Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-24 / 26. szám

pusztai illetőségének teljes jövedelmére fektetett s a jelen század ötvenes éveiben, a Bach- és Thunkorszak nyomása alatt tett örök alapítvány. Akkor e földbirtok jövedelme 4500 frt volt, mely — a régi alapítványokkal együtt csak egy négy osztályú algymnasium létét biztosította. De idővel a jövedelem tetemesen emelkedett s a gymnasium teljessé fejlesztését lehetővé tette. 1868-ban a teljes gymnasium már a pákai jövedelemből kimutatott 7500 frt (s a régi alapítványok) alapján nyerte meg, királyi engedélylyel, a nyilvánosságot s az érettségi vizsga tartási jogot, később még emelkedvén a jövedelem (volt idő mikor 11,000 forintot ért el) lehetővé lett a tanároknak 12-re szaporítása s fizetéseik felemelése. Ma a jövedelem, az alább szállt haszonbérekkel, csak 8157 frt — de a mostani állapot így is fentartható. Ez alapítványt az utóbbi években a közbirtokosság pörrel támadta meg s az alapításkori teljes jövedelem összegére 4500 frtra akarta leszállítani; de a legfőbb törvényszéken elvesztette s a gymnasiumnak a mindenkori teljes jövedelemhez való joga megállapíttatott. A pákai alapítványon kívül a Péter-alapítvány 31,500-, a Gózon-alapítvány 21,500 forintot tesz, melyekkel a pákai alapítványból évek során át gondosan megtakarított 19,500 frt összesen 72,500, kötvényeken biztosított, 8°/0

-kal jövedelmező tőke évi 5800 frt jövedelmet biztosít a gymnasiumnak, mihez a pákai haszonbér ez idő szerint 8157 frttal, kisebb alapítványok, városi s egyházkerületi (pengő krajcáros) segélyek, tandíjakból 2000 frt — összesen 16,513 frtra viszik fel a gymnasium rendes évi jövedelmét. Ezenkívül van a convictusi alap 13,000 forint tőkével, a tanszer-alap 6300-, ösztöndíj-alap 3250 frt tőkével. Ez anyagi helyzet tette s teszi lehetővé, a tanárok fizetésének rendszeresítését; 11 rendes tanárnak 1200 forinttal, rajz-, ének- és torna-tanárnak összesen 120Ó forinttal, az ötödéves pótlékokat, melyekből ez idő szerint már 4 tanár 100—100, 4 pedig 50—50 forintot húz; az igazgatói pótlék 200 forint, a könyvtárnok 100 frtot, a régiségtár őre 100 frtot, a tanári testület jegyzője 60 frtot húz; s a dologi kiadások is kellő fedezetet nyernek; bár meg kell vallani, hogy a jövededelem és a kiadások egyensúlya oly szorosan van kimérve, hogy a pákai haszonbér alábbszállta miatt némi hiány már is mutatkozik s idővel, kivált ha a szükségletek a dologi kiadásoknál még emelkednek, a hiány még nagyobb is lehet. Visszapillantva az anyagi helyzet e rövid vázlatára, lehetetlen elismeréssel nem adóznunk a halasi egyház presbyteriumának s elnökségének, szívós kitartásáért az intézet alapjainak megvédésében s fentartásában is ép oly gondos, mint eszélyes eljárásáért a segélyforrások fölkeresése s kihasználásában. Ok, a Zápolya »flectere si nequeo superos, Acheronta movebo« pogány elve helyett, Istenben, az igazságban s az ügy szentségében bízva, küzdöttek erélylyel és eszélylyel, a gymnasium érdekében s azt megtartottak; míg ilv szellem áll őrt ez intézet mellett, nem is félthetjük annak jövőjét 1 (Folyt, köv.) Szász Károly. T A R C A Párhuzam a Krónikák s a Sámuel és Királyok könyveinek elbeszélései között. Mielőtt a Sámuel és Királyok könyveiben s a Krónikák két könyvében közösen előforduló elbeszélések összehasonlításához hozzá fognék, szükségesnek látom, hogy az említett könyvekről röviden elmondjak eüíyetmást. DJ A Sámuel és a Királyok 2—2 könyve egy összefüggő történelmi munkát képez, mely kezdődik Sámuel születésének elbeszélésével, s végződik Jóákin Judabeli király fogságba hurcoltatásának s ottani állapotának leirásával. Es bár a két könyv annyira összefüggő egészet képez, hogy vita tárgyát képezheti, hogy hol végződik a Sámuel két könyve s hol kezdődnek a Királyok könyvei ; mindazáltal nem szabad azt gondolnunk, hogy e könyvek egy szerzőtől s egy időben keletkeztek, mert a bennök levő eltérések e felvételnek határozottan ellene mondanak. Ennek kifejtése nem ide tartozik, tehát csak röviden annyit említek meg, hogy a Sámuel könyvei régebbiek, s szerzőjük közelebb állt az eseményekhez, közvetlenebb forrásból merített, mint a Királyok két könyvének írója, s míg amaz csak azért adja az eseményeket, hogy azokat az utókornak egyszerűen tudomására juttassa, addig emez már célzatosan tanítani akar a történelemmel. Még későbben írta meg a Krónikák szerzője azt a nagy munkát, mely magában foglalja a zsidók történetét Ádámtól fogva Czírusig, némely eseményeket teljesen mellőzve, másokat terjedelmesen kidolgozva régebbi tudósítások alapján, de teljesen szabadon, sajátszerű levitái felfogással, a királyokat és eseményeket mindig a törvényhez való viszonyukban ítélvén meg. A különbség a Sámuel és Királyok könyvei és a Krónikák könyvei között legszembetűnőbb a Dávid és Salamonról szóló elbeszélésekben, már t. i. a felfogást illetőleg. Az előbbi eseményeket a Krónikák szerzője elhagyja, mindössze is a genealógiai táblák közé szőve mond el egyetmást, a későbbiek közül pedig csak a Judát érdeklő eseményeket beszéli el. Csak ennyit láttam szükségesnek előrebocsátani, mint a mennyi elég arra, hogy az elbeszélések összehasonlításánál útmutatóul szolgáljon. A tárgyalásnál követem a történelmi események fonalát, sorba veszem a közös elbeszéléseket, s felmutatván mindenütt a különbségeket, kifejtem azok okait; végül összefoglalva általánosságban beszélek a különbségek minéműségéről s azok okairól. Dávid kora. Fentebb említém már, hogy a Krónikák irója a történetet tulajdonképen Dáviddal kezdi, s az az elbeszélés, mit a 1. Krón. X 1—// elmond, csak úgy tekinthető, mint bevezetése azon történeti tudósításoknak, mik a legnagyobb királyra vonatkoznak. Saulnak szomorú halalát közli itt a szerző, azt a szégyenletes halált, mit az Úr büntetésképen bocsátott arra a királyra, ki »az Urat igen megbántotta vala, az Úrnak igéje ellen vétkezett vala, melyet meg nem őrizett vala, és hogy az