Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

Zent Felséghének, mielvünk vallása megh eddigh nem kevántatott, ha kezdezhetnénk megh, az migh giarló módra ez világhi békességhnek okháért vallást kell tenneonk. »Én megh montam Uramnak, (az ifjú Nádasdy Ferencnek) hogi, ha kérdik, mint teczik az Missé, azt felelje czak, hogi, az Istent minden nielven jó igazán dicérni, és miképen az pap mondia az oltárról, neki méltó mindenkor és mindenütt hálákat adni.« »Az Isten az ó zent fiának Were hullásáért ez mi giarlóságunkat és fogiatkozásunkat ne tulajdonétsa halálos buniert, és éjjel nappal keriek eö Felséghét, hogi az ew Zent Lelket, mi teolunk el ne vegie, hanem tarczon meg mind veghik az eö egietlen egi fiahoz való Zeretetiert az eö Zent ismeretiben, mert bizon zivünk eö Felséghénél vagion, ez vilagh zerint az eö zent paranczolattia zerint tiszteliek, beczuliek Fejedelmeeönket, kit eö zent Felséghe adott.« »Ezen mostansághnal uramnak itt fen való tanuságba és magha viselete, kit ha teöb bezzédnek irtam Nagisághodnak, hogi nem mint kellett volna, Nagiságod ennekem boczasson megh, mert azt akarom, hogi mindent megh érczen, Ngod walamiben vagion az dologh.a »Ha az németeket elhozzak, arra is egi orat kell mind ebéd előtt, mind ebéd utan valaztanom, hogi németeul zolianak.« »Semmi nagiobb ghonoz erkölczet uramnak nem ismertem, mint azt, hogi mikor valamiről meg zólítom, vagi meg feddem, másképpen mongia inkább mindenha, hogi nem mint az dolog volt, és eö mivelte legien is, megh is mindenha mentenie akaria maghát, ugi vezem ezemben, hogi nem eremest hogia beönössé maghát: kiért bizzon giakortab vezzek ezvew vele, mert ez egyik neme az hazoghságnak.cc »Eleibe adtam, hogi midőn az uczán meguonk, vagi othon vagiunk is, ha mikor feö embert látt, vagi wen embert, elibe feweghet vessen, az eö giermek voltáért, noha Ür, mert mind az Isten, mind az vilaghi tisztességh azt kéwania. Az utan, hogy niilvan zolion bátorságnál embereknek, de ugi hogi azt nelive eleüb ne vegie az elmeiet, az mit zol, iol megh gondolia. És hogi iartaban, kelteben ember módra hordozza maghát, zepen iarjon, két fele és eleyben nyzzen, az feyet az földre le ne hajcza. Eö Felséghek elöet ne sántikáljon, se az ayakat ne czuczorgassa.« »Az feö Uraimnál ismerkedjek, eremest zoliion, vígh kégvet, widamsághot mutasson, mindennek az ki meghérdemli, terd fey haytassal zolgalatiat aiánlia, az udvari nepet, ha oda megien, ha el iö is azon módon tisztességesen kezentsen, mikepen zokas az udvarban. Hogi nemcsak az Feiedelemmel való kezfogasban, de mégh egimas kezett is Credenziat teznek kezekkel.« »Ezeket en minden nap elébe adom, megh is olvastam reghen még ennek eleitte nekhie, de megh is giakorta elfelejtkezik es vetket tezzen. De mégh is hizzem az Úr Istent, hogi eö Zent Felseghe, lassan-lassan megh építi, tanitia napról-napra, es minden iora vezerli, kit hogi mindien eö Zent Felséghe, és hogi nevelie tarcza éltesse, az eö zent nevenek diczérettire, az zeghen niomorult aniazentegihaznak épületire, ki ez mi bűneinkert kereztien iambor feiedelem nelkul zükölködik: Az aniazentegihazban minden iambor hitű Istenfeleö kereztinnel ezen, az meghwaltó Christus által az attia mindenható Úr Istent és az tanító Zentlélek Ur Istent éiiel napval telies szivbeul kérem Amen.« Wienne, 26 junij, 1567, Te Nagod alázatos zolgaia Sybolthi Demeter" Az Országos levéltárbeli vegyes levelekből. »A fenntebbi levél szerint tehát Sybolthi Demeter 1567-ben az ifjú gróf Nádasdy Ferencet Bécsben neveli tanítja és a buzgó protestáns Kanizsay Ursulát fia magaviseletéről e levélben is a legapróbb részletig tudósítja. Hogy meddig időzött Sybolthi Bécsben és meddig volt a serdülő Ferenc gróf nevelője, azt még nem sikerült kipuhatolnom ; de hogy tanítványa felserdülte után először is Szempczen, gróf Salm Júlia birtokán volt prédikátor, 1576-ban pedig hogy már nagy-szombati pap volt, az kitűnik a »Monumenta Evangelicorum« fentebb jelzett lapjairól. Egyszersmind a Komjáthira hívott Huszár Gálnak is utóda lett N.-Szombatban 1676. évben (Martini Klanitza Fata. aug. conf. eccl. Hist. in Hungaria). Három év múlva, vagy is 1579-ik év elején hogy már semptei lelkész és a nagy Bornemissza Péter közvetlen utóda volt, azt igazolja Thúry Etele úr »Bornemisza Péternekcc 46 lapja, hol Bornemisza P. a vízkereszt előtt való vasárnapi prédikációjában magáról ezt irja: »ezen tájban (tehát január elején) 1579-ben űzettem ki — hideg, fagyos esőben, két kicsiny szoptatós gyermekecskéimmel, családostól űzettem ki én is oly városból, kinek 6 esztendeig igen híven szolgáltam.« És hogy a kiűzött Bornemisza helyét még ugyan ez évben Sybolthi foglalta el, legnagyobb bizonysága annak az »Országos levéltárban« az »Regestum Decimae Vinorum oppide Semte i579«-ben olvasható nyugta, mely így szól:« »Anno Jesu Chriti 1579, 12 november accupi a decimatoribus : i8'/2

vinum, Demetrius Sybolthi Tholnensis, mínister verbi Divini, in Semthini pastor.« Az 1580. évről 4172 akó borról adott nyugtáján névaláírása éppen úgy szóll, mint az előző évin. A vezeték neve utánni Tholnensis pedig arra enged következtetni: hogy ő, a vázlatom első lapján olvasható, Johannis Sybolthy Tholnensis-galgóci papnak a fia volt. Sybolthi D. az 1579 — 1591-ig kiállított és az országos levéltárban feltalálható nyugtáin — magát mindenütt csak: verbi divini ministernek, pastornak, parochusnak és sehol episcopusnak, vagy superintendensnek nem nevezi. Pedig Lampe, Tóth Ferenc, peszeki Kiss Károly és Bod Péter is püspöknek lenni állítják a következő műveikben. Lampe ugyan is a »Hist Eccl. Reformate« című munkájában az 568. lapon Sybolthi Demetert református püspöknek irja, állítván, hogy az Bornemiszát 1584-től fogva helyettesíté a »felső dunamelléki vagy samarjai ref. superintendentiacc püspöki székén. Tóth Ferenc superintendens, a »Prot. ekkl. Historiájacc 281. lapján, és a budapesti nemzeti muzeum irattárában lévő »Kézirat-gyüjtemény« V-ik kötetében ezt írja: »Sybolthi Demeter volt a Éelső-Dunamellyéki, vagy Samarjai superintendentia III—ik püspöke. Ezt lutheránus püspöknek lenni írják az ágostaiak: de csak annyit lehet megengedni, hogy eleinte Lutheránus és Luther szellemében írt és tanított; de későbben a Zwingli és Kálvin szerinti hitelveket vallotta és azok szerint írt és tanított is.« Peszeki Kiss Károly úr, a »Monografiai vázlatok« 7-ik lapján Sybolthi-t a »Somorjai kerületet 4-ik püspökének és még 1594-ben is élő samarjai prédikátornak írja. Bod Péter a »Historia Hungarorum Ecclesiastica« 271-ik lapján csak ennyit jegyez meg Sybolthira és superintendentiájára vonatkozólag: in »Quinta superintendentia Nomina superattendentium sunt sequentia