Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-05-27 / 22. szám
lódhassatok az életben : úgy kell ott állnotok és úgy kell járnotok, mint a Jézus Krisztus szolgáinak. Az Ur küldje le reátok szent lelkét, hogy őrizhesse ajakaitok a tudományt, hogy hirdethessétek a törvényt és hogy követségtekben hívei lehessetek. Ámen. Kenessey Béla ev. reform, theol. akad. tanár. Egyesüljünk a tudományos theol. irodalom ügyében! A magyarhoni ev. egyetemes theol. akadémia tanári kara a Pozsonyban megjelenő »Ev. Egyház és Iskola® jelen folyamának 12, számában és külön mellékletben is a theol. tan- illetőleg szakkönyvek kiadása érdekében« egy »felhivást« tett közzé, a melyben általában ismert kedvezőtlen tudományos theol. irodalmi viszonyainkon segítendő az akadémiai nagybizottság megbízása folytán a theol. tankönyvkérdést, s ezzel a tudományos theol. irodalom hazai fejlesztésének kérdését általában fölvetette. Sőt az akadémiai tanári kar a kezdeményezésnél tovább is ment, a mennyiben a kiadandó művek programmját és sorozatát megalapítva, azoknak kiadhatása céljából gyűjtést is indított meg, a miáltal tényleg a positiv tevékenység terére lépett. A kezdeményezést s az azt követő positiv akciót kevéssel az Irodalmi Társaság megalakulása előtt indította meg, mintha csak sejtette volna az akad. tanári kar, hogy a Társaság a népies irodalom mellett csakis a hazai egyháztörténet művelésére és emlékeinek földerítésére fog szorítkozni, sőt tovább megyek, mintha csak tudta volna, hogy gróf Tisza Lajos indítványára még a „tudományos" jelzőt is elveszik az Irodalom Társaságtól, minek folytán a tudományos theol. irodalmi fejlesztésének ügye az alakulás előtti valóban nyomorúságos stadiumára van utasítva, illetőleg a tud. theol. irodalom megszokott mostoha helyzete a régi marad ! Részemről mélyen fájlalom, hogy az immár megalakult Irodalmi Társaság a theol. tankönyvkérdést, illetőleg a tud. theol. irodalom hazai fejlesztésének fölhozott kérdését általában progrmmjába föl nem vette, mert egyetemes prot. jellegénél fogva ő lett volna hivatva annak megoldására, illetőleg az ahhoz szükséges erkölcsi és anyagi támogatás eszközlésére, mivel szilárd meggyőződésem ma is az, hogy e kérdés irodalmi viszonyaink mostohaságát s ismeretes szegénységünket tekintve csakis egyetemes magyar protestáns alapon oldható meg sikeresen, a minek a tágabb körű olvasó közönség megszerzése egészen természetes folyománya. E körülményre való tekintetből kétszeres örömmel fogadom a pozsonyi theol. akad. tanári kar dicséretes buzgalmán s irodalmi viszonyaink iránti meleg érdeklődésén alapuló üdvös kezdeményezését nemcsak a szűkebb értelemben volt theol. tankönyvek közszükségen alapuló kiadása, hanem a tágabb tudományos theol. irodalom fejlesztése ügyében ; de csakis kezdeményezését, a mennyiben a megvalásulást célzó — nézetem szerint korai — intézkedéseinek egynémelyikével nem tudok egyetérteni. Eltekintve ugyanis attól, a mit helyesen emelt ki Bancsó, hogy »a tudományos irodalmat nem a hivatalos intézkedés, hanem egyedül a szabad verseny teremti,« s hogy a tudomány terén csak nagyon kivételes esetekben ismerhetem el a megbízás jogosultságát, ma tényleg — hogy a velem föltűnően, wesaknem szórói-szóra azonos kifejezésekben« egyező Vágvölgyi lelkész »Irodalmi központosítása című cikkének szavait idézzem — egy „pozsonyi theol. akad. tan- és kézikönyv tudományos kiadó vállalattal, esetleg társulattalí £ van dolgunk. Ily alapon a tud. theol. irodalom égető kérdését nem igen fogjuk megoldani, mert itt »a felekezeti érdekek tisztességes megóvása melletti erős tömörülés, az erőknek központosítása" segít, a mit különben a vállalat természete s az anyagi viszonyok kedvezőtlensége is javasol. Korai volt tehát szerintem — Csecsetka kartárs úr egyházjogától s Dr. Masznyik Dogmatikájától tán eltekintve — a munkafelozstás és a programra előleges részletezése, még mielőtt a szellemi erők központosításáról s a tudományos vállalatnak elégséges anyagi és erkölcsi alapjairól gondoskodott volna. Az akad. theol. tanári kar »felhivása« több tehát mint kezdeményezés, a melynek érdeme kétségbevonhatlan; ez már részletezett kész programm, a szerepeknek előleges kiosztása, s csak azután következik annak feltételes megjegyzése : ,,hogy, ha egyházunk közönségének anyagi támogatása lehetővé teszi, készek leszünk, egyházunk köréből bárhonnan jövő theol. szakmunkát is kiadványaink sorába felvenni Teljességgel nem értem ezeknél fogva Pukánszky kartárs úrnak az »Ev. Egyház és Iskola« 19. számában Vágvölgyinek s nekem elvtársának szóló itt ott leckéztető, »IrodalmÍ központosítás« című vezércikkének ama következtetését, hogy mindazok, a kik a tankönyvkérdés s a theol. irodalom fejlesztése fontosságától át vagyunk hatva: »vessük öszsze vállainkat azokéval, a kiket a kezdeményezés érdeme már most is megillet, s tegyük meg a tőlünk kitelhetőt annak sikeres megoldására !« — valamint ama tágabb állásponton álló megjegyzését sem : »egyházunk bármely köréből jövő érdemes theol. szakmunkák kiadását kívánjuk lehetővé tenni — a midőn, mindez ránk nézve lehetetlen, sőt a »felhívás« kizárólagos pozsonyi akad. tanári jellegénél fogva annak szellemi működési köréből egyenesen kizár. Igenis sorakozni akarunk, sorakozni fogunk a pozsonyi dicséretes kezdeményező szellemi mozgalomhoz, de szólítson fel bennünket szellemi és anyagi tekintetben a csatlakozásra, az akadémia tanári kar; intézzen felhívásokat a soproni, pesti, eperjesi, pataki, pápai, enyedi és debreceni theologiai tanári karokhoz s az egyházkerületi hatóságokhoz, bontsa ki a zászlót az egyetemes magyar protestantismus, s ne kizárólag a maga nevében, s akkor erősen reméltem, hogy üdvös sikere lesz az égetően szükségessé vált pozsonyi mozgalomnak 1 Erre annyival is inkább jogosult, mivel az Irodalmi Társaság a hazai egyháztörténettől eltekintve nem tudományos társaság; azt pedig alig szükséges bővebben kifejeznem, hogy az erők összpontosítása, a testületek szellemi és anyagi erejének beltvonása, szóval a pozsonyi mozgalommak egyetemes protestáns egyházi jellege, inkább célhoz vezet, valamint azt sem, hogy az egyet, magyar protestántismus egységes tekintélyes szellemi és anyagi ereje inkább biztosítja vállalatunk szellemi, erkölcsi és anyagi támogatását, mint szűkebbkörű ág. ev. egyházfelekezetünk vagy pláne kizárólag az egyetemes jellegű pozsonyi theol. akadémia tanári kara, ha mindjárt megbízáson alapulna is dicséretes kezdeményezése. Ha tehát „Post festa" cimű cikkemben azt mondottam : »tágabb olvasó közönséget kell a tud. theol. irodalomnak teremteni, a melyet csakis az egyet. prot. egyház lelkészi kara és theol. ifjúsága képes nyujtani«, úgy az az elfogulatlan szemlélő előtt korántsem jelenti
