Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-06-03 / 23. szám
Harmincegyedik évfolyam. 23. sz. Budapest, 1888. junius 3. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. tar, JCinizsy-utca 29. si, 1. em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. WT" Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. "ÜE Püspöki jelentés. Főtiszteletü Egyházkerületi közgyűlés! Püspöki évi jelentésem ezúttal rövidebb lesz a szokottnál, részint mert néhány tárgyat, mely ebben helyet foglalhatna, külön jelentés tárgyává tettem; részint mert' ez év tavaszára a tolnai egyházmegyébe tervezett püspöki vizsgálatomat természeti s hivatali akadályok miatt őszre halasztván, ott a hol a tapasztalatokat szerezni kell és lehet, a közvetlen szemléletben s érintkezésben, ujakat nem szerezhettem s azokból anyagot valamely elmélkedésre nem meríthetek, ámbár a helyett középiskoláinknak a mult évben megígért látogatását végeztem, de azt külön jelentésben terjesztem elő ; — részint — s főleg pedig azért, mert ügyeink, hála Istennek, nagyobb rázkódás nélkül mennek a rendes kerékvágásban, még pedig csöndesen hegynek föl, a mi azt akarja tenni, hogy megfeszített erővel, de a magasba törekedve, a kitűzött cél felé. Egyházmegyéink jegyzőkönyvei, arról tanúskodnak, hogy ha vannak is bajok, s ittott többé kevésbbé súlyosak is, de legyőzhetetlenek, vagy olyanok, melyek a legyőzésökre fordítandó erőt elcsüggesztenék, még sincsenek — legyőzésükre pedig jó akarat és igyekezet is van, erő is van. Egyházi közigazgatásunk rendesen foly, minden nagyobb fennakadás nélkül. Egyházaink ha sok helytt küzdenek is a szegényseggel, itt-ott erkölcsi bajokkal, vagy a polgári hatóságok közönyével, de egészben véve nagy többségük él, sőt virágzik, nem teng csupán, még kevésbbé pusztul. Ámbár ha egy jelenségből, mely nekem évről-évre jobban feltűnik s olykor — megvallom, szomorít és aggaszt is, kellene ítélni: talán mást lehetne következtetni. Ez a jelenség pedig az, hogy a segélykérvények évről-évre szaporodnak, egyházak és lelkészek részéről egyaránt. Én elhiszem, hogy a szükség ma több, mint ezeket pl. 20—25 évvel, mikor úgyszólván semmi segélyforrás nem állott rendelkezésünkre. A mint a magyar alkotmány s azzal az ország költségvetési joga visszaállíttatott, életbelépett egyházkerületeink részére az államsegély. Sok foltozni valónk volt, s bizony soknak a szükségét éreztük. A segély kérvények évről-évre szaporodtak. Azután az E. Zsinat megteremtette a közalapot, mely három év alatt m. e. 30,000 forintot nyújtott a mi kerületünknek ; tömegesen jöttek a segély kérvények, de az államsegélyre igényt tartók sem kevesbedtek. A m. é. határozattal folyóvá tétetett a Baldácsi-alapból nyert s nyerendő osztalékunk 3 /4 része is: most már erre is lehet folyamodni ; de az államsegély s a közalap segélyét igénybe vevők száma s igényök ezzel sem fogy, sőt szaporodik. Igaz, hogy az anyagi helyzet sok helytt és sok tekintetben súlyosodott; de az is igaz, hogv a szükségek az igényekkel szaporodnak s a kielégítés által ujabb igények támadására adnak kedvet; mint a régi példabeszéd mondja: evés közben jő meg az étvágy. Vigyázzunk, nehogy ez az étvágy kielégíthetetlen mohóssággá változzék. A mult évben az államsegély pénztárból tetemesen több segélyt osztottunk ki mint az előző években, — mert a kölcsönökre fordított s azokban élő tőke jövedelmét is igénybe vettük. Nem szeretném, ha ez a növekedése a kiosztott segélyeknek folytonos volna ; inkább álljunk meg néhány évig a tavalyi segély-öszszegnél, hadd gyarapodjék a tőke ismét oly szépen, mint a megelőző tíz évben, hogy aztán ismét többet oszthassunk ki a segélyre szorulóknak. Mindjárt jelentésem elején, e kitérésért bo-
