Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-19 / 34. szám

szeretetünk, érte való lelkesülésünk és buzgalmunk hova-tovább, annál inkább nőtt és terjedett. Ha visszapillantunk az utolsó három évtized előtti időre, nemde, mily szerény volt akkoriban irodalmi tevékenységünk, mily kevesen voltak, kik hozzámszólottak egyházi ügyeinkhez nyilvánosan és mily cskély volt egyházi közlönyeink száma, és most ? Valóban büszkén nézhetünk azon tevékenységünkre, melyet egyházunk szolgálatában irodalmilag is kifejtünk. Egyházi kérdéseink bajnokai mindinkább szaporodnak. Azon örökemlékezetü vezérférfiak, kik ezen hazai protestáns egyházunkra nézve oly áldásos mozgalmat megkezdték, de már elköltöztek a földi életből, örömmel nézhetnek le ránk s a kik közülök még itt vannak s a vezényletet kezükben tartják, nyugodtan nézhetnek a jövő elébe, az egyházunk iránti buzgalom, melyet az ifjabb nemzedékben felköltöttek, nem fog kialudni; megtanultuk tőlük a protestantismus jövőjét biztosító jelszót : „Sapere aude Igen : »Sapere aude!« ez a protestantismusnak legsajátosabb és legáldásosabb jelszava. A katholicismusban nem érvényesülhet, ha ott hely adatnék neki, a kath. egyház óriási és bámulatos következetességgel létesített szervezete széthullana mint egy kártyaház. Nekünk nincs okunk átkot mondani reá. Bátran állhatnak, sőt kell, hogy álljanak szolgálatába Budapest, Debrecen és Sárospatak, valamint Pozsony, Sopron és Eperjes. Mégis bizonyos protestáns aggodalom fogta el lelkemet, midőn a protestáns irodalmi társaság tanácskozó gyűlésén kételyek merültek tel, vájjon az unitáriusok protetánsok-e ? és a reformátusok és ágostaiak között is nézeteltérések támadtak, melyek, ha a szélsőségig vitetnek, irodalmi tevékenységünknek nagy kárt okozhatnak. Dogmatikai subtilitásokba bocsátkozni itt nem tanácsos, először mert a dogmatikai meggyőződést tisztelni kell, másodszor, mert az irodalmi téren, legyen az tudományos vagy népszerű, a » Sapere aude« követését előre is megakadályozná. De mert úgy hiszem, hogy a protestáns irodalmi társaság arra van hivatva, hogy a protestantismus egyetemes érdekeit és felfogásait képviselje és kifejezésre juttassa a katholicismussal szemben, nem tudtam lemondani azon meggyőződésről, hogy az unitáriusok még is csak protestánsok és hogy a reformátusok és ágostaiak inkább arra vannak hivatva, hogy közérdekű kérdéseik megoldásában karöltve járjanak el, mintsem hogy a katholicismus diadalát elősegítsék. Közös váltanaink is erre utalnak. Megkülönbözteti magát a protestentismus a katholicismustól ugyanis az által, hogy i. a keresztyén hittannak egyedüli kútforrása és zsinórmértéke a szentírás az apokryphák kivételével; 2. a bűnös megigazulása Krisztus által vett isteni kegyelem által történik; 3. az egyháznak feje a Jézus Krisztus; 4, csak két szentsége van ; 5. anyanyelvén szolgálja az Istent és 6. szentjei, coelibatusa, zárdai élete, bucsujárásai nincsenek neki és böjtölésben és alamizsnaosztásban kiváló érdemet nem lát. Gondolom, ebben a keretben helye van az unitáriusoknak és a református és ágostaiak kölcsönös szeretetének és támogatásának is. Nem akarom hinni, hogy felfogásom téves volna, mert a midőn protestáns irodalmi társaságot alakítandók vagyunk, minden protestáns vallásfelekezet e tekintetben főfeladatát abban hiszem leghelyesebben feltalálni, hogy a „Sapere aude", jelszó nyomán állást foglaljon a katholicismussal szemben és a protestáns elveket minél szélesebb körökben megismertetni és érvényre juttatni törekedjék; természetesen a fenforgó viszonyoknál fogva mindenek előtt — ha népszerű irodalomról van szó — hiveinek anyanyelvén. Figyelembe ajánlható e tekintetben a németországi: »Evangelischer Bund,« melyről, ha e tisztelt lapok szerkesztősége meg fogja engedni, legközelebb behatóbban szólani szándékom van.*) Nem azért, mintha legalább az irodalmi téren valami culturharc-féle mozgalom után vágyódnám, hanem mert tapasztalatból tudom, hogy protestáns népünknek nagy szüksége van arra, hogy ptotestáns módon szabadon gondolkodni tudjon ; hogy tökéletesen ismerje meg a protestantismus lényegét és szellemét, mely szerint egyházunkban legdicsőbben megvalósul Pál apostol (1. Kor. XII., 4.) azon mondása: „Az ajándékokban különbség vagyon, de ugyan azon lélek." így a kath. propaganda tere a protestántismus kebelében fogyni fog. A protestáns ember, bármely vallásfelekezethez tartozzék is, a katholicismussal szemben helyt fog állani s a katholicismus meg fog győződni, hogy nincsen hatalmasabb ellenfele, mint az önállóan gondolkodni tudó protestáns. Azért egymás között vigyázva, de a hatalmas katholicismussal szemben bátran tűzzük tel haladásunk zászlajára a jelszót: „Sapere aude!" Bierbrunner Gusztáv. *) Szívesen veszszük, Szerk,