Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

a főt. egyházkerületi közgyűlés a középiskolák évenkénti látogatására s beható megvizsgálására — szóval a felügyelet gyakorlására, három tagból álló állandó bizottságot, oly módon, hogy mindenik tag évenként két középiskolát, és pedig felváltva, tehát három évenként mindenik tag mind a hat középiskolát, a mellett a nagykőrösi gymnasium mellett a tanító-képezdét, a kecskeméti mellett a jogakadémiát, a pesti mellett a theologiai intézetet is, látogassa meg s tapasztalataikat egymással kicserélve, évenként összesített jelentést tegyenek a főtiszteletű egyházkerületi közgyűléshez — • e mellett a a Tanügyi bizottság, mint eddig, szakosztályonként, valamint a Theol. választmány is az eddigi mód szerint működvén. Abban a szerencsés helyzetben levén, hogy halasi, nagykőrösi és kunszentmiklósi gymnasiumainknak igazg. tanácsi elnökei, s azon egyházaink lelkészei, a tanügy s gymnasiumi oktatás terén is kiváló szakférfiak, ezen hármas bizottság tagjaiul főt. Szilády Áron egyházkerületi főjegyző, nagyt. Baksay Sándor solti esperes és nagyt. Filó Lajos egyházkerületi tanácsbiró urakat bátorkodom ajánlani. Budapest, 1888. május hó 10-kén. Szász Károly. TÁRCA. Párhuzam a Krónikák s a Sámuel és Királyok könyveinek elbeszélései között. (Folytatás). Salamon kora, A Krónika második könyve igen természetes okokból mellőzvén Adónia megöletését, Abjatar elűzetését s Joáb és Sémei kivégeztetését, szóval mindazt, a mi a 1. Kir. 2, 11—3, 3-ban meg van írva, mindjárt az első rész 2—13. verseiben leirja Salamonnak Gibeonban bemutatott áldozatát és az Úrral való beszélgetését, a mit a Királyok első könyvében, a 3, 4—15-ben találunk meg. A két tudósítást összehasonlítva, első tekintetre szemünkbe tűnik, hogy itt hiában keressük azt a szószerinti egyezést, a mit a Sám. és Krón. parallel helyeinél oly gyakran láttunk. Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy itt a krónikás nem a királyok könyvéből merített, hanem mind a két író egy közös forrásból vette a történelmi anyagot. A közösen használt tudósításból aztán mindegyik író azt dolgozta fel bővebben, a mi neki tetszett, céljának legjobban megfelelt. A krónikás pl. az áldozati eszközöket s magát az áldozás tényét írja le bővebben, míg a Kir. ezt csak megemlíti egy versben, ellenben Salamon álmát sokkal bővebben írja le, mint amaz. A minek oka természetesen nem lehet egyéb, mint az, hogy a krónikás Salamonban kiváltképen a theocratát, a törvényes, vallásos királyt látta, míg a Kir. meg kiváltképen a bölcs és nagy királyt. Érdekes különbséget mutat fel a Kir. hangja összehasonlítva a Sám.-el. A 1. Kir. 3. 14. mutatja, hogy a Kir. szerzője már épen olyan szemüvegen át nézte Dávidot, mint a krónikás, s hogy ő mar sokkal meszszebb esett attól a kortól, mint a Sám. szerkesztője. A 2. Krón. /, /./—27 és 1. Kir, 10, 26—29 szószerint megegyezőleg adja elő, hogy milyen gazdag volt Salamon, mennyi aranya, ezüstje stb. volt neki. Hogy a krónikás ezt az adatot mindjárt itt elől közli; a Kir. pedig csak később, annak oka^ az, hogy a krónikás alkalomszerűnek találta ezt itt az Űr Ígéretével mintegy kapcsolatban felemlíteni, hogy így feltüntesse az igéret teljesülését is, és hogy Salamont egyszerre úgy mutassa be, mint vallásos, bölcs és gazdag királyt. Tudjuk, hogy Dávid maga akart templomot építtetni az Úrnak, de azt nem vihette véghez, mert Isten Nátán próféta által megtiltotta neki. Fentebb már láttuk ezt. Tudjuk, hogy ebben az isteni kijelentésben a régi próféták rokonszenve nyilatkozik a régebbi, szabadabb Jahvehcultus iránt, s ellenszenve a templomhoz kötött cultus iránt. A krónikás ezt a kijelentést közli a régebbi adatok alapján, csakhogy egészen más értelmet ad neki, mint a Sám., a mint ez a 1. Krón. 28, 3-ból világosan kitűnik. Nem azzal indokolja itt a templomépítés tilalmát, a mivel Nátán a maga beszédében, hogy t. i. az Úr nem akar házban lakni, hanem azzal, hogy Dávid hadakozó ember és sok vért is ontott már. Ebben nyilatkozik a krónikás rokonszenve a templom iránt. Szerinte nem azt tiltotta meg Isten Nátán által, hogy neki házat építsenek, hanem azt, hogy véres kezekkel építsenek. Dávidot pedig legkevésbbé sem a Nátán kijelentése gátolta meg a templomépítésben, nem is az ő kezeihez tapadt sok vér; hanem az, a mit a 1. Kir. 5, 3 mond, a sok külső és belső háború. Salamon uralkodása zavartalanabb lévén, elhatározta atyja szándékának kivitelét, s mindjárt uralkodása kezdetén hozzá is fogott az előkészületekhez. Ezen előkészületekről tudósít bennünket a 1. Kir. 5, 2—18, és a 2. Krón. 2. Egyszeri olvasás meggyőz bennünket arról, hogy a két író egy forrásból merített, mert az adatok összevágnak, de nem ugyanazon sorrendben következnek egymásután a tények, mindegyik tudósító mást-mást részletez inkább. Es épen ez képezi a két elbeszélés között a legjellemzőbb különbséget, mi világosan mutatja, hogy a Krónika irója pap volt, kinek szemei előtt csak a templom lebegett, míg a Kir. szerzője történetíró, ki mindenütt a tényeket keresi. Ez egyszerűen felemlíti, hogy Salamon elhatározta, hogy felépítteti a templomot, mit atyja nem tehetett, s azután részletesen leirja Salamonnak Hirámmal kötött egyességét, az anyagszállítás módját, a munkások számát, stb. míg a krónikás ezeket csak röviden említi fel, de annál bővebben elmondja aztán, hogy mit csinálnak majd abban a templomban, milyen nagy lesz az a templom stb. mind olyan dolgok, miket a templom iránt érzett nagy elragadtatás diktált a krónikásnak. Le van írva a Krónikában egyfolytában, a 2-dik könyv 3—5, i-ig, míg a Királyok könyve megfelelő leírásába két elbeszélés is van bele toldva a 1. Kir. 6 és 7-ben, az egyik (6, 11 —13) Isten Ígérete Salamonnak, a mi nagyon elüt Nátán tiltakozásától, a másik pedig (7, 1—12) Salamon és feleségei házainak leírása. A krónikás nem vehette fel ezeket, mert az ő művének keretébe ez utóbbi éppen nem illik, az előbbi nem fér bele. Általában azt jegyezhetjük meg a két tudósításról, hogy a Krónika nem foglalkozik olyan hosszadalmasan a templomnak és a templom berendezésnek leírásával, s ittott más sorban beszéli el a tárgyakat, mint a Kir. Érdekes, hogy a Kir. az évszámokra fektet nagyobb súlyt, megmondja, hogy mikor kezdték, mikor fejezték be az építést, az Egyptomból való kijöveteltől számítva, míg a Krón. inkább a templom helyét magyarázza meg.