Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

Csak nem rég közölték a lapok a mező-berényi ev. lelkész esetét, a kit az ottani plébánus maga elé idézett; s kit midőn meg nem jelent, a középkor dicséretét zengő s azután ohajtozó hires püspök alantas rendőri közeg által kivánt elővezettetni! Nem igen régen szólalt fel •— ha jól emlékszem e becses lapok hasábjain — a fóthi ev. lelkész is, a róm. kath. plebánusok és káplánok visszaélései ellen ; közölve némely illetéktelen keresztelési és temetési esetekben azok hozzáirt leveleinek egyes passusait, a melyekben azok őszintén kijelentik, hogy rájuk nézve nem annyira hazai törvényeink, mint inkább a váci püspök rendeletei a mérvadók 1 Szóval a vallási egyenlőségről és viszonosságról hozott törvényünk ma is csak irott malaszt. Vallási sérelmeink mindig voltak; ma is vannak, s lesznek mindaddig, míg a »hazafias«-nak nevezett clerus hazai törvényeink ellenében pápai encyclikákra, püspöki decretumokra hivatkozik, a míg kiváltságával államot képez mintegy az államban. így volt ez száz évvel ezelőtt is ! Most hogy egyházamnak mult századbeli anyakönyveit s lelkész elődeimnek az azokba irt sokszor tanulságos, sokszor keserű megjegyzéseit olvasom, koruk megelevenül előttem s lelkem elborul; látva azt a sok bosszantást, üldözést, melyet az akkori időkben is egyes plebánusok túlkapásai elődeinknek okozhattak, s tényleg okoztak is. Azt hiszem — nem teszek felesleges dolgot, ha egy pár ily adattal — a Nagytiszt. Szerk. úr kegyes engedelmével — e becses lapok olvasóit is megismertetem ! Tükör az, melyből ma is sokat tanulhatunk! De mielőtt ezt tenném: szükségesnek tartom egyházam múltjával is megismertetni röviden e becses lapok olvasóit! Az abaúj-szántói ev. egyház eredetét kutatva, vissza kell mennünk a mult század elejére, a midőn e vidéken iMonokon létezett ev. anyaegyház. Hogy mikor keletkezett az ? azt nem tudjuk. Az 1735-dik évben báró Andrássy József ottani földes úr elhalván, vakbuzgó római katholikus özvegye, Balassa Erzsébet elűzte onnét az evang. lelkészt, Petrovies Jakabot, s véget vetett az ottani virágzó ev. anyaegyháznak. Petrovics az Abauj-Szántó tőszomszédságában fekvő kis faluba, Csekeházára menekült, mely abban az időben articularis hely volt; s két évi itteni működése után a Kis-Hontban fekvő záhói egyház hívta meg őt lelkészének. Ekkor a már » Csekeházai «-vá alakult egyház Lycius Istvánt választá lelkészeül, ki néhány évig szerencsésen működött a virágzásnak indult népes egyházban. Ámde az 1739—1742-ig e vidéken uralgó dögvész annyira dühöngött az egyházhívek között, hogy annak a hívek kétharmadrésze esett áldozatul; köztük maga a lelkész is. A most már számban igen megfogyott egyház élén Ignáth György, majd Sztranyovszky Ábrahám-Izsák voltak rövidebb ideig lelkészek; a kik — mint Lányi Mátyás későbbi lelkész panaszolja — »nem tudom, mi okból hanyagul vezették az anyakönyveket.« Őket követte Munyay Mátyás, ki 1753 máj. 6-tól kezdve rendesen vezette az anyakönyveket, beirva azokba az elődei által keresztelt és esketett, de be nem vezetett híveket is. »Melyet is, a tiszt, plébánus | urak elszedett stóla felöl való sok bizonyítványaival j utódaim figyelmébe ajánlok, hogy azt megőrizzékcc — í irja Lányi 1782-ben. Sajnos! hogy az idők folyamán mindezek elvesztek. 1775 január i-én turöcz-sz-mártoni Lányi Mátyás lett csekeházai lelkész, ki 1782 március hótól új anyakönyvet kezdett, a mely rendesen van vezetve egész napjainkig. Érezte ő már ekkor, hogy egy szebb kor hajnala derült fel sokat szenvedett protest. egyházaink élet egén az u. n. türelmi parancs kiadásával; ennek ád kifejezést az anyakönyv elejére írt előszóban, ekképen : »Enimvero posteaquam Anno 1782-do in isto Cottu Zempliniensi Benignissima Caessareo-Regia-Resolutio, partibus nostris maximé favorabilis, quae typis impressa, huicque matriculae adnexa (quae tamen hic, seu in hac Matricula nun reperitur) ex sedecim punctis constat, imperante Sua Sacratissima Maiestate, Josepho Il-do Romanor. Imperatore et Rege nostro clementissimo, fuisset publicata; vigore praefatae Benigmissimae resolutionis Caes. Regiae, comprimis Puncti 2-di in eadem continentis, iugum illud, quod per multos annos cum animi dolore multisque suspiriis sustinuimus, subiecti inrisdictiojii DD. Rudor. Plebanor. exuimus, nostrosque demortuos, sine depositione Stolae variis in locis lucius & Cottus Zempl. libere sepelivimus, vatos baptizavimus, & neo-gamos copulavimus, iuxta seriem et cathalogum, hic loci conscriptum. In hoc arduo laboré nostro, quamvis aliquantulos obices habuerimus ipsas Rudor. DD. Plebanor. multas severas inhibitiones, protestationes, pulsus campanarum denegationes, immo etiam duobus in casibus, violentas cadaverum humanorum ablationes; nihilominus tamen hoc securiores processimus, quo magis animabamur per Inclvti Cottus Zemplin. Determinationem Anno 1782-do die 19-a Febr. sub Congreg. Praelati S. A. Ujhelyini publicatam nobisque sub Extradata Notariali extradatam, in qua nobis verbis expressis Stóla est decisa atque adiudicata. Quam itidem in oringinali huic matriculae adnecto, diligenter conservandam.« »Promissio tamen hac ex parte non satis factum !« — jegyzé meg utódja. Lányi Mátyás ugyanis 1783-ban az oláh-pataki egyházba — Gömörmegyébe hivatott meg lelkésznek; utódja Draskóczi-Krasznetz János 1783 — 1784-ig. Egy év múlva Tállyán lett pap. Ennek utódja : Belánszky József 1785—1793, ki ismét Tállyára választatott. Őt követte az utolsó csekeházai ev. lelkész Demeter István 1793 —1800. Az ő idejében az ev. egyház Csekeházán már annyira elerőtlenült, hogy a helységben csak 7 ev. családot számlált; s temploma, iskolája s egyéb egyházi épületei is mind romladozók voltak. A szomszéd Szántón ellenben 60 ev. család lakott. Gyűlést tartának tehát az egyházhívek, s ott elhatározák, hogy az egyházat Szántóra teszik át. A csekeházai evang. egyházbirtokokat eladták a falu földesurának id. Báji Patay József úrnak 2000 rhénes frtokért. Majd folyamodtak a templomépítési engedélyért a »Tettes kassai Cameralis Administratió«-hoz, ettől ismét a »Tettes ns. Vármegyéhez, melv Deputatiót rendelvén az Investigatiót beadta.« »1796-dik esztendőben november 18-dik napján Szántóra általjöttek Praefectus Tettes Gaszner András, Fiscalis T. Gergelyi Mihály, és helybeli Ispán Szalontai András urak, kik által kimérettetett a Tanács jelenlétében az nagy-utca közepén az R. Catholicus templom és az Vendégfogadó között a templom helye ; által ellenében Parochiának Kis Mihály, oskolának pedig elől özv. Máthé Mihályné, hátul vas Péter házai és telkei, melyek is következendő nap úgymint november 19-dik