyére szolgált volna, ha nagy közönségünk ép oly szép iralylyal olvashatta volna, mint a minőben élvezte azt a német művelt világ. A tractatus terjesztő társulat kiadásául lévén szánva a mű, egyszersmind annyira, a mennyire csak a tárgy megengedte volna népszerűsíteni is kellett volna az egész előadást. A jeleztem hibák azonban csak a külsőre vonatkoznak és mintegy arra utalják az olvasót, hogy annál nagyobb, feszültebb figyelemmel legyen kénytelen forgatni a rendkívül becses könyvet, melyet ismételten igen melegen vagyok bátor ajánlani a t. lelkészi kar, a theologiai ifjúság és a művelt világiak figyelmébe. Kenessey Béla. RÉGISÉGEK A felső-örsi ev. ref. egyház múltjának rövid rajza. (Folytatás.) A törökökkel való nagy hadakozás miatt, mint'sok helyeken, úgy itt is nagyon megfogyatkoztak a lakosok, s a régi nagy templom szakadozó boltíveinek megújítása s igazítására elégtelenek levén, hogy annak szakadozó kövei őket agyon ne vernék, 1701. esztendőben Pápai Szíjjártó János nevű lelkitanítójuk a parokhiális házon levő nagyobb szobában kezdte megtartani az istenitiszteleteket, hogy addig is, míg a templomot megjavíthatnák, az Isten igéjének hirdetése félbe ne szakadjon; s úgy tetszik, hogy ezen körülmény lett az oka azon szerencsétlenségnek, mely a felső-örsi reformáta ekklézsiat ezután gyakran érintette, kapva kapván ezen alkalmatosságot keresve kereső, de itt felette csekély számból, | legnagyobb részben csupán a prépostság cselédjeiből álló róm. kath. felekezet a református gyülekezetnek ezen magában ártatlan, de a maradékra nézve veszedelmes lépésén. Mikor, hogyan s hányszor kezdették a hánykódó s kegyetlenkedő habok a Krisztusnak itt eddig csende; sen evezett kis hajóját az örvény szélére vinni ? csáknem lehetetlen elősorolni. De az bizonyos, hogy 1721. juli ts 1 5-dikén a pesti vegyes vallásügyi bizottságtól Nagy István esküdt, a felső-örsi reform, egyház jószágainak megvizsgálása céljából kiküldetett, aki előtt hitüket letevén Talos Mihály és Bencsik István alsó-örsi lakosok, azt • vallották hogy: »a felső-örsi reformáta ekklézsia annak az ingatlannak, a melyet bír, a reformációtól kezdve mindig háborítatlanul birtokában volta. És mégis csuda dolog"— írja Deáki , ü ) — se kérd, se hall Ploczleger akkori prépost, vaktába bele rúgtat az ekklézsia jószágaba, mikor a lakosok épen a szőlő szüretelésével voltak elfoglalva, nem gondolván semmit sem, sem a legközelébb megejtett vizsgálat eredményével, sem azon királyi parancsolattal, hogy: »senki vallásügyi dolgokba ne avatkozzon, templomok el ne vétessenek«, ő mondom ezekre mit sem adva, elakarta foglalni az ekklézsia jószágát; és önfeláldozó elhatározással, jogainknak ellentmondásával és eltörlésével a parokhiális házba 1721. szeptember 30-án erővel beszállott, és az egyház javaiba magár Ueállíttatta. M ) A veszprémi káptalan is bele ártotta magát, mint hiteles hely, e foglalásba, ő állítván ki az erről való protestatiót. De a felső-örsiek sem nézték ezt behunyt szemmel, folyamodtak, panaszkodtak mindenfelé, s a pesti vallásügyi bizottság útján csakhamar felhatott sérelmük a trón zsámolvaig és a királyi parancs visszaadatta jogos birtokaikat s Ploczleger pünkösti királyságának csakhamar vége szakadt, jegyzi meg gúnyosán a jegyzőkönyv. Ezután békesség volt egész 1731-ig, a mikor ismét a pesti vallásügyi vegyes bizottság állítólagos utasításával fogtak hozzá a dologhoz, hivatkozván annak némely pontjaira, s a melynél fogva az articularis helyhez akarták szorítani az egyházat, s Zala vármegye bírája, Farkas Gábor, egyszerűen elszedette a templomok kulcsait, s mint másutt, úgy itt is betiltotta a vallásgyakorlatot. De csakhamar ellenkező rendelet érkezett, hogy míg új parancsolat nem jön a királyi helytartótanácstól, mindaddig maradjon minden úgy, a hogyan a vallásügyi bizottság munkálatainak befejezésekor volt. Azonban, mint számos előtte levő társáénak, úgy ennek sem lett semmi eredménye sem. Ugyanis e szomorú korban a római katholikus főpapság minden erejét arra használta fel, hogy az eretnekeket teljesen kiirtsa. Ebből a szomorú időből maradt fenn az a római katholikusokat nagyon jellemző és keresztyéni szeretetre semmit nem mutató eljárási mód, hogy »Magyarországot előbb rabbá, azután koldussá kell tenni, hogy végre katholikussá lehessen«; 1 2 ) mely egyik püspöküknek, Kollonics Leopoldnak kedvenc jelmondata volt; ebben a korban akarták elérni mindenáron egy 1U ) Az anyakönyv 4. lapján. ") Ezen protestáció latin eredetije meg van gyűjteményemben, s másolatban az egyházmegyei levéltárban, melyben a veszprémi káptalan . pénzen vásárolt, hamis tanukra hivatkozva kijelenti, hogy »mivel azon földek, házak, melyeket a helvét hitvallásnak bírnak, tulajdonképpen a prépostságéi Voltak : ő óvását adja azoknak idegeit kézen maradása ellen, és a törvényekkel megegyezően, magának visszaköveteli.* y2 ) Ftssler. IX. 4S3. 1. > Fariam Hungáriám cap.livam, postea men-cnm, díinde cütholicam
