Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-06-03 / 23. szám
dal célodat éred, csak okos, csak jó tapintató légy. így p. o. midőn én látom, hogy a svájci mily jó izűen eszi zablevesét, olcsó nálunk s mily haszon volna, ha 40 embert p. o. egész éven ezzel tartanék, lehetetlenséget kívánnék kivinni, mert nemzetem, bármily szegény legyen, meg nem enné; ha öltözetét akarnám a svájcinak alkalmazni, alig hiszem, hogy kivihető volna, hogy a mi köznépünk a harisnyát elviselné stb. Sokfélét gondoltam utamban, mert az másfél óráig tartott, hogy ezen szegény gyámol nélküli gyermekek (a teuffeni árvák) annyit tudnak már keresni, hogy élelem, tisztességes ruházkodás, lakás mellett a legfőbb kincset, a tudományt is megszerzik! Hány felnőtt ember van nálunk, ki csak egyiket, akármelyiket bár ezek közül nemhogy beszerezni nem tudja, de róla fogalma sincs ; hány szerencsétlen gyermek nő fel nálunk éhen, meztelen s a legnagyobb tudatlanságban, úgy hogy ha rágondolok, azon csodálkozom, hogy köznépünk közül minden ötödik nem rabló, mi ennek oka, mondanák sokan, kik egy kis statisztikát tanultak s olvastak, hogy a státus szokott gondoskodni szegényeiről, ennek mondanák nálunk, oka a státus. Lám Teuffen nem státus, csak egy falu • és képes árváiról, nemcsak, de szegényeiről is gondoskodni, pedig bizonynyal mondom, mint a legutolsó helységnek nálunk, aligha J /6 -résznyi földje van s az is milyen volt, míg szorgalmas kéz nem járult hozzá, hogy olyan legyen mint most; felelet: kopár és mondhatni szikla. Minket a mindenható mindennel megáldott, még sincs semmink, olyanok vagyunk, mint a mesebeli Tantalus; körülöttünk úszkálnak a legdrágább ajándékai a természetnek és mi éhezünk és szomjúhozunk. Nálunk nem az árvák, de az olyan gyermekek, kik szüleik oltalma alatt vannak, szenvednek oly szükséget, mint hajdan Svájcban szenvedtek az árvák s mi ennek oka, természetesen a "státus!? Nem az földim, magunk; mert mi kiváltságos szűz vállú emberek vagyunk még az éhezés és rongvoskodásban is ; szeretjük nézni a napot, mily szépen süt s várjuk rendesen aludva, hogy a sült galamb szánkba repüljön ; azon néhány lelkes hazafi szava, kik e tárgyban munkálkodnak, elhangzik, mert nekünk nem panarancsol se Péter, se Pál. Éz így igen jól megy, haladjunk — az olvasásban, bizonyosan szépet álmodunk, csak felébredtünket meg ne bánjuk. De mennyit nem bírnék még ilyeneket összeírni, senki hasznára, hiszen ezt ugy se olvassa senki, s ha olvasná is, már megmondtam a feleletet, hogy nekünk senki sem parancsol, azért itt is elhallgatok s gondolkodva, tán inkább bánkódva e szomorú sorsa felett szegény nemzetemnek, tovább ballagok. Szomorú az mint ezen idő, mely rám nehezedik: ez esernyőmet az ég cseppjeivel, amaz szivemet a keserves bú könnyeivel árasztja el. De új fény derűi keleten a felleg alól, szivemben is egy reménycsillag világol fel, mutatja mindenik, hog}' ború után derű szokott következni. Kelj fel nap, üzd el a sötét fellegeket a láthatárról, hadd lássam Helvétia hótakart tetőit; szállj le világosság angyala, mutasd meg e nemzetnek, mint Isten egykor a csipkebokorból Mózesnek, hogy köztünk egyptomi sötétség van, mutasd meg, merre van Kanaánja.« Ismertetve a schurtannéi intézetet, azt mondja a többek között: »Itt elv és helyes elv: soha azon, mi a nép igényeit meghaladná, túl nem terjeszkedni, a népet saját vágyai, szokásai közt meghagyni; egyedül okossá s ügyessé tenni, beletanítani abba, melynek ő legtöbb hasznát veheti.« (Vége köv.) Lector. BELFÖLD. A dunamelléki egyházkerület közgyűlése. Egyházkerületünk érdemleges közgyűlése Szász Károly püspök és gróf Tisza Lajos elnöklete alatt május 26-án vette kezdetét, de állandó bizottságai már 24. és 25-én üléseztek. A gyűlés Szász Károly püspök kenetes imája és Tisza főgondnok hosszabb megnyitó beszédével vette kezdetét. A hét újonnan választott tanácsbiró üdvözlése után, részletesebben kitért a protestáns irodalmi társaságra, melynek megalakulásában a prot. tudományos és egyházi élet hathatós emelőjét üdvözlé. Meggyőződése, hogy egy oly társaság, mely a protestáns erők tömörítését s a tudományos s egyházi élet intensiv erősítését tűzte célul, a nélkül, hogy az idegen felekezetek iránt aggressiv magatartást tanúsítana, előbb-utóbb el fogja oszlatni ama hitsorsosok aggodalmát, kik most még nem bíznak a társaságban, sőt ellene heves oppositiot fejtenek ki. Maga részéről, ha nem látott volna garanciát a társaság szervezetében és a vezetők kiváló egyéniségében, nem pártolta volna anyagi és szellemi erejével a mozgalmat, hanem minden lehetőt megtett volna a szövetkezés megbuktatására. A közgyűlés főbb tárgyait a tagok figyelmébe ajánlva, a jelenlegi gyűlést, mint a régi tanácsteremben valószínűleg utolsót, a tagok élénk helyeslése közben megnyitottnak nyilvánította. A közgyűlés illetékes tagjai, kiknek névsorát megbízó leveleik alapján Szilády Á. főjegyző olvasta fel, csaknem kivétel nélkül megjelentek. Az esperesek teljes számban, a gondnokok egynek kivételével, a tanácsbirák és képviselők majdnem hiány nélkül jelen voltak. Tárgysorozat rendjén felolvastatott a hét új tanácsbiró megválasztásáról szóló bizottsági jelentés, melyszerint mindjárt az első szavazásra absolut többséget nyertek: Vécsey Tamás egyetemi tanár, Arany László földhitelintézeti igazgató, Karap Ferenc főrendiházi tag és Kovács Albert budapesti theol. tanár; másodszori szavazás utján törvényszerű többséggel megválasztattak : Csikay Imre dunavecsei, Báthory Dániel baracskai és Fábián Mihály' harkányi lelkészek, kik a gyűlés színe előtt azonnal hivatali esküt tettek. A megválasztottak nevében Csikay Imre mondott néhány szóval köszönetet a bennök helyezett bizalomért, s egyszersmind fölajánlotta szolgálatukat az egyházkerületnek, melynek gyűlése élénk éljenzéssel fogadta a jeles uj erők székfoglalását a zöld asztal mellett. Majd a mult évi lelkész-képesítő vizsgálatokról tétetett jelentés, melyszerint I-ső vizsgálatot 10-en tettek, kik közül jelesen képesíttetett 5, jól 3, elégségesen 2, ugy azonban, hogy 2—2 tárgyból javító vizsgára utasíttatott. II—ik vizsgálatra 4-en jelentkeztek, kik közül 2 jelesen, 1 jól és 1 elégségesen állotta meg a szigorlatot. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette, s egyszersmind az ezzel kapcsolatban előterjesztett indítvány értelmében kimondotta, hogy jövőre az oly lelkész-jelöltek és segéd-lelkészek, kik más egyházkerületből jelentkeznek lelkészvizsgaló bizottságunk előtt, kötelesek azon egyházmegye esperesétől, kinek fennhatósága alá tartoznak, az illetékes egyházkerület püspöke által is láttamozott elbocsátó bizonyítványt felmutatni. Egyszersmind az elnökség megbízatott, hogy ezen indítványt egyetemes intézkedés tétele céljából a Konventhez felterjeszteni szíveskedjék. Lelkészi felavatásra jelentkeztek: Bóna Sándor,
