Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-03 / 23. szám

forgó differenciák is el fognak simulni. A szeretet lelke — csak meg legyen — mindent kiegyenlíthet : mint írva van, hogy a szeretet mindent ettür, mindent elfedez, nem gondol gonoszt és mindent megbocsát. De a szeretet olykor gyászt is kénytelen ölteni, midőn eltávozott kedveseire gondol. A halál, a természet rende szerint, ez évben sem kímélte meg sorainkat; s nekünk kötelességünk is, enyhületünkre is szolgál, egy percig megállani csak imént elhantolt sírjaik fölött s áldással kisérni elszálló szellemüket. Nem csupán a betűrend szerint, de szívem ösztönéből is első helyen említem az egy év óta közülünk elköltözőitek közül Acs Gedeon csúzai lelkészt, egy ideig e. ker. tanácsbiránkat, az egyetlen magyar református papot tudtomra, ki négy világrészben hirdette hazánk nyelvén, itthoniaknak, kivándoroltaknak és bujdosóknak a Krisztus evangeliomát. Tudományánál, olvasottságánál, világlátottságánál csak kedvessége volt nagyobb, csak szíve nemesebb és tisztább, csak szelleme kifogástalanabb: s mindezeket csak szerénysége és igénytelensége multa felül. E. ker. tanácsbirói állását letette; esperessé választatása elől ismételve kitért; nem közönyösségből, vagy ügyszeretet s szolgálatkészség hiányából; sőt szívesen szolgált mindeneknek, tanácsát, segedelmét, közreműködését, sem egyesektől, sem a közügytől meg nem vonta; csak szerepelni nem akart s inkább akart szolgálni, mint kormányozni. — Idősb Varjas Gábor, miszlai lelkész — egyházkerületünk, talán egész ref. egyházunk legidősebbje, élete 93. évében hunyta le szemét. Mikor tavaly a somogyi egyházmegyét látogattam, a 92. éves agg, lakása lépcsején olv kedvesen, élénken, oly csinosan kigondolt s kedélyesen előadott beszéddel üdvözölt, aztán az ebédnél oly felköszöntést mondott, arcképére, melylyel hasonló ajándékomat viszonzá, csöppet sem reszkető kézzel oly szépen írta föl pár ajánló sorát — hogy egyik bámulásból a másikba estem. A kegyelmes Isten jó volt hozzá: 63 éves papsága, 60 éves házassága után csöndesen, mosolyogva aludt el. Aggnője pár hó múlva követte. Ugy összeszoktak, hogy nem élhettek egymás nélkül.. . Áldás poraira! — Lelkészi karunk még az érdemeinél s ősz hajánál fogva egyaránt tiszteletes Szombati Lajos lovasberényi és Dankó Imre tinnyei lelkészt a vértesalji egyházmegyéből, végre Kerek Sándor túron vi és Tömösközi Sándor ó-kécskei lelkészt gyászolja, a ki fiatalon lett bénulttá, testi és lelki szenvedések után jól tevő szabadítójául várva a halált, mely soká késett őt megváltani. Világi fériiaink közül Tanárky Gedeont, e. kerületünk tanácsbiráját, vallás- és közoktatásügyi államtitkárt, a kitűnő tudóst és államférfit, a jellemszilárd és nemes szivü barátot, — Kemény ffy Pált, alsó baranya-bácsi egyházmegyénk tanácsbiráját s itt is több ízben képviselőjét, a haza és egyház egyaránt hű s lelkes fiát vesztettük el. A tanári karnak is két jelese hullt el: Péter Miklós halasi és Szakács István kecskeméti főgymnasiumi tanárokban. Amabban kedves, nekem örökre felejthetetlen rokonomat, emebben szűkebb hazánk, Erdélyből honfitársamat gyászolom; de itt nem azt kell említenem: középiskolai tanügyünk érzékeny veszteségét mindkettejükben. Végre — a tanítótestület soraiból, megdöbbentő, hogy a ceglédi iskolának ez év alatt négy tanítója halt meg szerencsétlen halállal; kettő : Emődi Sándor rendes, s Komáromi László segédtanító magok vetettek életöknek véget; a harmadik : Szíjj Károly nyugalmazott agg tanító szerencsétlen baleset következtében, — végre Pécsi Ida, Aranyi Lajosné, anyai magasztos hivatásának lett korai áldozata.. . . Mindnyájok porain legyen áldás — s emlékezet őrködjék poraik nyugalma fölött. Veszteségeink számláját kiegyenlíti nyereségeinké. A tolnai egyházmegye gondnoki székén Szilassi Aladárt üdvözölhetjük, kit egyházmegyéje egyhangú szavazattal tisztelt meg s kit kerületi gyűléseink, mint jegyzőt ismernek buzgóságáról, szakértelméről. Egyházkerületi tanácsbiráink sorában, eddig is — más minőségben ismert jeles tagjainkon, Dr. Vécsey Tamáson, Csikay Imrén, Kovács Alberten, Báthori Dánielen s Fábián Mihályon kívül, egyházkerületünkön új szerzeményekként üdvözöljük Karap Ferencet és Arany Lászlót, a közélet e kitűnőségeit, kiket — büszkék lehetünk, hogy a magunk körének is megnyerhettük. Legyenek ismét és ismét üdvözölve, mind a nyolcan !... Jelentésem végére sietek — s ha még a főt. E. K. közgyűlés figyelmével vissza nem éltem, legyen szabad néhány szót szólanom a magam bajáról is; nem személyes baj, hanem hivatalom baja. Negyedfél éve viselem a püspöki hivatalt; a főt. E. K. kegyessége, a máiközvetlen elődeim, a két helyettes püspök oldalánál felállított püspöki titkári hivatalt mellettem is rendszeresítette. Oly segítő társat nyertem meg erre, nt. Farkas József egyh. ker. jegyző s theol. tanár és e. i. igazgató személyében, kinek egyházi ügyeinkben jártassága, kiváló munkaereje mindenki előtt * ismeretes, a miről én csak a legnagyobb elismeréssel sőt hálával emlékezhetem meg. Ő, a különböző hivatalai által amúgy is túlságosan igénybe vett férfi,