Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-29 / 31. szám

hirdetett igére hallgatók számát hiteles biztossággal megtudnom sem volna szabad. Ez vezetne ref. egyházunknak mielőbbi dissolutiójára, — s ama törekvéseknek, miket minden oldalról egyházunk ellen intéztetni látunk, csak kevés ideig is ellentállani képesek nem lennénk. Ekkor ülne diadalt az »éjféli szellemet, az ámítás és a tévely nagy kárörvendéssel; ekkor lenne alig hihető gyorsasággal győzelmessé »a felsőbb egyházi hatóság elleni érzelem,« El kell ismernem, mikép annak idejében szükség volt arra, hogy az anyakönyvek vezetése a lelkészekre bízassék. De e szükség már réges-régen megszűnt, s az állam nagyon sok oly képesített egyénnel rendelkezhetnék napjainkban, kiket e munkálat teljesítésével, nyugodtsággal megbízhatna. S ez idő, mint fennebb érintem, nem is lehet valami távol. A törekvés erre megvan; és nem képtelenség ama vélelem, mikép az anyakönyvvezetők újabb és újabb megterheltetése azért következett be, hogy magok a megterheltek sokalják meg a fölszaporodott terhet s attól leendő megszabadításukat — illető helyen — önmagok kérelmezzék. Nem tudom föltételezni, hogy e kérelem kedvezőtlenül fogadtatnék. Sőt hiszem, meghallanák és meg is hallgatnák azt gyorsan. De ekkor mondhatnánk el és mondhatnák rólunk jogosan mindenek: »perditio tua ex te oh Izrael!« Ne adjuk mi erre az inpulsust. S míg időnk s míg az anyakönyvek vezetésére jogosultságunk vagyon : vezessük azokat híven, gondosan, rendesen. Isten mentsen, hogy e kérdés önhibánk miatt vagy önóhajtásunk folytán kerüljön valaha a törvényhozás asztalára. Ekkor nem csak jogosultságot, de — mint egyesek — nagy mértékben, jövedelmet is vesztenénk és a ref. egyház tisztességétől fosztatnék meg. Hallgasson azért e panasz és ne melengessük kebleinkben az e »nyügtől« való megszabadulhatásra vágyó óhajtozást. Mert félő, hogy ha ez életre támad és szabad mozgást s nyilvánulást nyer: Phaedrus kígyójává váltózand s önmagunkon fog halálos sérelmet ejteni. Tagadhatlanul igaz, hogy az állam sok szolgálatot követel tőlünk; hogy 43 cím alatt kell az állam és magánosok érdekében is díjtalan szolgálatot tennünk, s majd-majd elmondhatjuk a vérpadon álló angol püspökkel : »Többet szolgálunk az államnak, mint az Istennek.« De én e szolgálatok teljesítésénél nemcsak a m u n k a terhét, hanem az okot is megfigyelni szoktam, melyből ezeket az állam a lelkészek teendőiül jelölte ki. És ha ezen ok után tudakozódom : azt ama hűség, megbízhatóság, hozzáférhetlenség és tisztakezűségben találom, melyek a lelkészi karnak e téren eddig teljesített ügyködése által bebizonyítva lettek, — mikben gyökerezik az államnak a lelkészek iránti, hála Istennek 1 még most erős bizalma. Bizalom jelei s bizonyítványai tehát ezek, miket csak terhes oldaláról vesznek figyelembe. És nem tudjuk-e, hogy újoncozásnál a testi és lelki erőtlenek, a bénák, siketnémák, epileptikusok, a gyengeelméjűek részére kiállított, s a hivatott testületek és tekintélyes felek által aláirt bizonyítványok végérvényességet csak ugy, csak akkor nyernek, ha ezeket a lelkész is aláirta. A mily nagyfokú e kötelesség teljesítésére fölhívásban a lelkészi kar iránt a bizodalom : oly nagyfokú az ennek teljesíthetéséből folyó megtiszteltetés. Tisztességnek örülj! — ő—ő. 970 ISKOLAÜGY. Külföldi tanügyi mozzanatok. (Két fejezet a tanügyi statisztikából.) 1. A népiskolának feladata növendékeit oly altalános míveltségi fokra emelni, hogy ez a különféle életpályák számára alap- és kiinduló pontúi szolgáljon, melyen biztosan tovább lehessen építeni és megküzdeni az élet számtalan bajaival. Elengedhetetlen kelléke az általános míveltség legalsóbb fokának az irás és olvasás tudása; azért a népiskolában első sorban azt úgy kellene begyakorolni, hogy későbben kevés gyakorlat mellett is, mindig könnyedén és biztosan tudjon írni és olvasni az ember. Habár az irás-olvasás tehetsége a népiskolai tanítás legelemibb részét teszi és tényleg eredménynyel élvezett népiskolai képzés biztos mértékét nem képezi: mégis nagy súlyt fektetnek az irás és olvasás tudására és a katonai sorozásnál évenként tartott vizsgálatok a ; 1 . ... míveltség mértékének tekintik annak a kiderítésére, vájjon hányan tudnak írni és olvasni vagy csupán csak olvasni. Nem lehet érdektelen a statisztikai kimutatások alapján egy pillantást vetni az egyes országok míveltségi fokára. Hazánkban a népszámlálás hiteles adatai szerint 1870-ben 58-2°/O, 1880-ban már csak 517%-a a lakosságnak nem tudott írni és olvasni; a javulás tehát egy évtized alatt 6.5%; és az évi közoktatásügyi jelentések azt az alapos reményt ébresztik bennünk, hogy az évtizedről még szebb haladásról fog a jövő népszámlálás tanúbizonyságot tenni. Hogy mennyire fogyott ujabb időben az irni és olvasni nem tudók vagy analphabeták száma, azt nem csak nálunk, hanem általában egész Európában az újoncozás alkalmával nyert adatok bizonyítják. így Kolb adatai szerint a behívott hadkötelesek közül nem tudott irni olvasni : Magyarországban 1867-ben 77'9°/OÍ 1881-ben pedig csak 50-8%, és így tehát 15 év alatt 27'1%-nyi emelkedés észlelhető; Ausztriában 1867-ben 6r°/0

, 188i-ben 38-9%, tehát 22'2%-nyi emelkedés; Franciaországban 1865-ben volt 24%, 1879-ben 19-9%; Belgiumban 1867-ben volt 26-2%, 1881-ben 17-4%; Svájcban volt 1875-ben 4%? 1881-ben 19%, Németországban 1876-ban volt 2*3%, 1882-ben i'5%< Svédországban 1874-ben volt 1-9°/0

, 1881-ben 4% analphabeta. Hogy nálunk az analphabeták száma oly rohamosan hanyatlik, annak oka népoktatás ügyünk elismeit elmaradottságában és ujabb időben rohamos fejlődésében keresendő. Ezen haladás azonban az egyes megyékben nem tart egyenlő lépést, a legtöbb irni-olvasni tudó a lakosság számarányához viszonyítva a következő törvényhatóságokban található: Mosonbnn 8r68%, Budapesten 8O'O2°/0

, Sopronban 76-55%, Komáromban 70-55%, Hajdumegyében 70-36%, Györmegyében 69-83%, Gömörben 68-93% Békésben 68-59% Fejérmegyében 67-89% Veszprémben 68-72%, Vasmegyében 65-80%, Tolnában 65% Pozsonyban 63-43%, Esztergomban 62-25%, Brassóban 60-52%- Hogy csakugyan a népiskola fejlődésének befolyása idézi elő az irni-olvasni tudók számának gyors emelkedését, tanúsítja az ifjabb nemzedék képessége a legnagyobb korú nemzedék hasonló viszonyaival egybevetve, mert irni-olvasni nem tudó volt hazánkban 6—16 éves korú férfi 21%, nő 29%, 60 éven felüli férfi 53-1% nő 62-5%- (Közigazgatási és statisztikai évkönyv 1887). Németországban hiteles statisztikai adatok szerint a i885

/6

-diki évben 152,933 katonaköteles került a soro-