Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-27 / 22. szám

ref. főiskola könyvtára részéről), t. Varga Márton nevelő úr, nt. Dianiska András ev. lelkész úr, a nt. VI. sz. k. városi esperesség. — S ezen kívül megrendelteit 23 példány. — Mivel azonban az általam még 1886-ban kibocsátott majdnem 200 előfizetési felhívásból alig került vissza 10 s az előbb megnevezett előfizetésekkel s megrendelésekkel együtt is 24 felhivásnál többre feleletet még nem kaptam; azon alázatos kérelemmel járulok nevezett művem nagyrabecsült pártfogói elé : méltóztassanak hozzám a kiküldött íveket lehetőleg mielőbb kegyesen visszaküldeni, hogy magamat tájékozhassam. Kiváló tisztelettel Eperjesen, 1888. május 17-ikén. — Hörh József\ tanár. * Tisztelendő Zeke Lajos ref. lelkész úrnak Siklóson. Nem én adtam Önnek az absentiát, hanem egy másik jegyző, kire egyebek közt, az idei jegyzőkönyv »jelen voltak:« A) pontjának egybeállítása is bízatott. Meglehet egyébként az is, hogy épen a betűszedőtől kapta Ön az absentiát s ez esetben csak sajnálnom kell, hogy ezzel az úrral szemben, még hirlap útján sem érheti el collega úr célját. Bármint álljon a dolog, soha sem tévedhetett Ön az életben inkább, mint téved akkor, ha nevének véletlenül történt kimaradásában szándékosságot avagy legparányibb fokú malitiát is lát. Nem sajátságom ez sem nekem, sem annak a másik jegyző úrnak ; no a betűszedőről... arról nem szólhatok. Azok közé az eshetőségek közé tartozik ez, melyek a legkönnyebben megtörténhetnek, s meg is történtek akár hányszor másutt is, de a melyek aztán, legkevesebbe: sem változtattak az anyaszentegyház állapotán. És már épen ezért ki kell nyilvánítanom szeretve tisztelt lelkésztárs, hogy ha egyéb dolog híjján, az ily véletlenségek eligazítására — hogy ne mondjam kicsinyeskedésekre — nincs egyéb terünk és eszközünk, mint a nyilvánosság : ezzel ugyan legcsekélyebb értékű szolgálatot sem teszünk sem egymásnak, sem az igazságnak, legkevésbé az anyaszentegyháznak. Béke velünk! — Ambrus József ref. lelkész, s egyházmegyei aljegyző. * A Gergely-ének. Igen nagy érdeklődéssel olvastam Péterfi Sándor úrnak e t. lapok 19. 20. számában megjelent felolvasását, különösen azért is, mert bele vág az én mesterségembe is, említvén a régi híres Gergelyéneket. Megtaláltam én ezt Ács Mihály 1696-iki „Zöngedező mennyei kar"- ában is; (az erdélyi Múzeum példányában, mely 1886. január havában volt nálam), de megtaláltam előbbi időből, is a csurgói rongyos Graduálban, mely — mint tartalma mutatja — a XVII. század 4 — 5 évtizedeiből való. E t. lapok olvasói kedvéért közlöm e régi kedvelt rigmust, a mint következik : »Szent Gergely Doktornak, híres tanítónak, az ő napján, régi szokás szerint mönnyünk Isten szerént, az Scholában. Lám az madarak is had szaporogyanak, majd megjőnek, az szép kikeletkor sok szép énekszóval zengedeznek. Mert illyetén helyben mint virágos kertben az fiatal, nevelkednek ifjak gyermekek jó fiak, Isten által. Illy helyben királyok úrfiak császárok tanitatnak, holott szép tudományt, végyetek adományt, idvességre. Nem jókedvetlenül felnőni parasztúl ez világban, mert hogy emberségre nem mehet nagy tisztre, ez országban. Jertek el mi velünk, mert értetek jöttünk jó gyermekek, mönynyünk a Scholában Istennek házában, ott nyőjetek. Szüléknek örömök mind drága szép gyöngyök ti gyermekek Isten int titeket mint jó szülőjüket, fölküldgyétek. Krisztus urunk régen itt ez földön lévén gyermek korban, szerette földünket ülvén doktorok közt a templomban. Hogy ha nem adhattuk ez úttal Deákot házatokból, papirosra tentára adgyatok minekünk, javatokbul. Hogy Isten áldása és szent áldomása házatokon, maradgyon mind végig világ végeztéig, jószágtokon. Szerelmes barátaink kik lesztek társaink jertek el már jó Mesterünk vagyon kit Isten megáldgyon, ki minket vár. Isten már hozzátok kik mos el nem jöttök, az Scholában, de meg azután is oda kell jönötök az szent helyre.« Dallama szinte meg van nálam, igen szép, épen gyereknek való s méltó reá, hogy feltámaztassék halottaiból. —- Kálmán Farkas. * Rövid hírek. Pozsonyian az ág. hitv. evang. magyar-tót templomban pünkösd másod napján református istenitisztelet és úrvacsoraosztást tartott Szabó N. somorjai reform, lelkész. — Néhai Stenezel Hugó a kézsmárki lyceum volt igazgató tanára és neje Nendvicz Paula a tiszai ev. püspök fizetésének emelésére végrendeletileg 5000 forintot hagyományoztak. — A tiszántúli reform, tanáregyesület az évi rendes közgyűlését Hódmezővásárhelyit fogja megtartani julius hónap első napjaiban. — Sárospatakon a napokban alakult meg a theol. aka témiai ifjúság segély-egylete, melynek alaptőkéje gyarapításához báró Vay Miklós főgondnok 200 írttal járult. — Kürthy István által alapított, szegény munkás emberekből álló, asztal-társaság a pesti ev. ref. egyházmegye 1 stolaris lelkész özvegy-árva gyámintézete javára 2 frt j 50 krt, ugy szintén a pesti egyházmegye tanítói gyámintézete javára is 2 frt 50 krajcárt adományozott. NECROLOG. Katona Endre (szül. 1834. megh. 1888. máj. 21-én.) I E hó 23-án temettük el a hajdu-nánási ev. ref. egyház egyik papját: Katona Endrét. A nap már delelőben volt, mikor a gvászló közönség apróbb csoportokba verődve eloszlott, de egyik sem hagyta el sóhaj nélkül ; azt a nagy ákácos temetőt. Oh, mert az elköltözött igaz és hív szolgája volt az Urnák, 28 esztendőn át buzgósággal szeretettel munkálkodott az Úr szőlejében s az ő munkálkodása nem volt hiábavaló. Egyik nemzetség eljő és a másik elmegyen, mondja az irá<:, az élet csak annyi, mint tükrön a lehelet, mint az árnyék elhúzódása. Kemény, de igazságos végezés, és mégis olyan nehezen nyugszunk az elválásba, s ugy fáj az itt maradóknak a halál. Most mikor e munkás, e tevékeny élet főbb változásai elrajzanak lelki szemeim előtt, rágondolok a lelki pásztorra, a tanítóra, az emberre, keserű bánat rezdül meg újra szivem húrjain. Érzem a közügy veszteségét, de érzem a magamét is. A jövevény tanárt e puritán, vasakaratú férfiú mennyi jó indulattal fogadta, kalauzolta, ösztönözte előbbre és előbbre! Ridegen, keményen hömpölygött szájából a szó, de a jégpáncél izzó, szerető szivet takart.... Ha az én könnyem olyan keserű, ha az én gyászom olyan mély, mennyivel mélyebb gyásza kell, hogy legyen az egyháznak, a mely egyik jeles szolgáját veszítette el benne. Már a mult év őszén betegeskedni kezdett. De az erőteljes férfiú jelentkező baját mindenki csekély jelentő-