Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

napján megbecsültettek, s egyszersmind azonnal készpénzül kifizettettek, ugy mint: Kis Mihály háza in. Rf 130 frt Máté Mihálynéé 95 » Vas Péteré 118 » In Summa 343 frt »Minekelőtte még legkisebb hasznát vette volna az Ecclesia ezen épületeknek, március 26-dik napján 1797. Esztendőben az iszonyatos tűz által, alig maradván 7« része az városnak, egészen megemésztettek; ugyanazért még ezen esztendőben kinteleníttetett az Ecclesia mester- és oskolaházat építeni, mely az Úr Istennek segedelme és Curator Csajka András úr szorgalmatossága által [oly tökéletességre vitetett, hogy már végével ezen esztendőnek az oskola mester is Csekeházáról által hozattatott, ki által az ifjúság az vallás és erkölcsi tudományokban kivánt előmenetellel gyakoroltatik és oktattatik.« »A templom és oskolához megkívántató követ az gyalogokra repartiáltuk és azt majdnem egészen az 1796-dik esztendőben kivágattuk, és sok jó keresztyéneknek segítségekkel, nevezetesen Monokiak, Fancsaliak, H.-Büdrül a reformátusok, szántói reformátusok és Catholikusok, azt azon esztendőben be is hordattattuk; az arendát pedig Kun János uram, mint kőbánya árendása egészen elengedte az ns. Ekklésiának.« »Az templom építéséhez pedig, mivel az nagy iszonyatos tűz által annyira megkárosíttattunk, hogy részünkről nem maradt több hét gazdánál, az többi mind megégett, és az építéshez való megvásárlott deszkák is mind megégtek, hozzá nem fogathattunk, hanem az 1798-dik esztendőben, 21 máji lett az fundamentum letétele ; Isten segedelme által annyira mentünk, hogy kőfalait egészen felrakattuk; az ácsmester pedig 21 september fogván az munkához, annnyira igyekezett, hogy azon esztendőben 17. novemberben az gombot is feltétettük. « >>15 Xbri 1799-dik esztentőben az Istennek dicsőségére építetett új templomunk, (melyet is Csekeházán elhagytunk, a boldogult kimúlt Uralkodónk második József Császcár és Fejedelmünk kegyes engedelméből megnyertük, hogy Szántón építsünk Parókia és oskolaházakkal együtt) felszenteltetett, a sok szép számmal egyben gyülekezett úri rendek és más karban helyeztetteknek jelen létekben, az akkori Nyíregyházi Feőtisztelendő Senior Schmál Sámuel úr magyarul, Tállyai Tiszt. Majer Mátyás úr németül, Fancsali Tiszteletes Lehoczki úr tótul prédikállottak.« »A kik pedig ezen jóra célzó és istenes dologban, valamint Csekeházáról Szántóra való általhozásában, úgy itten, Templom, Parókia és Oskola rendbehozásában s építésében a kik leginkább igyekeztek s fáradtak, azoknak nevei: Gyurkovics István úr, mint localis Inspector, Csajka András építő Curátor, Poch János, Csajka János, Szabó Pál, Kmet János Uraimék, Egyházfiak Daubner András és Hajzer Benjam. Uraimék« (Egykorú jegyzőkönyv. Cz. L.). Demeter István után rozsnyói származású Haviari János lett lelkész 1800—i8op. Az ő lelkészsége alatt tette az első egyházi látogatást Szántón Nikolai superintendens az 1804-dik évben. Ezen elődömnek igen sok baja volt a tanítóval s az egyház hívekkel: folyvást perlekedtek ; s a ker. gyűlés hibásnak találván őt, elmozdította hivatalából 1809-ben. Az ő eltávozásával tűnt el, az egyház régi érdekes anyakönyve is. Őt követte a szintén rozsnvói származású Halbschuh (Irányi) Dániel 1809—1812 ; a ki Sajó-Kazára választatván; utódja lett Nóvák Pál 1813—1831-ig. Veisz Frigyes 1831 — 1845-ig. Materny János 1846—1888-ig; s 7 hét óta én. Ezeknek előrebocsátása után — bocsánatot kérve a kitérésért — a tulajdonképeni tágyra térek át! Czékus László, (Vége köv.) abauj-szántói ev, lelkész. IRODALOM. A serkei ev. ref. egyház története. Irta Tóth Samu serkei ev. ref. lelkész. Az érdekes és becses egyháztörténelmi mongrafia Rimaszombatban jelent meg. Kapható szerzőnél Serkén (Gömörm. u. p. Feled.) Ára 50 kr. Tiszta jövedelme a serkei »Népkönyvtár« javára fordíttatik. Ajánljuk az egyháztörténet kedvelők és búvárok becses figyelmébe a nagy gonddal, részletességgel, élénkséggel és tudományos apparatussal összeállított munkát. Egyházi beszéd. Irta és elmondta 1 Sy5~clik. évben Cserna István, bálványosi ref. lelkész. Pápán, 1887. 16 lap. Ára 15 kr. Kapható szerzőnél. Ez a címe annak a füzetnek, melyet Szász Károly püspök úr egyházlatogatása emlékére a buzgó lelkész kinyomatott. Mint címe mondja, még 1875-ben írta és elmondta, akkor telvén ki száz esztendeje a használatban levő úrasztali szent edényeknek; s magába foglalja a bálványosi ref. egyház rövid történetét. Tehát nem egyházi beszéd, s az alap igéül felvett Róm. XV.: 4, 5, csak figura kedvéért van. Elmondja beszédében, hogy a somogyvármegyei Bálványos már 1680-ban virágzó anyaegyház volt; fatempíomát 1694-ben építette, de mivel a régi templom igen alacsony helyen feküdt, anynyira, hogy sokszor nagy esőzések alkalmával a víz is elborította, a fája pedig nagyon elkorhadt : nehogy szerencsétlenség következzék belőle 1783-ban új templom építhetéseért folyamodtak, s azt meg is nyerték. Ennek helyébe építették mai nap is díszes templomjukat 1836-ban. Palota berendezésű papházukat 1860-ban építették, iskolájukat 1873-ban, úgy hogy negyven év alatt építkezésre kiadtak 18 ezer forintot. Majd felsorolja a lelkészek és tanítók neveit, s egyház és hazaszeretetre buzdítja hallgatóit; világosítván beszédét igen szép, a történelemből vett hasonlatokkal, s áldás kivánatokkal zárja be azt. Nem ajánlhatjuk eléggé az ily beszédeket Lapunk t. olvasóinak szíves figyelmébe, mert alig van valami, mit szívesebben hallgatna a nép, mint a história, melyből mindig tanúságot merít magának a múltról ; s mikor látja, hogy egyesült erővel mily sokra lehet menni, hasonló áldozatokra is szívesebben buzdúl. Ajánljuk ismételten a megérdemlett figyelemre, a derék és érdemes szerzőnek pedig kívánunk ad multos annos. — r. t. Összhangzattani gyakorlókönyv. Zeneiskolák s tanítóképző-intézetek számára szerkesztette Kapi Gyula, tanítóképző-intézeti igazgató. I. fűz. (40 lap — 1887.) Ára 30 kr. •— II. füz. (54 lap — 1888.) Ára 40 kr. Budapest Franklin-társulat kiadványa. Eltekintve az első füzetet bevezető rövid előszótól, mely a műnek célja iránt tájékoztat és az egyes szakaszok címétől, a két füzet tisztán csak a gyakorlati feladványok gyűjteményét tartalmazza, melyek a tanítóképző-intézeti növendékek által kidolgozandók a végett, hogy zene-elméleti ismeretük gyakorlati ügyességgé is válhasson. E körülményt, valamint a mintaszerű kiállítást tekintve a füzetek árát, (mely talán azok lapszámához képest nagynak tűnhetik