Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

Őt követte Beke Andor gymn. tanár, ki érzéssel szavalta el Dr. Moravcsik Gyula budapesti ügyvédnek a volt aszódi tanulók nevében írt lendületes költeményét. A volt aszódi tanárok nevében viszont Csengey Gusztáv eperjesi theol. tanár írt elragadó szépségű költeményt, melyet Zuberecz Pál gymn. tanár szavalt el nagy lelkesedéssel. Hasonlót tett Dr. Melezer Gyula acsai lelkész, volt acsaí tanuló »A száz éves tanoda« című, saját költeményével. Déli egy órakor 300 terítékű bankett volt a nagy vendéglő három termében, hol a pohárköszöntések árja közé eső szüneteket, a helybeli új magyar zenetársaság játéka töltötte ki. Az első pohárköszöntést báró Prónay Dezső egyetemes főfelügyelő mondotta a királyra, beszédét alkalmazva a király e jelmondatára: »Bizalmam az ősi erényben. « — Láng Adolf pestm. főesperes felköszöntötte báró Prónay Dezsőt, mint az ág. hitv. ev, közegyház, bizalommal körülvett bölcs és egységes kormányának személyesítőjét. Melezer Gyula (több más verses felköszöntőjén kívül) felköszöntötte a pestmegyei ev. esperesség elnökét, Fáy Béla, Földváry Mihály, Gyulay Pál, Majtényi István váci kerületi képviselő, Szana Tamás, báró Podmaniczky Géza, Mik lós sy János és többen szebbnél szebb modorban merítették ki a felköszöntők sorát. A körbe bocsátott, arany betűkkel nyomatott ünnepi óda Kerekes Sámueltől köztetszésre talált. Az ünnepélyt este táncvigalom zárta be. — Másnap a tanulók önképző köre tartott »Petőfi-ünnepélyt«, melyen szavalatok és munkák felolvasása után jutalmak osztattak ki, felolvastattak a haza minden részéből beérkezett üdvözlő iratok és táviratok. Jubileumi adományok is érkeztek be, melyek az aláírásokkal együtt közei ötezer forintot eredményeztek. RÉGISÉGEK. Vázlatok Sybolthy Demeterről. A »Felső Dunamellékicc, vagy »samarjai« helvét hitvallású superintendenciára vonatkozó adat gyűjtögetéseim közben, különösebb figyelemmel kisértem mostanában mind azt, a mi a derék Sybolthira vonatkozott; hogy történeti alapon határozhatnám meg: e tudós pap és jeles pedagógus születése helyét, idejét, hitvallását, azokat a helyeket, hol ő mint tanító, nevelő és lelkész működött; végül, hogy ő a nagy Bornemisza Péternek Semptén nemcsak papi, hanem püspöki utódja is volt-e ? S mely művek hirdetik írói nevét ? Es ha a Sybolthi Demeterre vonatkozó fáradozásomat, — még idáig — a kívánt siker nem kísérte is, törekvésemet még se mondhatom teljesen eredménytelennek ; mert sikerült némi világosságot deríteni: a Sybolthi D. születése helyét és atyját beárnyékoló homályba, azon helyekre, hol ő az elemi felsőbb-iskolai és az akadémiai tudományokat elsajátította, a hol ő — mint tanító, nevelő és lelkész működött, — sikerült az országos levéltárban, Kanizsay Ursula, Nádasdy Tamás palatínus özvegyéhez írt igen érdekes sajátkezű levelét, több eredeti dézsma nyugtáját és végül néhány művének címét is felfedeznem. * * * 1 Sybolthy Demeternek — valószínűleg — az a Sybolthy János, galgóci lelkész volt atyja, kinek az országos levéltárban! — nyitramegyei dézma lajstroma között levő eredeti nyugtáján ez olvasható : »Ego Johannes Sybolthi Tholnensis parochus hungarus galgotziensis, accepi a decimatoribus : tritic. copce 11, manip 25, Silig cap. 97,. De quibus quieto Galgotz, Anno. D. 1562, 19 julii. idem qui supra.« A »Wittembergában felszerelt lelkipásztorok jegyzéké«-ből ez olvasható. »Sybolthy Demeter magyarországi Tholnán a tudományok elemeibe beavattatván, innen Szegedy István által Temesvárra vitetett, hogy magát a tudományokban kiképezze, de honnét saját beleegyezésével a Massay gyermekek felvigyázójává tétetett. Végre barátainak tanácsából 1556. évben Wittenbergába ment, a hol Melanchton Fülöpöt és másokat egész esztendőn keresztül különös tisztelettel hallgatta. De 1562-ben visszatért Magyarországba; előbb Békés-Gyulán iskolaigazgató, azután Csepregen a méltóságos Nádasdy úr jószágain vala. Még is innen méltóságos gróf Salm Júlia és Neuburg óhajtására szemptzi, legújabban nagy-szombati lelkipásztor. Feljegyeztetett Wittenbergben tisztelendő Oberdorfer Mihály lelkész úr által 1576. julius 11-.én. Kijegyezte 1705, február 3 Szontágh Mihály.« Monumenta Evangelicorum Aug. Gonf. in Hungaria Históriáé I. 83, 84. Bod Péter a »História Hungarorum Ecclesiastica« II. könyve, 363 —ik lapján Sybolthy Demeterről csak ennyit ír: »Anno 1557 Stephenus Eszéki Senior VIII. sub quo sequentes accesserunt: Demetrius Sybolti.« stb. Oberdorfer Mihály wittembergi lelkész 1576-diki »Feljegyzésében csak röviden érinti, hogy Sybolthi — az ő békés-gyulai igazgatósága után, a Nádasdy úr jószágain Csepregen vala,« de hogy ott mi szerepe volt — azt elhallgatta. Megfelel azonban a wittembergi lelkész hetyett Sybolthinak Bécsből, 1567-ik évi junius 26-ról, Kanizsay Ursula, Nádasdy Tamás palatínus kegyes özvegyéhez írt következő érdekes levele : Külcím : »Spectabili ac Magnifícae Dominae Ursulae de Kanysa, splis et magci, quondam domini Thomae de Nadasd Palatini etc. Relictae dominae mihi observandissimae.ee »Mind az ketten, addigh predicallottak és tanétottak, hogy a fejedelmeket megh térítették Isten által az igaz isteni esmerethre és mint József Pharahóval, s mint Dániel Nabughodonozorral, Cyrussal és az tebbivel, Istennek tisztességére iskolákat építettek, s ezekben az Úr Istenről való tudománt ighazán tanultak mindnaian.« »Valentinianusról is olvassuk, ki hadnagia volt Julianus apostata Cázárnak, hogi az Cázárt mindén népével be kísérte az templom atyaiayk, és onnan hátra tért, nem akart bé menni az Balvanos Missére.« »Mikoron penigh egyszer az Egház aytaianál állana, és hogi Zokasa zerint az Cazar kaplana az sós vízzel hintene az bemenőket, Valentinianusra is ugian akaratia zerint, mert tudta, hogi nem zenvedheti, hinte benne, és Valentinianus az kereztin hadnagi vitéz, semmit nem vara, hanem mindiarast ugian ottan arcul csapia az Balvanos Misés papot; ezt mondván neki: megh mosdottam en ma, miért rútétól megh enghemet.« »Illien es teob kereztien celelekedettiert az Úr Isten ugy celekedik Valentinianossal, hogi Julianoss Cazárt levette Zékiből és az Kereztien hajinagiot emeltette Zékiben.« »De mi sem Josephek, sem Dánielek, sem Valentinianussok Istennek Zent lelke nelköl nem leheteonk, azért csak kenerghenünk kell eö zent Felséghenek, hogi az mi nagi büneonket meghboczásso, szívünk bízzon eö