Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

den korlátot leront s minden lélek hite egy tiszta eszményre irányzott hitben fog egyesülni ? Talán majd akkor, amikor a lélek, a test és a világ korlátaiból kiszabadul. De most még azt látjuk, hogy mihelyt az emberek egy csoportja valamely eszmekört vallásos hittel ölel fel s azt magáénak vallja: azonnal hitfelekezeti sáncokkal veszi magát körül, s minden közösséget másokkal kizár. A hitfelekezetek létezése tehát psychologiai alapokon nyugszik, s a vallásos élet történelmi fejlődésének következménye. Szabad-e nekünk ezeket a válaszfalakat lebontanunk, vagy elsimítanunk népünk szemei elől ? Szabad-e a népet felekezeti velleitásoknak martalékul dobnunk az által, hogy a felekezeti különbségekről soha sem szólunk és nem tudhatja, mit higyjen hát ? A ki ezekre azt feleli, hogy hiszen egy bizottság fogja kezébe venni a kéziratokat, a bizottság engedélyezi a kinyomatást, tehát elvetheti, a mit akar. Mi következnék ebből ? Elvetni az egyik vagy másik felekezet tagjai által irott munkát állandóul, annyi volna, mint elfogadni a pénzét, de a legfőbb jogot megvonni tőle. Ez nem lenne tisztességes eljárás. Igaz, hogy egy másik joggal is fel lehet ruházni a biráló bizottságot, azzal, hogy a beadott munkákból törüljön mindent, a mi a felekezetiséget érinti. Ekkor ismét az a veszedelem áll elő, hogy népünk az universalisticus eszmék labyrintjában eltévelyedik, elvész; mert hitéletének alapját veszti el s hite devalváltatik a semmire, mint az olyan emberé, a ki a tudományokból vett annyit, amennyivel önmaga előtt positiv tanait s ezekkel önnön hitét le tudja rombolni; de már annyi tudománya nincs, hogy magának ujat teremteni képes volna s lesz belőle istentagadó. A mi zászlónk ott lobog népünk kezeiben, arra a zászlóra esküdtünk, ott van a mi helyünk. Ott van a nép között még akkor is, ha ez tévútra vezetve vagy elámítva ellenünk fordul és kárhoztat, ott van a mi helyünk, hogy felvilágositsuk, vezéreljük, tanácsoljuk. Csak egy mód van még kezeink között, melylyel a fenyegető veszedelmet elhárítani lehetne. Az, ha a társulat végleges megalakulása elhalasztatik. Az alapszabályokon különben is oly lényeges módosítások történtek, melyek a társaság célját alaposan megváltoztatják. Az aláírók a régi alapszabályokat írták alá, az újakat nem. Nyilatkozatra lennének felszólitandók : megmaradnak-e a társaságban az új alapszabályok mellett is, vagy nem ? Ez lenne a társulatnak legkíméletesebb eljárása azokkal szemben, kik a gyűlésen meg nem jelenhetvén véleményöket nem nyilváníthatták. Papp Károly. Tisztelt dolgozótársunk ez érdekes felszólalását minden megjegyzés nélkül bocsátottuk volna t. olv. közönségünk Ítélete alá, ha ugy is mint működő tagjai a lefolyt alakuló gyűlésnek, ugy is mint képviselői e Lap irányának, indíttatva nem éreznők magunkat arra, hogy a fennebbi nyilatkozatot, mely mind a Társaság kitűzött programmjával, mind Lapunknak e kérdésben elfoglalt álláspontjával ellentétben áll, néhány rövid észrevétellel kisérjük. Igaz, hogy a tudományos téren való egyesüles elvben nem lehetetlen a protestantismus különböző árnyalatai között; de legyen meggyőződve t. dolgozó társunk, hogy a gyakorlatban még nagyobb, mert konfessionalis és jogos súrlódásokra vezetett volna. Exegesis Hittan stb. terén sokkal bajosabb egyesülni, mint az egyháztörténelem vagy a népies irodalom mezején. A pusztán népies irodalomra való szoritkozás túlhaladott álláspont, mert az alakuló gyűlés az egyháztörténelem művelését, igen helyesen, a társaság egyik fő céljává tévé. Az alakulás elhalasztásának emlegetése olyan »eső után köpenveg«-féle mentőszer, mert a fölött, midőn egyik tag a zöld asztalnál szőnyegre hozta, már maga az alakuló gyűlés napi rendre tért. Az egyházi szakadástól való félelem puszta rémlátás, mert a mostani meghasonlásból legrosszabb esetben is az következhetik, hogy a kiknek nem tetszik az egyesülés, kilépnek a társaságból és megszerzik maguknak azon herostrátusi dicsőséget, hogy a magyar protestantismus legjelesebb világi és egyházi férfiai által melegen felkarolt ez irodalmi egyesülést megbuktatják vagy megbénítják. A népies vallás-erkölcsi irodalmat mi sem oly felekezetileg jellegzet, sem oly színtelen valaminek nem szeretnők, minőt t. cikkíró tervez, mert az ily termékek főereje, a népies előadás mellett az evangeliumi vállásosságban és épületességben rejlik. A tagoknak nyilatkozásra való felszólítása tárgytalan indítvány, mert a felszólítás az ideiglenes végrehajtó bizottság részéről már az első gyűlésben elhatároztatott. Igaza van t. cikkírónak: ne éleskedjünk; de kérjük, lássa be annak igazságát is, hogy a mi már megtörtént, azt meg nem történtté tenni nemcsak bajos, de emberi eszközökkel lehetetlen is; ellenben a minek megtörténése a protestantismus és a Társaság érdekében valóban szükséges, azt a társulat vezetői bizonyára sem megakadályozni, sem késleltetni nem fogják. Szerkesztőség.