Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-03 / 23. szám

a legnagyobb önfeláldozással teljesítette hivatalát mellettem is. S mégis, egyesitett igyekezetünket, egy mellékes és úgy szólván külső ok jó formán megbénította. Nem levén rendes püspöki iroda, melyben folytonos munkát folytathassunk, s ő egyéb teendői miatt a nap bizonyos óráit mellettem úgy sem tölthetvén, magamnak kelle sokszor a leggépiesebb munkát — az igtató könyvet, a betűrendes mutatót, a naponként halomra gyűlő iratok rendben tartását, sokszor a sürgős darabok osztályozását s expeditióját is végeznem. Az iratok elhelyezésére semmi helyiséggel nem rendelkezve, azok utoljára egészen fejemre nőttek. Mind ez, nem csak magamnak már-már elviselhetetlen baj s legyőzhetetlen akadály, az ügymenetnek is kimondhatatlan hátráltatója lőn. Most — mikor a megváltást már közel látom — kimondhatom, hogy ez állapotot nem bírtam volna tovább s a szó teljes értelmében összeroskadtam volna alatta. A gymnasiumnak ez épületből kiköltözése folytán, az egyház ez épülete uj rendezés alá jő; s a gymnasium helyén számomra nyitandó I. lelkészi lakásban rendes püspöki irodát nyerek, ott — állandóan mellettem működő s velem íolyvást hivataloskodó püspöki titkárt alkalmazhatok s eddigi titkáromat, önáldozással • viselt fáradalmas hivatalától, hálás elismeréssel, fölmenthetem. Remélem, a íőt. egyházkerület ez új berendezéstől nem tagadandja meg sem helyeslését, sem támogatását — s ebben a reményben ajánlom magamat a főt. közgyűlés j kegyes indulatába ! Szász Károly. KÖNYVISMERTETÉS. Tanulmányok. Irta Gönczy Pál. Méhner Vilmos kiadása 1888. I—XXXII + 346 lap. Ára 1 frt 60 kr. Első kötet. Az »Orsz. felső nép- s polgári iskolai tanírók s 1 tanítónők egyesülete« semmivel sem ünnepelhette volna meg s tehette volna emlékezetesebbé a nagyérdemű taníérliu jubileumát, mint hogy neki szétszórtan, szaklapokban, folyóiratokban és a napi sajtóban megjelent értekezéseiből egy gazdag koszorút font s kiegészítette ezt egy igen érdekes, tanulságos, egy nagy pályára készülő, lelkes ifjúnak szívébe, gondolatvilágába bepillantást engedő ; kiváló becsű levéllel, a „Svájci Naplóvalmely itt jelenik meg legelőször. Nagyon jó gondolat volt a nevezett egyesülettől, hogy a Tanulmányokat kiadta s egységes munkába összefoglalta, mert bár vannak közöttük olyanok is, melyek a napi sajtóban láttak napvilágot s a * napi sajtó termékeinél megszoktuk, hogy csak a napi érdeknek, pillanatnyi szükségnek szolgálnak : mégis ezekben mindenikben vannak oly fontos, oly maradandó becsli reformgondolatok s irányadó eszmék, hogy nagy veszteségére szolgált volna tanügyi irodalmunknak és már csak a jelen ifjú nemzedéknek is, mely a könyvtárak poros lapjai között aligha kereste volna ki ez értekezéseket, mert nagy részben nem is tudott róluk semmit, ha ezek eltemetve maradtak volna a lapok régi évfolyamaiban. Igen találóan mondja e tanulmányokról a hozzájuk irt előszóban dr. Kiss Áron, hogy ezek »nemcsak a kort jellemzik, de még inkább Gönczy egész életét, céljait s törekvéseit. Igazi adattár e kötet az ünnepelt férfiú életéhez. Ezek maguk képezik Gönczy életrajzát« — és hozzátehetnők — egyéniségének leghűbb jellemrajzát. Az a keresetlen, mondhatni puritán egyszerűség vonul át ez értekezéseken, mely a nagy tanférfiúnak egész életmódját, modorát, megjelenését characterizálja. Sehol semmi cicoma, sallang, egyetlen flosculus; halad célja felé, siet, mint a kinek dolga van s nem ér rá sem tetszelegni, sem magát bámultatni. Közvetlenségében vonzó, egyszerűségében megragadó és a tárgya iránt való hő szeretetében felmelegítő. Mindenütt az éles megfigyelési! és a pályáért lelkesedő roppant széles körű és alapos műveltségű író szól hozzánk, a ki nemcsak egy zsenialis, hirtelen futó átpillantással tekint meg valamit, azután igen szellemdúsan elcseveg, hanem a ki mielőtt szólana valamiről, azt tövíről-hegyire megvizsgálja, alaposan megnézi. Lelkesedése nem szóárban ömlik ki, hanem tettekben, tanácsokban, melyekkel regenerálni óhajtja elhanyagolt nevelésügyünket. Jól látja gyengeségeinket, hátramaradottságunkat, de lángoló hazaszeretete nem engedi meg, hogy hibáinkat keserűséggel vesse szemünkre s érettük recrimináljon : hanem felmutatja a jobbat s buzdít ennek követésére és mint jó paedagogus az ambitio ébresztéséhez fordul, hogy mi még fiatal és nagy jövővel bíró nemzet vagyunk, illő, hogy előljárjunk. Értekezéseivel úgy vagyunk, mintha csak egy igen kitűnő tanító előadását hallgatnók. Nem a pápaszemes tudós fontoskodásaival fáraszt, hanem rendkívül gazdag ismereteiből ót és ujat hozván elő tanít, magyaráz, felvilágosít, szemléltet, meggyőz, kérdez, buzdít, figyelmeztet és mindezt teszi lankadtságot nem érezve és nem éreztetve. Nem hívja ki a figyelmet, hogy ő most mily nagyon fontos dologról kíván szólni, hanem elkezd magyarázni egyszerű közvetlenséggel s a mint mind tovább halad méltóságos, csendes folyásában az előadás, akkor már mi magunk látjuk, hogy az a gondolat-patak, melynek,szűk medrében megindult velünk, lassanként folyóvá lesz, medre megszélesül és megmélyül annyira, hogy nagy eszmék megterhelt hajóit képes dagadó árján hordozni. A svájci naplójegyzetekcn kívül, melyek 1844-ben készültek, e kötetben a következő nagyobb tanulmányok foglalvák : Vázlatok a svájci köz-, különösen a népoktatás köréből; Poroszország iskolaügye a XIX. században; Nevelési irány eszmék; Nevelésünk ügye ; Népiskoláink és A népoktatás Magyarországban. A nagybecsű munkának méltó bevezetését képezi a dr. Kiss Áron által irt életrajz, melyhez magának Gönczy Pálnak és családja tagjainak arcképe s több az ő életéből vett, de kevéssé sikerült illustratió van csatolva. Az életrajz írónak, mint ő maga mondja, nem lehetett feladata, hogy Gönczy alakjának csak egy csonka szobrát készítse el s megelégedett azzal, hogy adatokat hordott fel, pár vonással jellemezvén az ő kiválóan hasznos életét. Nem a pályával foglalkozik, melyen Gönczy áthaladt, csak egyes tényekkel, melyek, »mint messzire fehérlő határkövek, jelzik a meghaladt utat.« A műnek további részletesebb ismertetése helyett hadd álljon itt néhány szemelvény, főleg a svájci napló-