Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-27 / 22. szám

Ez évre lelkészjelelő bizottsági tagokká választattak — egyházi részről: Bajcsy Lajos és Veres Ede, világi részről : Pogrányi József rendes, Pálfy Elek póttagul. Az erdélyi evang. reform, egyházkerületből az egyházi közalapra vonatkozó kérvény és indítvány nem talált egyházmegyénk zöld asztalánál pártolásra. Általános érdekű tárgya volt gyűlésünknek —- a lelkészi gyámolda mult évi állásáról való jelentése Závory Elek gyámellenőr és Ónody Zsigmond gyámoldai számvevőnek. Mely jelentésből kitűnt, hogy lelkészi gyámoldánknak a mult évi december 31-én, készpénzben, takarékpénztári könyvecskéken, kötelezőkön és az egyes lelkészeket terhelő alaptőkékben volt: 20,685 forint és 54 krja. — De kitűnt az is, hogy némely lelkésztársunk alaptőke hátraléka törlesztésében éppenséggel nem mutat semmi igyekezetet; az illvenekré vonatkozólag azért ismét megujíttatott — némi módosítással — az a pár ev előtt hozott határozat: »hogv az évek óta nem fizető lelkész helyett, az egyház gondnokától követeltessék be a gyámoldai hátralék; a gondnok pedig fogja le conventió szedés alkalmával — a lelkész fizetéséből.« Fontos tárgya volt gyűlésünknek az is, hogy b. e. Nagy Mihály püspök utódai, a komáromi evang. ref. egyházon, a papi íoldek haszonbére után, több mint 900 o. é. frtot követelnek; e fontos ügynek elbírálása azonban, némi még hiányzó adatok beszerzése érdekéből a folyó évi őszi gyűlésre odáztatott el. Végül az egyházmegyei pénztárnokságot 14 évig híven viselt, leköszönt pénztárnok, Péntek Mihály úrnak általános elismerés szavaztatott és érdemei jegyzőkönyvbe vezettetni határoztattak. Ha nem óvakodnám e lap mélyen tisztelt szerkesztői és olvasói türelmével visszaélni, a sok tárgy közül melyek egyházmegyei gyűlésünkön ez alkalommal letárgyaltattak — több érdekeset is lehetne még ismertetnem ; de untatóvá válni nem akarván, egyházmegyénkből való közleményemet azon tiszteletteljes elismeréssel rekesztem be : hogy egyházmegyénk tanácsbirái, lelkészei káplánai és tanító képviselői, most is teljes számban voltak jelen értekezleteinken és egyházmegyei közgyűlésünkön, kiket az értekezletek és a gyűlés egész folyamatán az egyházi és iskolai ügyek iránti meleg érdeklődés, az egymás iránti testvéri szeretet és gyengéd jóindulat lelkesített. Közli: K.-Szent-Péterről, 1888. évi, május 22-én. Ónody Zsigmond, lelkész. KÜLFÖLD. Az olaszországi misszió köréből. (Vége.) Az evangclizáiió köréből. Egy lelkész írja: Hallgatóim közt huzamosabb idő óta látom X. grófot, egy sokoldalú műveltséggel bíró egyént. Tanulmányommá tettem a legnagyobb szónoki egyszerűséget, mire katholikusokkal szemben felette nagy szükség van. Egyik vasárnapi isteni tisztelet után oly érzésem támadt, mintha egyszerűség dolgában mégis csak tulmentem volna a határon. Ekkor lépett hozzám a gróf és ezt mond a: »Köszönöm beszédét; igaza van, ha nem hajhássza a szellemdússágot, szívünk üres és táplálékot kiván.a Egy másik lelkész írja: Soha nem fogom feledni azon könynyeket, melyek B. kapitány megbarnult képét áztatták, .mikor nagyszámú gyülekezet előtt ünnepélyesen megfogadta : hogy az Úr Jézus Krisztust, még hívebben fogja szolgálni, mint a hogy eddig a királyt és a hazát szolgálta. Itt tapasztalhatja a lelkész, hogy a csak egyszer hallott ige is oly maggá lesz, mely idején meg hozza a maga gyümölcsét. H. nevű lelkész írja, hogy egy _ beteg nőhez érkezve, ez őt e szavakkal fogadta: »En halni készülök, és érzem, hogy az, a mit a kath. pap nekem mondana, nem oszlatná el lelki nyugtalanságomat. Oh csak beszéljen nékem Jézus felől, ugy miként én azt öntől néhány év előtt az önök templomában hallottam. Szerettem volna másszor is odamenni, de nem tehettem, de most újra azt hiszem, hogy csak az evangyéliom adhatna nekem vigasztalást.« Az Úr megáldotta beszédét és adott a haldoklónak reménvteljes, csendes halált. Biblia-olvasók és biblia-kocsik. A biblia-olvasók oly munkások, kiknek számát óhajtanánk szaporíttatni. De nehéz erre alkalmas egyéneket találni. Eddig folyton , csak hatan vannak, s ezek közül is hárman Rómában. De miért vannak épen hárman elhelyezve egy városban ? Rómában nem kevesebb, mint 12 helyiség van, hol az evangyéliomot olasz nyelven hirdetik háromszor, kétszer egy héten, még pedig már 17 év óta. Ennyi idő óta a kíváncsiság lelohadt és azok, kik az ev. istenitiszteletben résztvettek, annélkül hogy az igazságot befogadták volna, többé nem térnek vissza. Ez okból , kell őket a biblia-olvasó férfiak és nők által felkerestetni. Ez pedig nem könnyű feladat. Déli- vagy Közép-Olaszországban nem oly könnyű valamely családhoz bejutni, mint Észak-Olaszországban, vagy valamely protestáns országban. Előbb ismerkedésre, többszöri találkozásra van szükség, míg társalgásának érdekétől vonzatba, házába hívja meg az olvasót. Ennek utána pedig lassanként és óvatosan lehet a társalgást vallásos tárgyak felé irányozni, míg tanácsos lesz, hogy az olvasó elő vegye zsebéből az új-testámentomot felolvasás végett. Sokszor még csak hónapok multával sikerül biblia-olvasásból, magyarázatból és imából álló kis házi istenitisztelet rendezése. Sok jó barát e lassú módszer helyett azt ajánlja, hogy a munkás egyszerűen tegyen látogatást és tanácsolja a családnak a bibliai felolvasás meghallgatását. De ezen barátaink nem ismerik Olaszországot és úgylátszik megfeledkeztek mesterök szaváról: legyetek bölcsek mint a kigyók és szelídek, mint a galambok ! De bármint vélekedjék is e tárgyról valaki, a fentírt módon olvasóinknak sikerült csupán Rómában 200 családba bejutni és azok közül százan tapasztalhatni, miszerint ezek a felolvasott igét és imát örömmel hallgatják. Egyes családtagok már odáig is eljutottak, hogy a nyilvános istenitiszteletet is látogatják. Szilárd a reményünk, hogy ezen munka zaj nélkül meghozandja mind bővebb gyümölcsét. Olvasóink folytán értesültünk az ellenséges papság folytonos s az evangélizátió ellen intétézett aknamunkájáról. Az ékesszóló böjti prédikátorok befolyása, mely a protestánsok és más eretnekek ellen menydörög, semmi sem a gyóntató atyák és azoknak hűséges küldötteik izgatásaihoz képest. Terjesztett meséik közül csak egyet említünk fel. Egy ízben az ördög eljött a földre, emberalakot öltött, megnősült s fiúval lett megáldva, a fiu pedig nem volt más, mint Luther Márton. Olvasóinkhoz azután önkénytesek is kerülnek a buzgó egyháztagokban, kik őket kisegítik. A bibliás kocsi, egy tapasztalt körárus vezetése mellett a mult évben bejárta Olaszországot északtól délig, a földközi tenger mentén és déltől északig az adriai tenger mentén. Ez pedig a sok fordulatnál és a