Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-12 / 33. szám

az adminisztrációra kiterjeszkedjenek. Szóval a konventi bizottságok — a Közalapét kivéve — nem végrehajtó bizottságok, csak véleményező, tanácskozó testületek. Az egyetemes egyházi adminisztráció cardinalis hibája épen abban fekszik, hogy a Konventnek, a Közalap ügyeit kivéve, nincsenek végrehajtó közegei. Meghozatnak az üdvös határozatok, de nincs ki azokat végrehajtsa, ha csak erre valamely adminisztratív közeg, pl. esperesi vagy püspöki hivatal, egyenesen fel nem szólíttatik. Ennélfogva a konventi ügykezelés, s az egyetemes egyházi adminisztráció javítása érdekében felette kívánatos, sőt szükséges volna, hogy a konventi állandó bizottságok a közalap bizottság mintájára átalakíttassanak s előadóik a közalapi végrehajtó bizottság állandó jegyzőjének hatáskörével ruháztassanak fel, hogy ez által minden egyetemes egyházi ügyünk saját kezelő gazdát nyerjen. Az iskolaügy, melynek egyetemes összhangzatos vezetése a Konventnek törvény szerint is kifejezett célja, nagyon érzi a szükségét egy oly gondos kéznek, mely mint a Közalap jegyzője, a tanügy egyöntetű vezetésében segítségére lenne a Konventnek. Meghozattak pl. a középiskolai tantervre vonatkozó végzések, de azóta semmi nyoma a konventi jegyzőkönyvekben, hogy e határozatok egyházunk különböző gymnasiumaiban mennyiben és miként foganatosíttattak. E tekintetben még annyi sem történik, mint az evangélikusok egyetemes gyűlésén, hol az egyet, tanügyi bizottság állandó évi jelentéseket terjeszt a közgyűlés elé. Egy állandó tanügyi előadó könnyű szerrel elvégezné az e téren szükséges teendőket : jelentéseket készítene, statisztikai előterjesztéseket tenne, évközi ügyvivője lenne az egyetemes iskolaügynek és tárgyalásra előkészítené a közgyűlés elé tartozó ügyeket. — Vagy ott van a missziók ügye, mire oly sokat költ az egyetemes egyház. E téren is nagyon nélkülözzük az egységesen átgondolt tervet és végrehajtást. A missziói bizottság évről-évre rendszeresítteti az ujabb állomásokat és utalványoztartja a Konventtel a missziói egyházak és lelkészek állandó és ideiglenes költségeit; de hogy mily szórványok és milyen feltételek alatt tömöríttessenek missziói egyházakká, s hogy az eddig létesített missziói körök és állomások mennyiben felelnek meg hivatásuknak, arról nagyon hiányos a számon kérés. Sőt mai napig sincsenek országosan összeszedve és egységesen feldolgozva a szükséges missziói adatok, s a mit az egyes superintendenciák eddig ez ügyben tettek, az mind más és más szempontok és tekintetek szerint állíttatott össze. Erdély és Dunamellék már részletes Utasítást dolgoztatott ki misszionárius lelkészei számára, de a szolgálati rendszabályok magok között is nagyon elütök egymástól, az egyházi alkotmány keretébe sincsenek kellően beillesztve, a konventi misszióbizottsághoz való viszonyát sem körvonalozzák eléggé a missziói intézménynek. Szóval rendszertelenség és fejetlenség uralkodik e téren is az ügykezelésben. Egy állandó missziói ügyvivőre múlhatatlanul szüksége van az egyetemes egyháznak, ha azt akarja, hogy a misszió terén is rend, pontosság és előhaladás gyökerezzék mesr. o A konventi elnökség ügyvitelében is reformra van szükség. Jelenleg nincs konventi elnöki iroda, a mennyiben az időközi ügyvitel úgy szólva rendszer nélkül az egyházi és világi elnökök, továbbá a konventi jegyzők között oszlik meg, a miért az ügykezelés lassúsága és hiányossága csaknem elkerülhetetlen. Közönség és alantas hivatalok sokszor azt sem tudják : kihez és hova forduljanak elintézendő ügyeikben. Az ügyvitel ezen hiányán is segíteni kell, mert a jelenlegi állappt csak a zűr-zavart és fejetlenséget neveli. Állandó elnöki titkárra van szükség, ki az elnökségnek az ügyvitel minden ágában segítségére legyen: a gyűlési tárgyak nyilvántartásában, a gyülésközi ügyek elintézésében, a bizottságok működésének ellenőrzésében, a fel- és leírások szerkesztésében, a levéltár kezelésében stb. Mindezt a Konvent egyik jegyzője, az ügyvivő jegyző, végezhetné eí a legilletékesebben. Az egyetemes egyházi közigazgatás javítására célzó eme gondolatokat annyival inkább ajánlom a konventi képviselők s különösen a bizottságok figyelmébe, minthogy maga a Konvent közgyűlése már az 1883-dik évi januári ülésen utasította a jk. 25. és 49. sz. a. a szakbizottságokat, hogy ügyviteli szabályaikat alkossák meg s a mult 1887-ik évi gyűlés 13. sz. végzésével a bizottságok figyelme erre ismételten felhivatott. Minthogy tehát maga a Konvent is szabályozni akarja a bizottságok ügyrendjét: azt hiszem, hogy most, midőn az ügyrendi szabályok elkeszítése napirendre van tűzve, ezek megalkotásánál a jelzett hiányoknak az érintett módon való pótlása a leginkább helyén és idején volna. Sz. F.