Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

hallottam, eszembe jutott boldogult atyja s az akkori viták. Akkor ágostai feleinkkel szemben is merültek fel oly kérdések, minők most az unitáriusokkal. Ez haladás. Elhalasztani az irodalmi társaság megalakulását most nem lehet. Arra nincs idő, hogy most bizottság kiküldését próbáljuk meg, s az 'alakulást későbbre halaszszuk. A részletes terv kidolgozása későbbi munka dolga lesz, melyben örülünk, ha nt. Kiss Albert úr is részt fog venni. Magam részéről kérem elfogadni Tisza Lajos gr. szövegét. Az elnökség által K. Tóth Kálmán kértére szavazás rendeltetvén el, impozáns többséggel a gróf Tisza Lajos által módosított szöveg fogadtatott el. Ekkor K. Tóth Kálmán kijelentette, hogy ő és érdektársai tovább a gyűlés tárgyalásában részt nem vehetnek. A II. fejezet 4—9. §-ai, melyek a társulat tagjairól szólnak, gr. Tisza L. szövegezésében, minden érdemleges módosítás nélkül fogadtattak el, csupán z 6. §-hoz tétetett be pótlólag dr. Darányi Ignác rövid felszólalására, hogy »a kamatok nem pontos fizetése esetén a megfelelő tőke esedékessé válik.« A III. fejezetnél, mely a társulat tisztviselőiről intézkedik, a 10. §-nál felszólalt Tisza Lajos gr. Ilyen alakuló Társulatnak első feladata, hogy lehetőleg ugy szerveztesssék, hogy az administratio lehetőleg kevésbe kerüljön. Epen azért nem tartom azt szükségesnek, hogy külön titkári, külön jegyzői, pénztárnoki, ügyészi állomás szerveztessék. Egy titkár mindezt elvégezheti. (Tisza Kál. távozik. Zajos éljenzés). Dr. Takács L.ajos kevésnek tartja a titkárt ennyi munka elvégzésére és különösen terhesnek és feleslegesnek találja, liogv a titkár minden egyes elhunyt tagról necrolog alakjában jelentést tegyen. E pontot törültetni kívánná. Radácsi György ellenezte a titkári, jegyzői és pénztárnoki teendők egy kézben való összesítését. Elismerte a takarékosság szükségét; de tekintettel arra, hogy a társaság a népies irodalom művelését is bevonta a feladatai közé, lehetetlennek mondta azt, hogy az ember, a ki más egyébbel is foglalkozik, a reá rótt különböző természetű kötelességeknek méltólag megfelelhessen. Szász Károly. A titkári és jegyzői hivatal egyesítése elé semmi nehézség nem gördül. A pénztárnoknak azonban külön személynek kell lenni. Mert ha pénzintézet kezeli is a tulajdonképeni pénztárt, arra ez nem vállalkozik, hogy a tag-díj hátralékokat behajtsa s a tagokhoz figyelmeztetéseket küldjön. Magyar embernek pedig természete, hogy addig nem fizet, míg erre figyelmeztetést nem kap. A pénztárnoki állást tehát az alapszabályokban fenntartani vélem; betöltését a választmány bölcsességére bizhatjuk. (Elfogadjuk). E fejezet a gróf Tisza L. módosítványa értelmében a többség által elfogadtatott. Az igazgató választmányról intézkedő IV-ik fejezet 17—19. §-ai némi irályi változtatással az eredeti szöveg szerint fogadtattak el, de a 20. §-ba gróf Tisza L. indítványára bevitetett, hogy a választmányi tagok a közgyűlés által viszonylagos szótöbbséggel 6 évre választatnak, de a tagok fele minden 3 —ik évben kilép. A közgyűlésekről rendelkező V. fejezetben gróf Tisza L. indítványára elhatároztatott, hogy »a közgyűlést alkotják a pártfogó, alapító és rendes tagok, továbbá a pártfogóul, alapítóul vagy rendes tagul jelentkezett testületek képviselői és a társaság tisztviselői.« A VI. fejezet a társaság kiadványairól intézkedik, a hol szót emelt Tisza Lajos gróf. Én megvallom, tisztelt alakuló közgyűlés, a legnagyobb súlyt arra fektetem, hogy miféle irányban indul meg a társulat. Először óhajtom már itt kimondani, hogy minden oly természetű munka, mely az egyes hitfelekezetek közti súrlódásra adhatna alkalmat, minden oly természetű, melyből a nem prot. hitfelekezetek azt a következtetést vonhatnák ki, hogy ez aggressziv természetű társaság akar lenni, kizárassék. Szabatosabban akarnám körvonalozni, hogy még a feltevés is távol legyen. Óhajtom másodszor, hogy ne markoljunk többet, mint szorítani képesek vagyunk. A mi pénz erőnk sokkal szerényebb, sem mint mi az eredeti alapszabályokban kontemplált tudományos irányok mindegyikét fejleszteni képesek volnánk, kivált midőn kimondatott, hogy népszerű kiadványokra különös súlyt kell fektetni. A következő szövegezést ajánlom: 1. Időszaki folyóirat, melyben a) háromféle közlemények foglaltatnak : prot. egyházi élettel összefüggő tárgyakról szóló értekezések, bel- és külföldi munkák ismertetése és bírálatai, b) egyháztörténelmi emlékek, c) kidolgozott egyháztörténelmi eredeti monographiák, s 2. Vallásos erkölcsi irányú népies tartalmú olvasmányok kiadása. (Elfogadtatik). A tagok illetményének meghatározásról szóló §-nál felszólalt Szász Károly. Hogy a pártfogó tagok diszkiadásban kapják az összes kiadványokat, ez nem egyezne meg a Társaság szellemével. Hogy a rendes tagok a folyóiratot kapják, s tetszésük szerint egyik vagy másik történeti sorozatot, elesik, mert mindezek egy időre a folyóiratba olvasztatnak be. De épen azért a pártolók sem kaphatják a folyóiratot; de fog találni a választmány módot, hogy a pártolók, kedvezményes áron szerezhessék a szemlét. A segélyező tagok szintén fognak kapni az adománynak megfelelő kiadványt. Radácsi György. Azt hiszem a pártoló tagok csalódva érzik magukat akkor, ha mi nekik nem a folyóiratot, hanem talán a népies kiadványokat adjuk. A pártoló tagok, nagy része úgy írta. alá magát, hogy a kapja a befizetett összegért. Én magam részéről a pártoló tagoknak adnám szemlét ezentúl is a szemlét. Szőts Farkas. A pártoló tagóknak választást engednék a szemle és a népies kiadványok közt. A lelkész, tanár és mívelt egyház tag talán inkább a szemlét, a szegényebb gyülekezetek pedig inkább a népiest igénylik. Tisza I^ajos gr. Elfelejteni nem szabad, hogy ez egyesületnek épen adakozás útján kellett létrejőni. A pártoló tagoknak nem adhatunk oly értékes kiadványokat, melyek magunknak többe kerültek, mert akkor nem állhat fenn az intézmény. Hanem van a megoldásnak egy módja. A társaság minden kiadványának értéket szab. S a ki 10 frt árú kiadványt akar kapni, az rendes tagsági diját megtoldja még 4 frttal, a pártoló tag pedig 7 frttal. Különben a társaság nem tehet eleget a kötelezettségnek. l^rónay Dezső báró. Én azt hiszem, nehéz dolog e kiadványok adását most megállapítani, azért egy közvetítő indítványt volnék bátor tenni. A pártfogó és alapító tagok a Társulatnak oly segéd eszközöket bocsátanak rendelkezésére, hogy méltán megkaphatják a rendes kiadványokat, de a pártoló tagra nézve csakugyan kérdéses, vájjon a folyóirat adása nem lesz-e kissé sok. Az alapszabályokban ne kössük le magunkat, hanem mondjuk ki, ha a társulat anyagi ereje megengedi, a pártoló tagoknak is adjuk a folyóiratot, mert az egyesülésnek épen az a célja, hogy az erősebbek a gyengébbeknek is lehetővé tegyék a megszerzést. E kér-