Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-27 / 22. szám

emléküknek ! nekünk már szabadságot és elég tisztességes jóllétet biztosítottak: reánk a magasabb eszmények után való törekvést hagyták végrendeletükben. A valódi, a benső valláserkölcsi élet megalkotása, táplálása, folytonos ébrentartása: ez a kötelezettség. De ennek betöltése nem abban áll, hogy csak hivatalos teendőiket végezzétek el így vagy amúgy, hanem alkalmas és alkalmatlan időt fel kell használnotok e célra. Nem azért bocsáttattok ki, hogy csak a közönséges értelemben vett papi functiókat teljesítsétek, mert mint Pál mondja : ..nem küldött azért engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az . evangélnimot hirdessem; de nem szólásban való j bölcsességgel\ hogy a Krisztusnak keresztje hiábavaló ne lenne.u

(I. Kor. i. 17.). Hogy a hirdetésben miként járjatok el, megtanít reá a nagy apostol. Ha ő maga nem mehet el valamely gyülekezetbe leveleket ír nekik, kettőt-, hármat ha kell és mindeniknek a maga szükségeihez alkalmazottai!. Téjnek italával táplálja az egyiket. Nehéz dolgokat magyaráz a másiknak. Kér, könyörög, esdekel. Int, fedd, dorgál és haragja vesszőjével sújt. Felemel, vagy lever. Meggyőz, vagy megfélemlít, csakhogy a Krisztushoz foglyul vihessen valakit. Másként szól a galáciabelieknek, ismét másként a korinthusiaknak és így tovább. Afiai! nektek is mindég híveitek lelki szükségeinek megfelelőleg kell hirdetnetek az evangéliumot. Mert ha nem a lelki szükséghez képest prédikáltok, hiábavaló munkát végeztek, annyi mintha idegen nyelveken szólanátok, pedig jobb öt szót szólani értelemmel, hogynem mint tizezer szót idegen nyelvvel (I. Kor. XIV. 19.). De hogy tudhassátok, hogy mi volna a híveitek lelki szükségét kielégítő beszéd, ott kell folytonosan közöttük forgolódnotok, meglátogatván a nyáj legkisebb tagját is; megfigyelni életüket, erényeiket és hibáikat, erőiket és gyengeségeiket és ezekhez alkalmazni az egy és örök evangéliumot. Résztvenni híveitek örömében s akkor felmutatni nekik a minden jóknak adóját és résztvenni bánatában, a mikor könnyeiktől eltakart szemeik nem tudják meglátni a csapásokban is áldó s akkor is jóltevő kezet. Ti mutassátok ezt meg nekik. Menjetek a gyermekek közé, ezeknek is vigyétek el az evangyeliumot, hogy a gyermeki fogékony szívekbe hintsétek be Istenországának mustármagvait, hogy általuk magasztaltassék az Úr neve és hirdettessék dicsősége. A vén fákat hajlítni nem lehet, de a vesszőket igen! És ha folyton foglalkoztok gyülekezetetek kicsinyeivel és nagyjaival, kivel-kivel a szerint, a mint meg lehet nyerni a Krisztusnak: akkor hiába fog jőni reversálisaival a hatalmas egyház, csábításaival, fondorkodó rábeszéléseivel valamely kicsiny secta maga hasznát kereső álprófétája, mert jó pásztora, erős őrállója van a nyájnak, melynek minden egyes tagja akkora szeretettel csüng pásztorán, hogy már csak az ő kedvéért sem hagyja el hitetlenül az aklot, melybe ablakon át akar betörni a lopó. ,,Embernek fia! őrállóul adtalak én téged az Izrael házának"' (Ezek. XXXIII. 7.). A hűséges őrállás is követi megbízásotok Afiai ! Vigyázni, hogy a reátok bizottakból egy is el ne vesszen s ha valamelyik megtévelyedik, utána kell mennetek s visszahoznotok, mert nagy öröm van e felett a mennyben. ,, Az őrálló, ha látja jőni a veszedelmet, a trombitát megfuvallja és meginti a népet (Ezek. 33. 3.); de ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra ? (1. Kor. XIV. 3.). A támadókat, bárkik legyenek és bárhonnan jöjjenek le kell álcázni, mint Pál leálcázta a gyülekezetek békéjét felforgató futkározó hamis atyafiakat s nem rettenni nieg, mint ő nem félt még egy Péterrel, Jánossal vagy Jakabbal szemben is kimondani a maga meggyőződését. * * Afiai! I\. szolgatársaim! ne mondjátok, eszetekbe se vegyétek, hogy eszményi, elérhetetlen, a gyakorlatban kivihetetlen dolgokat beszéltem most előttetek s igyekeztem lelketekre kötni. Nem! Szent meggyőződésem, hogy mindezek megtehetők, keresztül vihetők. Hogy esetekről-esetekre miként valósíthatók meg mindezek, elmondanom most nem lehet, de nem is szükséges. A jó gazda tujda, hogy mely földbe minő mag való s hogyan kell elkészíteni a talajt, hogy azt termésre is birja. Mindenek lehetségesek lesznek néktek a Krisztus által, a ki titeket elküld és ha azt érzitek, a mit Jerémiás érzett: u

az én szívemben az IJrnak igéje olyan, mint az én csontjaimba rekesztetett égő tűz." (Jer. XX. 9.), melyet ha elfáradtok is hordoznotok kell, mert nem lehetséges azt eloltani: akkor erőtök újra meg újra megujul, szárnyaitokkab a magasságba emelkedtek, mint a saskeselyük, futtok és nem fáradtok el, jártok és nem lankadtok meg. Akkor azt mondjátok Pállal : „<lehetetlenség, hogy ne szóljuk, a mit láttunk és hallottunk" és bizo-i nyára életetek végén is bizonyságot tesztek a ' mellett, mit a megvénhedt Polycarpus mondott : >nyolcvanhat év óta szolgálom az Urat és soha nem volt bántásomra. * Szolgatársaimi K. barátaim! Isten a tanúm nincs felségesebb, magasztosabb hivatás az emberi hivatások között, mint az, a melyre a ti követségetek szól. De hogy mint a lelki ország királyai állhassatok meg a szószéken és hogy mint az emberiség legdrágább javainak sáfárai forgó-