Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

a pesti és halasi nem, a többi négy évi normál költségvetésük kimutatott hiánya fedezésére. Egy, a vallás- és közoktatási minisztériumban tartott félhivatalos jellegű értekezlet, melyben az illetékes és érdekelt miniszterek s az E. Konvent részéről báró Vay Miklós és Tisza Lajos O excellenciáik s én vettünk részt, melyben a segélyezés ügye behatólag tárgyaltatott, s ha nem is végleges (a mi a minisztertanács és a törvényhozás jog körébe tartozik), de legalább tájékoztató megállapodások történtek. Ezek szerint az egyszermindenkori segélyre nézve első sorban a pesti, másod sorban a halasi, harmad sorban a gyönki iskolák segélye kilátásba helyeztetett; a kecskeméti és nagykőrösi iskolákéra az mondatott, hogy 6—8ooo forintos kisebb építkezéseket az oly erős és vagyonos fentartó testületek a magokéból is megbírhatnak : végre a kunszentmiklósi, mely magát mint négyosztályú íenn is tarthatja s a kellő épületekkel is el van látva, azon igényével, hogy hat osztálylyal fentartására építési és állandó segélyben részesíttessék, mivel hat osztályú mivolta nem ismertetett el országos érdeknek, egészen elejtetett. Ellenben a kecskeméti, nagykőrösi és gyönki gymnasiumoknak, a kellőleg kimutatott költségvetési hiánynak állandó évi segély általi pótlása jogosultnak ismertetett el s ez — oly mérvben és sorrendben, a mint a törvényhozás által e célra megszavazandó összegek engedni fogják, kilátásba is helyeztetett. Ez történt 1886 tavaszán, az 1887-diki költségvetésnek a törvényhozás elé terjesztése előtt s azzal a kilátással, hogy a konvent által évi állandó segélyek címén két egész összeg (két intézetén kívül, melyek egyike a kunszentmiklósi) a költségvetésbe fel fog vétetni. Azonban az állam pénzügyi viszonyainak épen akkor bekövetkezett kedvezőtlen helyzete miatt, a remélt összegnek csak fele, 28,000 frt vétetett fel az 1887. évi országos költségvetésbe; s ismét csak ennyi 1888-ra is. így e középiskolák szükségeiből csak a legsürgősebbek és legnyomasztóbbak nyerhettek kielégítést — s a kerületünkbeli, bár jogosultnak elismert három iskola közül egy sem nyerhette meg a kész és kilátásba helyezett évi segélyt. Megfogja-e nyerni ? s mikor s mily mérvben ? — az a jövő titka s az ország pénzügyeinek alakulásától függ. E bizonytalansággal szemben — legalább egyelőre — saját erőnkre vagyunk utalva: ezt ma már ki kell mondanunk. E kényszerhelyzettel szemben, első sorban iskoláink fentartó testületeinek kell megtenni a magokét. Kecskeméten és Nagykőrösön 10—10 tanári fizetésnek 1000 frtról a lakbérrel 1200 frtra emeléséről, tehát 2—200» frtról volt s van szó. Kecskemét már megtette ezt s hátra van, hogy a főt. Egyházkerület is, az általa fizetett 11-dik tanár fizetését, 200 forinttal, a többiekével egyenlőre emelje. Ugyanezt kell tennie a nagykőrösi főgymnasiumnál az általa fentartott tanári székre nézve is? s felhívni a fentartó testületet, hogy az is tegye meg a magáét. Gyönknek is ezt kell tennie, 800 forintig emelvén a tanárok fizetését s az osztó-igazság kívánja, hogy az egyházkerület is ennyire emelje évi segélyét. Az osztó-igazság kívánja, hogy Pestnek, Halasnak, Kunszentmiklósnak is, gymnasiumaik fentartására egy-egy tanári szék javadalmával járuljon az Egyházkerület. Mert a »három-egy főiskolaa egy időben szükséges vagy legalább opportunus fictiója ma már puszta szó; s az egyházkerületnek nem lehetnek a többi felett kedvezményezett — és mostoha gyermekei. Ezt kívánja az osztó-igazság: de engedi-e pénztárraink állapota, azt mondja meg a pénz és gazdaságügyi bizottság, az állandó számszék, mondja meg a költségvetés s mindezek után maga a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés ! — Elvi kijelentéseknek, melyek aztán nem foganatosíthatók, általában véve barátja nem vagyok; de szemben az egyházkerület által eddig nem — vagy csak a pengő krajcárok visszabocsátásával dotált középiskolák jogos és méltányos igényével, s szemben azon körülmény nyel, hogy az egyházaknak az egyházkerület közszükségeihez való járulása iránt tiz évre megállapított »aránylagos« kulcsot már a jövő évben revideálnunk s újólag kell megállapítanunk: ily elvi kijelentést nem csak helyesnek, de szükségesnek is tartanék. Végre még az egyházkerület részéről a középiskolák felett jövőre gyakorlandó felügyelet módja iránt kötelességem nyilatkozni. Középiskoláink ki vannak véve az egyházmegyék és az esperesek felügyelete alól, ezt az egyházkerület magának tartotta fenn. De erre, az évenként egyszer összejövő s a tanintézetek statisztikai adatait és jelentéseit feldolgozó tanügyi bizottságon kívül más közege nincs. Ez pedig a középiskolák kül- és beléletének folytonos felügyeletére nem elégséges. Ezért javasolta a mult évben maga a tanügyi bizottság középiskolai szakosztálya az állandó felügyelet szervezését. Ez indítvány felől egyszerre határozni a közgyűlés nem tartván célszerűnek, bizott meg engem, erre önként is ajánlkozót, a középiskoláknak egyszer —• a felügyelet szempontjából — tüzetes megvizsgálására, tapasztalataimról jelentés tételre. S én, az elősorolt részletes tapasztalatokból arra a meggyőződésre jutottam, hogy az állandó felügyelet s mindenik középiskolának évenként egyszeri meglátogatása, ha nem épen múlhatatlanul szükséges, de mindenesetre kívánatos s üdvös eredményű lehet. A felügyeletnek fogalmában rejlik, hogy annak nem csak irott jelentéseken, hanem közvetlen szemléleten kell alapulnia. S mivel azt, hogy mindenik középiskolát évenként egyszer behatóan megvizsgálja, a máskép is igen elfoglalt püspöktől várni nem lehet, s egy emberben a középiskola minden tárgyaiban szakember nem lehet, célszerűnek vélném s bátor vagyok indítványozni: szervezzen