Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-03 / 23. szám

Ugyanezt mondhatom az itt-ott a hívek vagy jobban mondva az egyháztagok részéről nagy mérvben felmerülő fizetési hátralékok behajtása ügyében némely világi hatóságok — első sorban a községi bírák részéről tapasztalható közöny, sőt szándékos kötelességmulasztással szemben is. Ne szünjünk meg felvilágosítani a népet, hogy a magyar protestáns egyház önmagára, hívei áldozatkészségére s az egyház iránti tartozások pontos teljesítésére van utalva. De másfelől ne szünjünk meg a polgári hatóságokat, Zs. T. 5. §-ára való hivatkozással, a magok kötelessége teljesítésére felhívni. Mindenek fölött pedig minden áron kerüljük az egyházi tartozások hátralékainak évről-évre felhalmozódását — a mit több egyházmegye jegyzőkönyvéből, pl. a kecskemétiből is látok, más egyházmegyékben pedig a püspöki látogatáskor szerzett személyes tapasztalásaimból ismerek. A hátralékok felhalmozódása, a mi mindig a lelkész-, a presbyterium-, s másodsorban az egyh. hatóságok hibája — fenakasztja nem egy egyházban a mozgó kerekek rendes íorgását: az egyházakat függő adósságok csinálására kényszeríti, a mi aztán megbontja az egyensúlyt s azt egyhamar helyreállítani sem engedi. Engedjék meg t. esperes társaim, hogy a közigazgatás könnyebbsége és szabatossága érdekében még egy kérdést intézzek hozzájok, vagy jobban mondva egy régi kérést újra ismételjek, melyet néhai elődöm is, minden kerületi gyűléskor ismételt, majd kérés, majd panasz alakjában s melyre már egyházkerületi határozataink is vannak — s ez az: szíveskedjenek az egyházkerületi gyűlésen tárgyalandó ügyeket jó -előre beküldeni. A legutolsó napokban is, még tegnap is kaptam államsegély- és kölcsön kérvényeket, melyeknek beküldési véghatárnapja legutóbb is május i-sejére határoztatott; kaptam ugy közgyűlési, mint törvénykezési felebbezéseket, melyeket az előadóknak jó előre ki kellett volna osztanom, sőt a törvényszékiekben a feleket is megidéznem, mert a nélkül az ügy nem is tárgyalható — szóval mindenféle beadványt és jelentést, a minek már 8—10 nappal előbb itt kellett volna lenni. Hogy ez nem lehetetlen — mutatja az, hogy pl. a pesti és vértesaljai esperesek mindent a kellő időben beküldenek és soha semmivel el nem késnek. Szoktassák az egyházak lelkészeit is ahhoz, hogy olvassák el legalább az egyházkerületi jegyzőkönyveket s tartsák magokat az azokéban megszabott rendhez. Felebbezésekről levén szó, örömmel említem föl, hogy a pesti és vértesaljai egyházmegyében fegyelmi ügy elő sem lordult s ilyenekkel, sőt felebbezési úton közgyűlésiekkel sem fájlalja fejünket e két Em. A. B. Bácsból és Tolnából sem fegyelmi ügy, a mi kevés felebbezés van. A másik négy egyházmegyéből több a törvényszéki, részben felette sajnos, felebbezett ügy, melyek e fölebbviteli fegyelmi bíróságunk figyelmét s bölcseségét félek, huzamosan veendik igénybe. Adja a kegyelem és igazság Istene, hogy mindezt az ő szent lelke sugallata szerint igazsággal és kegyelemmel végezhessük. E kellemetlen ügyeken kívül azonban üdvösebb s részint saját körünkre szorítkozó, részint egyetemes egyháznak körére is kiható tárgyak elintézése, illetőleg véleményezése is vár reánk. Ilyenek, rendesen előforduló egyházi és iskolai belügyeinken s állandó bizottságaink időszaki jelentésein kívül, a 111. évi kerületi gyűlés által kiküldött két bizottságnak, a tanácskozási rend-, illetőleg házszabályjavaslat-, és évi rendes gyűléseinknek őszszel tartása iránti javaslatok, melyek iránt kész javaslatok feküsznek előttünk, s az előbbi már az egyházmegyékkel és a közgyűlés rendes tagjaival előzetesen is közöltetett. Ilyenek továbbá az E. Konvent által az E. kerületekhez véleményezés végett utasított nagy fontosságú ügyek, nevezetesen : az Egyetemes Közalapból, építkezésekre vagy nagyobb beruházásokra adandó kölcsönök iránt a Konventen tett indítványok-, valamint a lelkészi nyugdíj s özvegyi gyámintézet iránti javaslatok. Ezek iránt, külön bizottságoknak kiküldését kérem, melyek még jelen üléseink tartama alatt megtehessék jelentéseiket. • Nem. tehetem, hogy még egy, egyetemes egyházunkat, sőt az egész magyar protestáns egyházat érdeklő fontos eseményt föl ne említsek, mely ugyan intézkedést nem — csak örvendetes tudomásul vételt igényel részünkről; s ez a Protestáns Irodalmi Társaság megalakulása. Nem, mint előbb tervezve volt Ttidomdnyos irodalmi egylet; mert eredetileg tervezett munkaköre kibővittetett az által, hogy a szorosan tudományos irodalom mellett, a vallásos és erkölcsi iránvu népies, mondjuk épületes, irodalmat is fölvette programmjába, a mit — mint szélesb olvasó körre való üdvös hatása eszközét csak örömmel üdvözölhetünk. A t. é. ápril hó 16-án történt alakulás a magyar protestáns egyházak számos kiváló jeles férfia részvétével történt; de nem minden nehézség, sőt kellemetlenség nélkül. A szülés és a születés, a természet rendje szerint, nem történik fájdalom nélkül. De reméljük, hogy ha az egylet megkezdi működését s az üdvösnek bizonyul, a még fenn