Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

Harmincegyedik évfolyam. 18. sz. Budapest, 1888, április 29. PROTESTÁNS m ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-tifca 29. sz. í. em, Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. Nézetek a protestáns irodalmi társalat felől. Szőts Farkas theol. tanár úr e lap legközelebbi számában elmondja a protestáns irodalmi társaság gyűlésén nyert benyomásait. Kimondja, hogy egyik párttal sincs megelégedve, s különösen kemény szavakkal róvja meg a debreceniek türelmetlenségét. Nem akarok vitázni, csak engedje meg mellékesen és csendesen föltennem e kérdést: Mekkora szerepet engedett ama kifejezésekben a saját türelemnek ? Vagy más szóval: amennyire lehet, az éleskedéseket kerüljük. De nem azért vettem fel a tollat, hogy polemizáljak, csak nézeteimet akarom kifejteni a közgyűlésen nyert benyomások folytán a prot. irodalmi társaság működésének eshetőleges következései felől. A világiak közül a két protestáns felekezetnek kimagasló alakjai, vezérférfiai nemcsak jelen voltak, de egy-két kivétellel mind ugyanazon egy álláspontot foglalták el, sőt talán az emiitett egy-két kivétel is csak helyzete által kényszeríttetett rövid időre amazoktól eltérő állást foglalni. A világi urak sokszor tisztábban látják a helyzetet mint mi; magasabb és általánosabb látkörükből talán elfogulatlanabb lélekkel Ítélhetik meg a viszonyokat, s jelölhetik meg azt az irányt, melyet korunk általános műveltségének mai fokozatán a protestantismus szellemének követni kell, mint mi lelkészek, kik a dogmák korlátai között mozogva, látkörünk is szűk térre van szorítva. Már pedig távolabbról szemlélve valamely tárgynak p. o. egy hegynek a körvonalait, egészben láthatjuk, minden egyenetlensége és darabossaga elsimul; ellenben a tövében állva az egyes kiálló szikláktól nem láthatjuk az egész hegyet. Ezek a sziklák a mi dogmáink, melyek látkörünket elzárják. Eme hátrányos helyzetünket ismerve, alig hiszem, hogy találkoznék ma a protestáns lelkészek között, a ki a felekezeti türelmetlenségnek vagy kicsinyeskedő particularismusnak vádját magára vonni kivánná, ennélfogva készséggel csatlakozik azokhoz, a kik magasabb szempontból jelölik meg a protestantismus szellemének irányát, csatlakozik és kész követni is egész ama határig, amelyen túl hitelveinek megtagadása következnék. Egyetlen egy tér nyilt a protestáns lelkész előtt, a melyen a dogmák láncait levetve szabadon mozoghat: a tudományos vizsgálódás tere. Ezen a téren fölibe helyezkedhetik mind ama korlátoknak, melyeket a vallásos felekezeti öntudat a testi világban mozgó ember elibe szabott. Itt már csak egy és pedig a Krisztus által kimondott elv az irányadó és kötelező : a tökéletesedés elve. Itt már nemcsak felekezeti tantételek szűnnek meg érinthetetlenek lenni, hanem maga az Isten is, amint az apostol mondja: A lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Ha a protestáns irodalmi társaság kezdeményezői ezt t. i. a tudomány vizsgálódását s termékeinek terjesztését tűzték volna ki a társulat működésének céljául, alig hiszem, hogy oly merev ellenzésre találtak volna mint így. Mert úgy vélem, könnyű lett volna meggyőzni az ellenzőket arról, hogy a protestantismus elve a szabad vizsgálódás levén, e vizsgálódás előtt a felekezeti korlátnak le kell omlani. De így aztán, csakis a tudomány terén kelle vala maradniok. És hogy vagyunk most ? E társaság érdekeiért igénybe vette az egyházi testületek pénztárait, melyeket nagy részben a nép fillérei töltenek meg. Debrecen presbyteriuma tudni akarja, mire kell a pénz, és midőn meghallja, hogy egy olyan szövetkezet számára kérik, mely nemcsak az ágostai atyafia-