Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

méltóztassék ebben a tekintetben tanúsítani Gamaliel bölcs mérsékletét (Helyes). Méltóztatik tudni, hogy minden intézkedés és törekvés, mely valaha napvilágot látott, ha Istentől volt, megállott örök időkig, ha nem volt Istentől, elbukott. Ez álláspontja a protestánsoknak. Mi megtanulhattuk a türelmet, hn nem tartom helyesnek, hogy itt, épen 19-ik században, mely a béke és türelem százada, ilyen dissonans hangok emelkednek. Azt hiszem, talán lehetne olyat mondani, mely a széttagoltságot egyetértésre vezetné. Legyen ez egyesülete az evang. alapon álló protestánsoknak. Ne azt mondjuk, hogy protestáns irodalmi Társaság, hanem evagéliumi alapon álló protestáns Társassg. (Helyeslés. Tetszés.) Szász Károly. Személyes kérdésben kívánok szót emelni. Én nem azt mondtam, hogy hittanilag az unitárius és kalvinista dogmák közt különbség nem volna, sőt hangsúlyoztam : elismerem, igen lényeges különbség van a két hitfelekezet dogmái közt, de ez nem ok arra, hogy irodalmi és tudományos téren együtt ne működhetnénk. (Élénk helyeslés). Kiss Albert. Örömmel veszem tudomásul az adott magyarázatot. Szász Domokos. Tisza Kálmán bölcs intését követem, csak tartózkodással szólok a tárgyhoz. Igénytelen észrevételeimet a következőkben adom: Nagyon csodálkozom, hogy a tiszántúli egyházkerület kebeléből történik ily felszólalás; épen azon egyházkerület kebelében, mely a maga törvényes képviselete által, superintendentiális közgyűlése által e kérdésben már a mult évben világos és határozott álláspontot foglalt el, a midőn közgyűlési végzésben magáévá tette a prot. irodalmi társulatnak oly iranyban s körben való szervezését, mely mind az evangélikusoknak mind a reformátusoknak, mind az unitáriusoknak az irodalmi társaságban együttes összeműködését célozza. Az a felhívás, mely már egy évvel ezelőtt közkézen forgott, a tiszántúli kerület mult év őszén tartott gyűlésén egész terjedelmében fel volt olvasva, maga által, az elnökség által volt előterjesztve s tárgyalás alá véve ; a tiszántúli egyházkerület közgyűlése tehát a maga legfőbb testületében azt az alapot, melyet jelzék, ünnepélyesen hozott végzésében magáévá tette, nepicsak hozzájárulását jelentette ki erkölcsileg, hanem határozatikig kimondotta, hogy azon alapon a prot. irodalmi társasághoz tényleg hozzájárul és pártoló tagsági díjban 4-szeres összeget tett le az ügy oltárára. Ennélfogva azt a kérdést vagyok bátor intézni a nt. lelkész s tanár urakhoz, kik a superint. gyűlésen tagok, hogy ha aggályaik voltak erre nézve, mért nem fejezték ki ezeket saját gyűlésükön ? Mert így saját gyűlésük határozatát desavuálják. Én, tisztelt alakuló gyűlés! az erdélyi részekben szolgálom anyaszentegyházamat, ott hol az összes magyarhoni unitáriusok 95%-a lakik, én mondhatom, köztük élek, mozgok, s azon állásban, melyet szerencsés vagyok elfoglalni, hivatalos érintkezésekben, társadalmi, irodalmi téren folytonosan össze vagyok velük kötve, merem állítani s nyíltan bevallani, hogy ha bár magam is állásomnál, hitemnél, meggyőződésemnél fogva azon dogmatikai különbségeket, melyek az unitárismus és lcálvinismus közt fennforognak, mélyen érzem, rájok nagy súlyt fektetek, én azért az unitáriusokat olyan embereknek ismerem, kikkel ha dogmatikai vitába nem is bocsátkozom, de az összeműködés igen sok terén : a hazafiság, a társadalmi, irodalmi actióknak igen sok mezején együtt működhetünk. Parányi erőnket egyesíteni nemcsak hogy a kálvinista egyháznak múltjával, traditiójával, konfesszióival ellenkezőnek nem tartom, sőt azon meggyőződésben vagyok, hogy a magyar ref. egyháznak egyik létérdeke azoknak az eszméknek, szellemnek, a mely bennünk élő, mentül szélesebb körben, körében azoknak, a kik bár eltérnek sok kérdésben, de lényeges pontokban velünk egyet értők, testvér jobbot nyújtani; különben a széttagoltságában parányi erő eme egyesülésében sem elég erős, hogy azon áramlatokkal, melyek mind ellenünk sorakoznak, a szellemi viaskodás terén győzelemmel állhasson meg. Önmagunk, hazánk, egyházunk célzatai elleni bűnt követnénk el, ha önmagunk vetnénk el a viszály magvát oda, a hol, ha kikel, mérges gyümölcsöt terem, hol önmagunk bénítjuk meg saját erőnket. Fátyolt vetve a harcok és küzdelmekre, melyek régen a két egyház közt folytak, ne bolygassuk a régi zsinatok emlékét, ne nyissuk fel ma a XVI. század konfessióinak egyik-másik lapját, s ne olvassuk egymásra a paragraphusokat, melyek nemcsak az_unitáriusok, hanem a lutheránusok ellen is szólnak. Ha e térre viszszük a vitát, nemcsak hogy az unitáriusokkal harcolunk meg, de magunk közt sem élünk békés napot (Úgy van ! !) Mert a ref. s unitárius egyház közt igen nevezetes differentiák forognak fenn, de a vélemény nyilvánítás szabadságának köszöni a magyar prot. anyaszentegyház mai fennállását és tekintélyes erejét, hogy ezen uton haladt és követte azok példáját, kik a vélemény szabadság megszorítását egyáltalában nem követték, olyan irányzatok követése által soha és semmi téren nem vélték erejüket biztosítani, mely ellen bennünk a szív minden dobbanása örök tiltakozás. A saját egyházunk kebelében régi idők ezen eltemetett emlékét itt ne keltsük fel. A tiszántúli egyházkerület nem fogja konfesszióját megsérteni egyetlen jottáig, mi sem adjuk fel hitünk sarkalatos tételeit, azért, hogy egy asztalnál leülünk az unitáriusokkal. A tiszántúli egyházkerület múltjához akkor lesz hű, ha mint legnagyobb, legtekintélyesebb, legelső számban, erőben, az összes prot. hazai egyházkerületek közt, maga veszi kezébe a lobogót, mely alá sorakozni kell mindannyinak, ki a haza, anyaszentegyház, tudomány, irodalom fejlesztésének győzelemre jutását haza szerte szivén hordozza, s azért — ha kell — életét is feláldozza. (Helyeslés). Kérem a tiszántúli kerület képviselőit e nagyon fontos, meggyőződésem szerint a hazai magyar protestántismus jövendőjére döntő befolyású pillanatot, mondhatni, hajnalát egy ujabb korszaknak — mely hogy eljött valahára, azért hála fohászunk száll Istenhez, — ezen pillanatot arra használják fel, hogy azon állásponttól, mely itt kifejezésre jutott, mely saját superint. határozatával ellenkezik, méltóztassék elállani. Legyenek meggyőződve arról, hogy ha néhány unitárius tudós felajánlja a szolgálatát, abból sem a lutheránus, sem a kálvinista egyház alapjának megingása nem fog bekövetkezni, de ha az általuk ajánlkozók közreműködését vissza utasítjuk, sokkal nyíltabb harc lesz, igazoltatik az az álláspont, mely az élet-halál harcot irja zászlójára. Ádáz következménye lenne az ilyen harcnak és azon férfiak, kik arra vannak hivatva, hogy irányt adjanak ezen kérdés felfogásának, sokkal jobb hazafiak és igazolt reformátusok, hogy sem egész erejüket ne fordítanák arra, hogy ezen áramlatok ellen álljanak és a szakadást melynek létrejöttével a mozgalom sikerét veszélyezhetné, nem engedik létre jönni. Az erdélyi egyházkerületben is van olyan viszály imitt-amott, mint a melyeket jelzett az egyik felszólaló, merült fel, mert hisz az óhatatlan, hogy egyes felekezetek közt súrlódások ne történjenek, de tőlünk függ első sorban, hogy ez ellentétek kibéküljenek (Éljenzés). Vay Miklós báró. Midőn Révész úrnak szavát meg-