Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-08-05 / 32. szám
tásügyre vegyesen 6.919,750 markot, mibe be van számítva a 66 iskolai tanácsos (Regierungs-Schulrath) fizetése 4200- 6000 márkával, stb. A közoktatásügyi minisztérium rendes kiadása 55.852,894 márka, tehát 3.108,361 márkával több, mint 1885-ben. A magyar kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek állami költségvetés e 1888-ra 7.142,170 frt. s így 161,575 frttal több, mint a megelőző évben; mihez képest a bevételek 152,210 forinttal többre vannak előirányozva, mint a mult évben. Magának Berlin városának figyelemre méltó iskola ügye van. 1885-ben volt Berlinben : 5 királyi, ír városi gymnasium, 1 kir. és 7 városi reálgymnasium, 2 városi főreáliskola, 1 városi felsőbb polgári iskola, 2 királyi és 5 városi felsőbb leány iskola, 2 királyi tanítóképzőintézet, 1 kir. szinészeti iskola, 4 kir. és 18 városi gymnasiumi előkészítő iskola stb. 156 községi népiskola, r — 1 városi s kir. siket-néma intézet, 1 városi vakok iskolája. Egyletek hatósága alatt állottak 4 fiu, 3 leány iskola, s 5 iskola közösen fiúk és leányok számára. Ezen 252 nyilvános iskolán kívül 3252 osztálylyal 90,910 fi- és 78,758 leány-tanulóval (összesen 169,668) volt még 2 zsidó iskola és következő magán iskola: 11 felső fiú iskola, 5 közép- és elemi fiú-iskola, 49 felsőbb leány-iskola, 5 közép- elemi leány-iskola, 2 közép és elemi iskola fiúk és leányok számára, 2 magán elemi iskola, melyekben gyermekek a város költségén nyernek oktatást, és 17 ügynevezett Kontrackt-iskola. Összesen 94 zsidó és magán-iskola 656 osztálylyal, 6399 fiú és 14,407 leány tanulóval (összesen 20,806). E szerint Berlin városának 326 iskolája 3909 osztálylyal, 97,309 fiú és 93,165 leány tanulóval (összesen 190,474); ezek közt 145,814 gyermek nyert oktatást a város költségén. A 16 gymnasiumot 8796, a 8 reálgymnasiumot 4541, a 2 főreáliskolát 1051, vagyis egy-egy gymnasiumot átlag 5497 (nálunk 238-3), egy-egy reálgymnasiumot 567-6, és egy-egy reáliskolát 525-5 (nálunk 227-5) tanuló látogatta. Ezen számokból is kitűnik a németek előszeretete a reálgymnasium iránt. Vallás szerint volt: evangélikus vallású 86,596 fiu, 83,300 leány; kath. vallású 4829 fiú, és 4750 leány; mózes vallású 5559 fiú s 4861 leány; más vallású 325 fiu és 254 leány; tehát 89'2°/0 evang. vallású tanuló. A tanulók száma 1884-hez viszonyítva 10,867-tel szaporodott. Említésre méltó, hogy az iskola köteles gyermek (6—14 éves kor) számaránya még mindig emelkedik. Mennyire hátrányos volt a népiskolai tanulók számarányára az 1871—diki év, kitűnik abból, hogy az 1871-dik év feltűnő kevés gyermeket adott az iskolának, tudniillik 2000-nél kevesebbet, mint 1870-ben; ellenben 1872-ben emelkedett a szám több mint 5000-rel. Érdekesek következő adatok is, melyek 10 rajnai nagyobb város iskolafentartásí költségéről tesznek tanúbizonyságot. így Achen városa 163 osztályára költött 316,565 márkot, Barmen 234 osztályára 516,822 márkot, Bonn 58 osztályára 116,500 márkot, Koblenz 45 osztályára 90,000 márkot, Duisburg 118 osztályára 290,100 m. Düsseldorf 214 osztályára 403,900 markot, Elbersfeld 251 osztályára 60,000 márkot, Köln 326 osztályára 744,080 márkot, Krefeld 193 osztályára 380,114 markot, és Trier 36 osztályára 540,000 márkot; összesen tehát 3.207,081 márkot, s így egy-egy osztályra 1347*4 márkot, míg nálunk átlag, egy-egy tanítói állomás 592 frt 72 krba került. A nagyobb német városok iskoláinak látogatottságáról illetőleg túltömöttségéről a »Frankfurter Schuízeitung« érdekes adatokat közölt. E szerint Boroszlóban a felső osztályokban volt 70; a középsőkben 75, és az alsókban 80 tanuló ; Münchenben egy-egy osztályban átlag 60, Majnamelléki Frankfurtban átlag 69, legfeljebb 80, Stuttgartban 40 — 70, Bremen városában 70, Düsseldorfban 60—70, Magdeburgban 75, Elbersfeldben 80, Barmen városában 80; ellenben Chemnitzben és Dresdaban 40 — 50, Lipcsében 45 tanuló. Ujabb időben igen sűrűen merültek fel a panaszok a német tanítók részéről, hogy Németország tanító hiányában szenved. Mennyire igazoltak ezek a panaszok, mutatják az iskolai túlnépesedést feltüntető számok: a felső pfalci tanítóság kétharmada kénytelen több mint 90 gyermeket egy-egy osztályban tanítani; van Németországban 107 iskola 90—100 tanulóval egy-egy teremben, 101 iskola 100—110 gyermekkel, 63 iskola 110—120 gyermekkel, 48 iskola 120—130 tanulóval, 20 iskola 130 — 140; 10 iskola 140—150, 11 iskola 150—t6o, 6 iskola 160—170 tanulóval egy teremben; egy idősebb tanítónak kellett 177, és egy 22 éves segédtanítónak 186 tanulót tanítania egy teremben. (A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek XVI. Jelentése i88f i /.. évről és az állami költségvetés 1888-ra. Paedagogisches Jahrbuch 1887.) Gamauf György, tanítókép. tanár. TÁRCA. Párhuzam a Krónikák s a Sámuel és Királyok könyveinek elbeszélései között. (Folytatás és vége.) Összefoglalás. Az előbbiekben láttuk, hogy a Krónika a Sámuel és Királyok könyveihez viszonyítva némely eseményeket összevonva, másokat kibővítve ad elő, sőt sokszor egyes vonásokat teljesen mellőz, néha meg újakat told be, s van eset arra is, hogy a tényeket megmásítva, vagy legalabb teljesen más világításba állítva adja elő. Összevonva adja elő nagyobbára a politikai eseményeket, ezekben a legtöbbször úgy tűnik fel, mint a Sámuel és Királyok könyveinek kivonatolója. Néha hivatkozik olyan tényekre, miket ő nem mondott el, de azért nem utal a fent nevezett könyvekre, mint a melyekből ismeri azon tényeket, hanem úgy beszél, mintha már ő is felemlítette volna azokat. Emlékezzünk csak az eridori varázsló történetére stb. Legkevésbbé szeret az olyan eseményeknél időzni, a melyek a vallással összeköttetésben nincsenek; ellenben nagy előszeretettel mondja el azokat a történeti tényeket, melyek alkalmasak annak feltüntetésére, hogy a Jahvehoz való ragaszkodás jutalmát, a hűtlenség pedig büntetést eredményez, vagy a melyek a vallással egyébként összefüggenek, sőt ezek közül is kevés időt szentel azoknak, a mik a kultussal, a levitákkal és papokkal nincsenek közvetlen viszonyban. Amarra nézve hivatkozhatom Dávid hatalmának, Salamon gazdagságának leírására, Uzziás történetére és sok egyébre ; emerre nézve pedig csak a Hiskiás és Jósiás reformját kell felemlítenem. Kibővítve adja elő mindazt, a mi csak a kultussal és a levitákkal összefügg, (ismét csak a Jósiás és Hiskiás reformját említem) és azt, ami alkalmas Dávidnak és Salamonnak s ezek korának minél nagyobb fényben feltüntetésére, s annak kimutatására, hogy ez a kor és ezek a Királyok Jahvehval a legszorosabb viszonyban
