Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-09 / 37. szám

s így írja Lucta spirituális helyett, s e címet a »lucta« és »luctus« szavak összetévesztésével, és a »spiritualis« szónak megfoghatlan értelmezésével „Papok gyászá"nak fordítja; és Siboltit ily című könyv szerzőségével tiszteli meg. E könyvet, melynek egyetlen fenmaradt példánya a nemzeti muzeum Széchényi könyvtárában van meg, én is épenúgy, mint Unody úr, csak Schmal után ismerem; Schmal sem látta ezt soha, és Commentatiójában Major Pál után ismerteti: qui et libellum' Siboltianum possidet et eum cum adcuratione et studio perlectum ab ea suspicione, mintha t. i. Sibolti cryto-calvinista lett volna — vindicavit. E műnek teljes címe : »Lelki Hartz. Az Bwneos Embernek feloette igen nehez lelki kesertetekroel való vetekedese, es azoknac Isten Igeieboel való meg gyoezese. Iratot Sibolti Demeter altal. Az Wrnac tuezzel megpróbáltatott Igeie mindazoknak Paisa, a kic oe benne biznac. Psal. 18. M.D.LXXXIIII. Tizenketted rétben jelent meg Galgóczon is, s e kiadás 24 számozatlan levél; később 1632. Fehér-Várott is, 40 számozatlan levél -nyi tartalommal. Schmal ismertetése után azt lehet következtetnem, hogy e mű, a szerző által megvitatott tantételek számához mérten, öt címre oszlik, miket ő „tentatiók"-nak nevez, Onody úr pedig ,,kísérletnek" fordít. E címek közül, Major után, a 2-dik 3-dik és 5-diknek rövid tartalmát ismerteti ; de nem azt mondja, mit Onody úr vél, mintha a részleges isteni kegyelem dogmájával két; természeti romlottságukkal, hogy haragnak fiai 1 vagyunk három; végre a romlottság okáról öt tentatioban foglalkozott volna. Szándékom volt, hogy e könyvet most alkalmilag, részletesen megismertessem; de ez nem sikerülhetett, mivel a Muzeum könyvtára julius és augusztus hónapokban a közönség előtt zárva van. S bizonyára mondhatom, hogy nemcsak az ügynek tenne nagy és elismerésre méltó szolgálatot, de e lapok olvasó közönségét is hálára kötelezné Budapest tudós protestáns férfiai, vagy e lapok szerkesztőségének tagjai közül az, ki e munka megismertetésére az ügy általános érdekéből vállalkozni szíves lenne. Maga Onody úr is, és sokan biztos tájékozást nyerhettünk volna Sibolti theologiai irányáról, ha O, midőn hazánk fővárosában időzve, az országos levéltárban adatokat gyűjtött, gondját e műre is kiterjeszti vala. Onody úrnak, célzatai valósításához szerencsét kívánok, s munkájára áldást óhajtok. De mivel ő, töretlen sőt nagy részben nyomtalan úton jár, mely erőfeszítést, terhes munkát, kitartó türelmet követel; mivel nékie a sötétben kell tapogatódznia, s nagy körültekintéssel és éber figyelemmel kell lépésről-lépésre tovább haladnia; mivel a fölbuvárolható adatok nagy része idegen s többnyire latin szerkezetben található : kérnem és figyelmeztetnem kell, hogy a türelem és éber figyelemmel azon nemes buzgalmat is párosítsa, mely őt a föltálalt adatok teljes, tökéletes elsajátítására és földolgozására ^ képessé teendi. Én pedig örülni fogok, ha ez érdekben, az illetékes tudós férfiakat fölszólalni hallom, és általok jobbra taníttatom.*) Szöllősi Antal. *) E cikknek lapunk 35-dik számában közölt első felében következő nyomdahibák igazítandók ki: 1108. lapon az utolsó sorban Sibolthi helyett Sybolthi; 1109. lapon, az index latin szövegének végső sorában 1570 helyett 1576; 111 o.' lapon, felülről 17-dik sorban Sibolti helyett Siboltit; — végre 1111. lapon, felülről 8-dik sorban Sanrinum helyett Jaurinum o.vasandó. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. Schweizer Sándor. A heiv. hitv. evangyéliomi protestantismusnak nagy halottja van, a zürichi egyetemi theol. fakultásnak seniora Schweizer Sándor nincs többé az Úr szőllőjében. Szül. 1808. márc. 14-én. Tanulmányait a berlini egyetemen végezte, a hol a nagynevű Schleiermacherhez csatlakozott, s annak hű tanítványa és szellemi rokona maradt mind halálig, mely őt f. év jul. 3-án érte el. 1834. rendkívüli, 1841. pedig rendes tanárrá neveztetett ki Zürichben, melynek egyetemét soha el nem hagyta. 1844—1871. mint gyakorlati lelkész is működött Zürichben, a mint arra különben gyakorlati theol. irányit irodalmi működése alapján is kiválóan képesítve volt. Schweizer tanári és irod. működésének főtere azonban a rendszeres theologia mezején keresendő, hol valóban maradandó becsű termékeket hozott létre. Főbb művei közül, a melyek e lapok figyelmét sem kerülték ki, kiemeljük: »Az ev. ref. egyház (forrásszerü) hittana« 2. köt. 1844—47; »Az ev. prot. egyház homiletikája,« 1848., »A prot. központi dogmák a ref. egyházban való fejlődésük szerint tekintve,« 2. rész, 1854—56; »Ker. hittan prot. alapelvek szerint összeállítva,« 2 kötetben, 1863—72, 2. kiad. 1877, a melyet „Modem hittani rendszerek" című értekezésében dr. Kovács Ödönünk is ismertetett; »Pastoraltheologia,« 1875 ; »A vallás jövője,« 1878, s végül a »Zwingli jelentősége Luther mellett,« 1884, s még egyébb műveit és értekezéseit. 5 kötet beszédgyüjteménye is van, a melyről azonban ítéletet nem mondhatok. Schweizer volt az, ki mint első rendű rendszeres theol. szaktudós éles és jellemző különbséget tett a hittan történeti és rendszeres jellege, között s az elsőt „dogmatikának", utóbbit pedig „hittannak" nevezte. Buzgó munkatársa volt a Websky által jelesen szerkesztett modern theol. irányú berlini „Prot. K.-Z." című szaklapnak, mely f. évi 30. számában Kradolfer tollából melegen elismerő sorokat is szentel az ő emlékének. Biedermann társával együtt szüntelenül munkálkodott a rendszeres theologia irodalma és előadása terén, s tán Schleiermacher befolyásának köszönhető az, hogy Schzveizer a legmélyebb vallásos gondolkodó volt a szabadelvű prot estanti sinusban. Jacobinak, a nem rég elhunyt halle-wittcnbergi egyetemi theol. tanárnak egyháztörténeti tanszékére Loofs hivatott meg, kinek irod. működésével egy alkalommal már e lapokban is foglalkoztunk, míg a berlini Semisch ugyancsak egyháztörténeti tanszékére a jeles marburgi Harnack neveztetett ki, ki Schürer giesseni theol. tanárral az ismeretes „ Theol. Literahirzeitung" című szakközlönyt szerkeszti. Az újonnan megválasztottak kövessék az elhunytak fénylő tanári és irod. példáját, kiknek emlékezetét mi magyar thologusok is nemes elismeréssel áldjuk. A németek követésre- és dicséretreméltó példájából megtanulhatjuk mi is, miként kell ama jeleseinket tisztelnünk és méltányolnunk, kik utainkat egyengették. Vagy tán az utókor csakugyan háládatlan volna nagynevű elődei iránt ? Vegyesek. A Gusztáv-Adolf-egyletnek lipcsei fő fiókja 65,286 márkból álló évi bevételt tüntet föl, tehát a többi évek jövedelméhez viszonyítva 5O°/0

-nyi szaporodást mutat. Adományokban többet mint 60 ezer márkot vett be. Az ilyen áldozatkészség az élő hitnek kiváló tevékeny nyilvánulása. Beyschlag tanár a maga „Deutsch-