Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

fan szegénységben. Zwingli igy adja leltárát: »Ertékest semmit sem hagyott hátra, könyvei nem voltak, házi bútora szintén nem, kivéve egy tolla." Ez a toll nehezen őriztetett meg valamely muzeumban, de azért ma is létezik Hutten műveiben és emlékében s mondhatni, a hol ma valami iratik igaz és jogosult kíméletlenséggel a pápai Róma ellen az új világnézlet érdekében, ott két toll suhan el a $zavak felett: Lutheré és Hutteni Ulriké. De Hutten tolla még más jelentőséggel is bír. Én a reformáció világi bajnokának neveztem el cikkem elején Huttent. Az volt ő! És azért az ő hátrahagyott tollát értékesebbnek kell ítélni mind azon földi vagyonnál, melyet világi uraink egynémelyike nősülése alkalmával reversalis árán megvásárol. Óhajtanám végre, hogy Hutten életrajza és az ő párbeszédei meg volnának minden mívelt protestáns család házában, hogy annak férfi tagjai bátran küzdő és diadalmasan győző lovagjai legyenek protestáns egyházuknak. Nem kellene attól tartani, hogy Hutteni Dirik talán bélpoklos volt volna; mert hiszen a lelki bélpoklosság sokkal undorítóbb a testinél. De elég ! A kegyelet koszorúját kívántam le tenni Hutten sirjára születésének négyszázados évfordulóján azon óhajjal, hogy a mint Strausz mondja, az ő emlékezete ébren tartsa bennünk a gyűlöletet minden ellen, mi szenteskedő és hamis, de lelkesítsen minden iránt, mi hazánk és vallásunk dicsőségét és tiszta szeretetét biztosíthatja, legalább addig, míg haragos, intő és büntető mentőnkre szükségünk van. Bierbrunner Gusztáv. KÖNYVISMERTETÉS. Az ev. ref. egyház Ének dallamai. Violhi kulcsra át irt a, ref. tanítók, tamtó-képezdei s gymnásiumi növendékek használatára kiadta Szügyi József, orgonistakántor s gymn. énektanár. Debrecen, nyomatott a város könyvnyomdájában 1888. Ara 30 kr. (Kis 8-r. I—V és 1—91 lap) kapható szerzőnél Békésen. A munkás fiatal szerző ismét hézag-potló művecskével gyarapítá magyar ref. énekirodalmunkat. Hogy miért? megmondja az előszóban, u. i. a tiszántúli egyházkerület 1878-ban kiadott népiskolai tantervében az az énektanítás céljául kitűzi ugyan „a növendékeknek lega'ább annyi képzését, hogy egyfelől az egyházi és temetési szertartási énekeket, más felől a nemzeti dalokat nem csak hallás s után, de iskolai pályájuk végén hangjegyről is énekelni sőt önerejükön megtanulni képesek legyenek" alkalmas kézi könyvről azonban gondoskodás nem történvén, a tanító az ének módszeres tanításánál saját erejére nem utalva. A konvent is a ref. középiskolák számára kiadott tantervben „az istenitiszteletbtn használtatni szokott Zsoltárok és Dicséretek éneklését" hangsúlyozza, de midőn a középiskolák rendes énektanári tanszék felállításáról nem gondoskodnak, sőt a gimnáziumok egy részében az ének, mint érdemjegyre nem jogosított tantárgy szerepel: semmikép sem lehet csudálkozni, hogy a középiskolai énektanítás sem felel meg a hozzá kötött magasabb várakozásnak. Nagy baj az is, hogy a régi énekeskönyvnek egyszerű, de elavult kulcsú hangirását még az énektanítással megbízottak közül is kevesen tudják ; az úgy nevezett revideált énekeskönyv mesterséges és szövevényes dallam átírása pedig (eltekintve ezúttal egyébb hibáitól, mint például a helytelenül alkalmazott ütenybeosztástól, melynél fogva a zsoltár dallamok kevés kivétellel, sőt legszebb rythmusú dicséreteink is, mint 5. 26. 43. 63. 65. 70. 72. 73. 74. 75. jambicus felütésen kezdődnek, mit a magyar érzék nem tűr) sokkal több zenei ismeretet feltételez, mint a mennyit akár a népiskolai, akár a gimnáziumi növendékekkel a rendelkezésre álló idő alatt, a legkitartóbb szorgalom mellett is elsajátítatni lehet. Halasztást nem tűrő teendőül tekinté azért a munkás szerző : 1. A templomi és temetési énekdallamok átírását G kulcsra, a lehető legegyszerűbb hangjeg3'zésben (negyed kótákkal). 2. Gyakorlókönyv szerzését, melynek segélyével a növendékek az énekdallamok hangjegy után való leéneklésére előkészíttessenek. 3. Vezérkönyv készítését az énektanítással megbízottak részére. Fentebbi művecske az 1. sz. a. hiányt akarja pótolni, míg a többiekről gondoskodva leend. Ebben az ev. ref. egyház templomi és temetési énekdallamai adatnak a legegyszerűbb hangjegyzésben. *) A dallam a régi énekeskönyvek hangjegyzéseinek gondos egybevetése után lett megállapítva, a vonal fölé helyezett zenei jegyek (kereszt és b.) által azonban fel vannak tüntetve a nép ajkán már meghonosult azon eltérések is, melyek következetesen ugyanazon lépcsőjü hangoknál lépvén fel, szabályszerűeknek mondhatók. A hangjegyek továbbá s magyar versmérték természetének (coriambus) megfelelően, négy részű ütenyekbe vannak osztva. Ez utóbbi előttem kissé abnormisnak látszik, nem egyedül coriambus lévén jelenlegi zsoltár szövegünk, de arra mégis alkalmas, hogy a vontatott (alla-bréve) éneklés gördülékenyebbé simíttassék. Ha valaki Szügyi József „önvédelmét" e t. lapok mult évi folyamában figyelemmel olvasta, lehetetlen, hogy saját szemével ne érzékelte légyen, hogy a revideált zsoltár dallam átirata teljesen tévesztett alapon nyugszik. E művecske előnyei: az egyszerűség, míg a Rev. Zsoltárban 2—3 kereszt s b-vel (u. n. előjegyekkel) is találkozunk — mi a dallamok leéneklését szerfelett megnehezíti ; **) — addig itt a dallamok nagy előjegy nélkül, vagy legfeljebb egy b jegygyei állanak, s sokkal kényelmesebb hangkörben mozogván, (egy vonású c-től a kis vonásit d-ig) a gyülekezet, mint a növendékek által minden erőltetés nélkül énekelhetők, ellentétben a Rev. Zsoltár dallamaival, melyeknek jó nagy része (különösen pedig az uj hangjegyzésü Tiszántúli halottas könyv dallamai) sokszor elénekelhetetlen magasságban vannak intonálva. A Rev. Zsoltár rovására írandó az is, hogy sok dallamnál — noha előjegyek szerepelnek —• mégis azok a dallam folyamán ritkán, vagy épen sohasem érvényesülnek (VIII. IX. XIX. XXVII. CIV. CXXVIII. sbt.), sokszor pedig, hol a dallam több előjegy kiírását követelné, mint II. XX. XXXIII. CXXV. CXLV. stb. annak kiírása elmaradt; minek következménye az, hogy az éneklő előtt örök talány marad, mire való az előjegyzés? ha annak hatása a dallam folyamán visszaállító jegyekkel örökösen megsemmisíttetik! Ime, milyen ferdeségekre vezet, ha a régi egyházi hangnemeket semmibe se véve azokat, (szám szerint hatot) a mai két hangnem (Dur és Moll) Prokrustes ágyába *) És pedig úgy a gyülekezet, mint a növendékek hangterjedelmének megfelelő hangkörben. A- F. **) Kivált ha egyben 118 kereszt is van! K. F.