Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-08-19 / 34. szám
„Megjegyzések jogi szakoktatásunk kérdéséhez." Nevezett cím alatt közölt dr. Horváth Ödön, eperjesi ev. coll. jogakad. dékán-tanár a „Sárospataki Lapoku jelen évfolyamának legközelebbi számaiban egy hoszszabb tárca tanulmányt, mely aztán külön önálló füzetben is megjelent, a melynek kimondott célja az, hogy azzal jogi szakoktatásunk reformjának sokoldalú kérdése iránt az illetékes hatóságok s az olvasó közönség figyelmét fólhivja. Az „Egyetértés" tanügyi rovatának vezetője is elismerte e munkáról azt, hogy dr. Horváthnak több évi tanari tapasztalatokon alapuló megjegyzései kiváló módon képesek a jogi tanügy kérdése iránti érdeklődésnek felköltésére, serkentésére, s igazán üdvözölnünk lehet, s kell a szerzőt azért, hogy oly nyíltan s őszintén teLte meg megjegyzéseit jelenlegi jogi tanügyi állapotainkra. A derék szerző említett művében a vallás- és közokt. m. kir. minisztériumnak az i888 / s , tanév közoktatás állapotairól szóló (i6-dik jelentéséből indul ki, mely az egyes szakpályák összegezésénél többi között a jogi pályára vonatkozólag azt mondja : „kelleiinéi nagyobb a joghallgatók száma, a minek egyik oka mindenesetre a jog akadémiáknak még mindig fölös számában is keresendő." A jelentés tehát a jogakadémiákat is felelőssé teszi a joghallgatók nagy számáért, míg dr. Horváth valamivel mélyebben tekint a jogi tanügy műhelyébe, a midőn a jelentés fenti tételének merő alaptalanságát kimutatva s kellőleg beigazolya azt mondja : „a bajnak megszüntetését főképen jogi szakoktatásunk rendszerének nagy megfontolással, s a tudományos szakképzettség érdekeinek kellő figyelemben részesítésével eszközlendő reformjától tudjuk remélni hlénk eszmecsere indult meg a hazában s a külföldön egyaránt a jog- és államtudományok tanrendszerének kérdése körül, mely téren a szerző kitűnően van tájékozva. Utal az 1885. évi kecskeméti s az 1887. évi debreceni mozgalomra, mely a jelenlegi tanulmányi és vizsgarendszernek az „országos törvény által való rendezése" szükségét mondja ki, s mely értelemben az eperjesi ev. coll. pártfogósága is nyilatkozott az egyházkerület s az egyet, egyház közgyűléseihez intézett kérvényében. Megjegyzéseiben szól Horváth az egyet, tanrendszeréről, szemben a szakiskolák rendszerével\ fővárosi egyetemünk jogi és államtudományi karának túlnépességéröl s az abból szükségképileg eredő hátrányokról; jogakadémiáink néptelenségének okairól; a hibákról, melyek a jogi tanulmányi- és vizsgálati rendszerünkben is észlelhetők, s végül jelzi általában azokat az irányelveket, melyeknek jogi szakoktatásunk okvetetlenül szükséges reformjánál figyelembe való vétele határozottan kívánatos. Mindenekelőtt párhuzamot von a szerző az „egyetemi rendszer" s „szakiskolák rendszereu között, s kifejezést ád már »Áz eperjesi ev. ág. coll. jogakadémia múltja és jelene« című alapos értekezésében azon más akadémiák által is érintett s megvitatott nézetének, melyszerint a jogakadémiák, mint jogi szaktanintézetek, az egyeteminél rövidebb tanfolyamra rendeztetvén be, a gyakorlati pályára lépők itt teljes kiképeztetést nyerhessenek, s a gyakorlati idő megkezdhetésére, valamint a gyakori, vizsgálatokra való jelentkezhetésre megkívántató elméleti vizsgálatokat letehessék.« Ezzel szemben wazok, kik tudományos életpályát választottak, valamint magasabb tud. fokot kívánnak elnyerni, magokat az egyetemen képeznék ki, illetőleg bizonyos feltételeknek megfelelvén, az előbb említett cél elérése végett a jogakadémiákról folytatólag átléphetnének az egyetemekre.« Majd szól a „tanszabadság" értelmezéséről, a melyet Mill Stuart-Kállay, Ahrens, Bluntschli, Schmoller, Liszt, Nowak, Aschrott, Pann, Ortloff, Dernburg, Feilbogen külföldi i. v. művei s br. Eötvös Lóránd tanárnak a Budapesti szemle mult évi májusi füzetében közölt ismeretes cikke nyomán igen érdekesen fejteget, s a külföldi és hazai viszonyok s irod. eszmecserék éles megfigyelése mellett kimutatja, hogy »a jogakadémiák e tekintetben is előnyös helyzettel bírnak a budapesti tudományegyetemen jogi s államtud. karával szemben, melynek túl— népessége miatt a rendes előadások keretében a hallgatók actív részvétele a tud. munkában majdnem lehetetlenné van téve.« A közoktatási kormány által célbavett , jogi- és államtudom, seminariumok rendszeresítésével" sincs szerző szerint a statisztikailag is élesen megvilágított túlnépességnek a baján segítve, mert azok »a hallgatóknak bizonyos megválogatott csekélyebb számát« tételezvén föl nem lehetnek általánosak, mindenkire kiterjedők. érdekes és tanulságos Dr. Horváth művének statisztikai része, melyben a min. jelentések nyomán kimutatja, hogy a budapesti m. kir. tudományegyetem hallgatóságának a száma magában véve j-szor majdnem 4-szer akkora, mint a 12 jogakadémia összevéve, a mi lehetetlenné teszi a valódi tanítást és tanulást. Kimutatja hogy az egyetemi jogtanárnak évente átlag 99 alap- és állam vizsgálati, s csaknem 300 szigorlati órán kell jelen lenni, mely körülmény határozottan ellentmond egy komolyabb vizsgálati rendszernek, a miből következik, hogy tülnépesség hátrányos a tanügy érdekeire, mert akadályozólag hat úgy a tanár, mint a tanuló feladatának megoldására irányuló törekvésében, illetőleg : hogy a jogakadémiák hallgatóságának csekély voltát nem tarthatjuk egészséges s a viszonyok természetes fejlődése által létrehozott állapotnak. Jogakadémiánk elnéptelenedéseért s ezzel szemben a budapesti egyetem jogi karának túlnépességeért, valamint a tanügy érdekeire ebből folyó hátrányokért nem „a jogakadémiák fölös számáthanem egyedül tanrendszerünket lehet felelőssé tenni, úgy hogy wjogakadémiáink fejlesztése s az egyetemektől való függetlenítése — kapcsolatban a fennálló tanulmányi rendszernek módosításával — tekinthető az egyedüli legmegbízhatóbb módnak, melyen a fennforgó bajokon segíteni lehet.« A továbbiakban a jogi szakoktatás reformjára vonatkozó javaslatokat veszi szemügyre a szerző, s itt szól a középiskolák anyagbeosztásának változtatásáról, az ifjúság szorgalmának és előmenetelének ellenőrzéséről és szerkesztéséről, a colloquiwnok kötelező voltáról s az ezzel kapcsolatos s Eötvös Loránd által és hangsúlyozott repetitori állások rendszeresítéserői, az önkéntes katonai szolgálatnak az eltöldendő tanidőbe való be nem számításáról, a kitüntetéssel vizsgázottak neveinek az ifjúság szorgalmának s nemes becsvágyának fokozása céljából való felterjesztéséről s a sokat hangoztatott 3-dik egyetem kérdéséről, mindenütt kiemelve a jogakadémiáknak hátrányos függési viszonyát az egyetemtől, a mi az egyenlő versenyt csaknem teljesen megsemmisítette. Végül pedig hangsúlyozza : fordíttassék kellő figyelem a jogakadémiák fejlesztésére, létesíttessék igazán „egyenlő verseny" közöttük és az egyetemek között, s meg fognak erősödni szilárdulni, azok s közöttük bizonyára nem egy lesz alkalmas arra hogy uj egyetem létesítésére szolgáljon alapúi. Vajha figyelemre méltatnák az intéző körök dr. Horváth alapos művének derék megjegyzését, de megfigyelnék prot. közelebbről ág. ev. hatóságaink is, mert egyszer föladott
