Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-22 / 4. szám
másik nagy püspöküknek kívánságát: »jobb ha az országot rókák és farkasok lakják, mintsem eretnekeket (t. i. protestánsok). Ilyen iszonyú volt a katholiküs közvélemény ellenünk, s csak emberére várt, aki rég óhajtott, kedvenc kívánalmait végrehajtsa valahára. A viszonyok jól közre működtek s ez az ember is elő állott Bíró Márton, előbb 'felső-őrsi prépost, majd 1744-től kezdve veszprémi püspök személyében, ,; i ) aki híressé tette magát a magyar hazában a protestánsokon elkövetett dühöngéseiért, üldözéseiért, aki, különösen már mint veszprémi püspök, egymásután foglalta el a templomokat megyéjében; a református magyar lakosokat elkergette Kis-Lődről, Polyánvból, Város-Lődről és telepített" helyükbe jámbor svábokat. Egy »Kézi könyv«-et is írt, a melyben azt igyekezett bebizonyítani, hogy a protestánsok, minden kigondolható üldözéssel kénysze- l ríthetők hitük megtagadására, sőt a magyar király köteles őket az országból kipusztítani. Csudálkozhatunk-e most már azon, ha egy ilyen gondolkodású férfi, aki egyúttal felső-örsi prépost is volt, rosz szemmel nézte, a virágzó, díszes felső-örsi református gyülekezetet és minden kigondolható cselszövényt, eszközt felhasznált arra nézve, hogy kedvenc eszméjét minél előbb megvalósíthassa, vagyis hogy azon templomot, melyet a reformátusok a reformáció kezdetétől fogva szabadon használtak, a hozzá tartozandó parokbiális házakkal, földekkel együtt elvehesse. Hogy gonosz célját elérhesse, egy cselhez folyamodott, még pedig olyanhoz, mely kígyói ravasz okossággal előre ki volt számítva. Nevezetesen azt mondá a felső-örsi reformátusoknak : »mivel a magatok erején úgy sem tudjátok roskadozó templomtokat felépíteni, én ha szüretkor kollektát adtok, vagyis ahhoz borbeli segedelemmel lesztek, felépítem azt tinéktek.« 1 + ) Tetszett az ajánlat mindeneknek. A prépost hozzákezdett a nagy templom leszakadozott bolthajtásainak építéséhez, a szőlőhegyen pedig minden vallás- és lakhely-különbség nélkül, minden szőlős gazda adakozott a szent célra szíve sugallata szerint, de úgy maguknak, mint maradékaiknak kimondhatlan kárára. Bíró Márton ugyanis legnagyobb részben a reformátusoktól adott alamizsnából felépítette a felső-örsi reformátusok templomát, de nem azoknak, hanem a saját hitfelekezetén levőknek részére, akik csupán csak udvari cselédjeiből teltek ki, mivel azokon kívül nem volt az egész helységben egyetlen egy római katholiküs család sem. De ez még nem volt elég, »mert az alamizsna kéregetésből valóságos dézmálást fejlesztett ki Bíró Márton és ezen — valóban nemtelen erőszakoskodását annyira vitte, hogy mindazon nemeseknek, kiknek szőlői nemesi funduson voltak és néki dézmát adni nem akartak, pincéik ajtaja.it karhatalommal betörette.« És jóllehet a nemeseken elkövetett jogtalan cselekedeteinek — nevezetesen nemes Antal Márton pincéje ajtója betörésének — sok törvénykezés után gazdagon megfizette az árát, .de azért azokon, kik maguk nem 13 ) Bíró Márton 1693. ápril 15-én fzi.ilel.etr már-már kétségessé vált nemességű szülőktől a Pozsony vármegyei Padány helységben. Papságra adván magát fokonként emelkedett. 1734-ben felső-örsi pré- ' post, majd 1744-ben veszprémi püspök, azon vármegye főispánja, belső titkos tanácsos s egyszersmind a magyar királynő (Mária Terézia) főajtónállója lőn, mely cím a veszprémi püspökséggel együtt jár. Meghalt 1760. aug. 24. (Lásd: Róka: »Vitae Praesulum• vesprimiens. 484. (hol arcképe is látható.) H) A már többször említett anyakönyv 3. lapján. V. ö. >A veszprémi egyházmegye egyes egyházainak története« című kézirat csomaggal az egyházmegyei levéltárban. nemesek, hanem csak szőlőik voltak nemesi funduson, ezt busásan megvette, mert ő és maradékai mindaddig törvénykeztek, pörlekedtek, hogy a felső-örsiek 1800. esztendőben, az évtizedek óta húzódó perre tett rengeteg költséget megunván, egyességré léptek akkori felső-örsi prépost Szegedi 'Jánossal, ajánlván néki és maradékinak évenként 200 akó bort; a három ezer forintra menő perköltséget pedig nyolc év alatt lefizetni Ígérték.1, 5 ) Azonban Bíró Márton még evvel sem elégedett meg, mert alig hogy kijavíttatta a templomot 1736-ban, azonnal az egyház egyébb javait, szőlőjét, házát földjeit* akarta erőszakkal elfoglalni, azon ürügy alatt, hogy azok mind a templomhoz tartoznak, annak a jövedelmeit képezik, és így azok is egyedül csak őt illethetik és nem a református egyházat. Ezen újabb jogtalanságot és méltatlanságot azonban már nem tűrhették el a felső-örsi reforműtusok sem, épen azért fe 1 f o ly amodással éltek ellene, esedezvén a királyi felség előtt alázatosan, hogy »őket azon birtokban, melyek a reformációtól fogra mindig kezeiken voltak, és a melyeket a fáészi Ányos familia hagyott örökségképpen nékik: háborgattatni ne engedje. Am vizsgáltassa meg' ő felsége ügyeiket, abból is világosan kitűnik, hogy mindazon javak, a melyeket Bíró Márton prépost rajtuk követel, vagyis a melyeket tőlük elvenni akar, az mind az ő jogos tulajdonuk. Bíznak is a királyi fenség jóindulatában, és remény lik, hogy igazságos ügyükben nem hagyja őket elnyomattatni. Csak legközelébb is azon templomuk vétetett el, a melyet a reformációtól fogva háborítatlanul bírtak ! Könyörögnek azért alázatosan ügyüknek megvizsgálásáért."1 0 ) Ezen folyamodványnak az a sikere lett, hogy királyi parancsolatra Farkas Gábor esküdt Pestről kiküldetett, aki miután a vizsgálatot megejtette volna, s midőn letett esküjük urán a szentkirály-szabadjai, vörösberényi, alsó-örsi, lovasi szomszéd helységek lakosait megkérdezte volna a felől, hogy a parokhiális házak, iskola, nagy templom mióta vannak az egyház egyébb javaival, szőlőjével, maliiéival a reformátusok birtokában : azok egymással teljesen megegyezően azt felelték, hogy : „ők a mióta csak eszükre emlékeznek, és a mint tudják, s eltiktől is hallották, mindezeket a felső-örsi reformál a szent ekklézsia a reformáció kezdetétől fogva mindig szabadon és békességesen bírta, az akkor mindjárt reformáltatott fáészi Ányos famíliának, mint földes uraságnak, engedelméből és adományából egészen a legközelebbi időkig."1 ') Ezen vizsgálat befejezése után Farkas Gábor, mint kiküldött biztos Bíró Mártont minden követelésével elutasította, az erőszakoskodásoktól eltiltotta, s az elfoglalt jószágok visszaadására kényszerítette., 8 ) De sem a tilalomnak, sem a vizsgálatnak nem lett semmi jó eredménye sem, mert alig távozott cl Farkas Gábor többi kiküldött tarsaival Felső-Örs határából, Bíró Márton azonnal az isteni tisztelethez készült s beteljesedett a felső-örsieken az úrnak azon mondása : ,,a gyülekezetekből kivetnek titeket; sőt eljő az idő, a mikor ha valaki titeket megölend, azt állítja, hogy isteni tiszteletet cselekszik" János XVI: 2. Bizony ekképen cselekedett a rajongó prépost is, pedig tudnia kellett volna, hogy a hitet parancsolni nem lehet, mivel az egyedül a lelkiismeret dolga, .s' illendő a mások vallásos meggyőződését is tiszteletben tartani. Ennek a szomorú eseménynek leírására nézve, híven követem Deáki István feljegyzéseit, lb ) Ugyanolt. lb ) Ugyanott. 17 ) A felső-örsi reform egyház 1714-ben kezdődő anyakönyve 4-ik lap. 1S ) Ugyanő!t.
