Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-19 / 34. szám

Harmincegyedik évfolyam. 34. sz. Budapest, 1888. augusztus 19, PROTESTÁNS EGYHÁZI 158 ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐElőfizetési ára: Hirdetések dija: es

Helyben házhoshordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért KIADÓ-HIVATAL ! félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij IX. ker. Kinizsy-utca 29, sz. I. em. minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 80 kr. ' .... • V T0ST Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ""WI Sapere aude! Mióta Isten segedelmével a Luther-társaság megalakult és a protestáns iradalmi társaság alakuló félben van, tanácsos, hogy dolgainkról nagyon óvatosan írjunk. Éles nyilatkozat nagyon könnyen keserűséget idézhetne elő a protestáns testvérfelekezetek között, a mi közös ellenfelünknek, a hatalmas róm. katholicismusnak nagy örömére szolgálna; ez pedig semmi esetre sem volna áldásos reánk nézve. Nem féltjük ugyan a protestantismust, ha kebelében hitnézetek vagy szervezkedési kérdések miatt eszmecserék vagy megvitatások támadnak. Sőt ellenkezőleg, szilárd meggyőződésünk az, hogy a protestantismus, melynek alapja, hatalma és győző fegyvere a szabad vizsgálódás, csak akkor állhat fenn és fejlődhetik tovább, ha tagjainak szabad nyilatkozatait nem nyomja el és eltűri, hogy azok istenadta eszükkel gondolkodni bátorkodjanak. Hiszen épen ezen körülményben rejlik a protestantismus legnagyobb előnye, jövőjének leghatalmasabb, mondhatni egyedüli biztosítéka. Hadd gúnyolódjék a katholicismus, hogy semmiben sem tudunk egyetérteni, ezen állítás nem az ő eszének a felfedezése ; aggódó hitfeleinktől tanulta azt el, kik a kath. Róma egységes szervezete után epedve, kétségbeeső szívvel szüntelenül azt hirdették, hogy a protestantismus oldott kéve, melyet valamely vihar elvisz és szétszór. Azokat, kik a protestantismus lényegét és feladatát tökéletesen megértették, ezen ijesztgetés és jajveszéklés, sohasem aggasztá. Ezek Rómával szemben büszkeséggel mutattak a protestantismus ezen páratlan kiváltságára, melylyel semmiféle más keresztyén egyház nem dicsekedhetik, s a kath. Rómát sajnálatra méltónak és szegénynek tartották épen azért, mert kebelében a szabad ! nyilatkozásnak helye nincsen. Ezek ítélete szerint a katholikus egyház teljes szervezetében nem egyéb, mint megkövült ereklye, melybe az új világnézlet életet önteni nem képes. A protestantismus mivolta más. Tudja, hogy a tökéletesedés után törekednie kell lankadatlanul, de a tökéletesség a földi életben el nem érhető. Elve és serkentő ereje ez : »Nil actum reputans, dum aliquid superesset agendum.« Ezen elvnek köszöni a protestantismus theologiai tudományának sok oldalú és irányú fejlesztését nemcsak, hanem gyakorlati életének pezsgését, mindig üde mozgékonyságát is anélkül, hogy ez által alapigazságaiban megingattatott volna. A supranaturalismus, a rationalismus és a naturalismus nem tették tönkre a protestantismust ; szabadvizsgálódási elvének termeszetes kifolyásai voltak s a köztük támadt harcok, ha olykor hevesek is voltak, csak a gondolatok, felfogások és hitnézetek tisztázására szolgáltak és a szünet nélküli haladást biztosították. Helye volt és tág működési tere a protestantismusban az új lutheránismusnak, a közvetítő theologiának és a szabad theologiai iránynak és a németországi uniói törekvések három különböző, egymástól eltérő irányban érvényesültek, állván az elsőnek élén Stahl, a másodiknak Jonas, Sydow, Eltester, Krause, és Schweizer, a harmadiknak Lang, Hierzel és Biedermann és a protestáns egyház és tudomány ezen mozgalmak által nem szenvedett kárt, hanem nyert. iMaga Strausz sem volt képes szétrobbantani a protestáns egyház hitépületét. Folytak nálunk is hasonló harcok az ötvenes és hatvanas években részint tudományos téren Budapest és Debrecen, részint administrativ téren az autonomisták és a paternalisták között nem csekély szívóssággal és ügyességgel s végeredményük az volt, hogy egyházunk iránti