Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

mozgalmakba, a melyek a polgárosodás irányát meghatározzák, sokkal egyetemlegesebb, mint a történetnek bárminő előző szakában; és ennek következménye az, hogy egyszersmind csupán az és egyedül azon irány képes ma hatalmat gyakorolni a nagy tömegekre, a mely a nagy tömegek érzületére, nagy többségre támaszkodik, mert végre is, a mint Spinoza állambölcsészeti művében megjegyzi, mindig a többség képviseli a hatalmat, és csak az a kérdés: hogy ki bírja valóban, és minő eszközzel lehet megnyerni és vezetni. De a ki az emberi sors válságait és viszontagságait tanulmányozza és azon csodálatos visszatéréseket ismeri, a melyek hasonló tényezőknek változott körülmények között is természetesen változott, de mégis mélyre ható eredményre vezetését eszközlik, alig fog kételkedni abban, hogy lesz még kor, a mikor ^ a lelkiismereti meggyőződés nemcsak azok iránt, a miket az emberek közvetlenül hasznosaknak és célszerűeknek ismernek fel, hanem a legtávolabb, a legáltalánosabb célok és eszmények irányában is döntő hatást fog az emberiség sorsára gyakorolni. Ma, végre is az, a mi az államalákulásokat iranyozza és intézi, pusztán a meggyőződés azon eszközök tekintetében, a melyek mellett, szabadabban vagy kevésbé szabadon, a lehető legtöbbnek lehető legnagyobb közvetlen érdeke a lehető legmegfelelőbben érhető el. A nagy viták, a melyek a mai, nemcsak egyes államban fenforgó, hanem az európai művelt nemzetek közt általában folytatott politikára nézve fenforognak, általában gazdasági és politikai természetűek : arra vonatkoznak, hogy kit kell, hogy illessen a hatalom, és hogy közvetlenül minő akadályai szüntetendők meg az emberi tevékenységnek. De lehetetlen az, ha a történetet általában tekintjük, hogy a politikai törekvések, hogy az államalakulatok örökre csak e körül forogjanak. Sőt, valószínű másnemű felfogás érvényesülése; és itt ismét igen sajátságos és érdekes tüneménynyel állhatunk szemben. Valahányszor a történetben nagy vallási mozgalom merült fel, az"^ emberek az eszmények iránt fogékonysággal kezdettek bírni, azokhoz való viszonyuk irányozta életüket, életüket tulajdonképen a földön túli vagy föld felett iránti tekintetek szerint rendezték be, biztosak lehetünk afelől, hogy ily korszakban a földön rendszerint oly hatalom uralkodik, melynek uralmi eszközeit az emberek nem tartják megegyezőknek erkölcsi érzelmeikkel és műveltségükkel; s ismét megfordítva, valahányszor nagy hódító államok állanak fenn, valahányszor a polgárosodásban oly korszakok következnek be, melyekben a fegyverek ereje látszik egyedül döntőnek, a katonai szervezet mindennél fontosabbnak, akkor meg lehetünk győződve, hogy ha a népek lelkét kutatjuk, hogy felébrednek a vallási szükségletek, a közvetlen haszonnal ellenkező indulatok és érzelmek, és hogy ezek irányozzák az embereket cselekvőségükben ; ekkor bekövetkezik a legnagyobb látszólagos materialismus, a legnagyobb látszólagos élvhajhászat, a látszólagos_ legszolgaibb meghunyászkodás korszakában az emberi lelkiismeret feléledése és felülemelkedése a közvetlen világi, a közvetlen célszerűségi szempontokon. Ha pedig a mai polgárosodáson végig tekintünk, nem tagadhatjuk, hogy ha tökéletesebb is anyagi életünk, szabadabb is szellemi mozgásunk, mint a minő volt régebben, de mégis inkább, ha szembe állítjuk a művelt világ állapotát azzal, melyet eszmény gyanánt az előttünk élő nemzedék kitűzött, ezen eszménytől nagyon távol esik, és nagy különbség van a mindegyikünk által szükségeseknek elismert katonai szervezet és azon hatalmi intézmények között, a melyek ma léteznek, és azok között, a melyek felé az emberiség lelkiismerete áhítozik, és melyeket az emberiség lelkiismerete kétségtelenül valamikor tényleg követelni fog, a melyeknek életbe léptetését mulhatlannak fogja tartani. Csak azon mozgalmakra utalok, melyekről minapi előadásában elődöm emlékezett, melyek a leo-nasvobb 1 • 1 * ? J O oJ katonai birodalmat, Oroszországot áthatják; csak azon szellemi irányzatra és befolyásra, melyet ott oly kivá.ó emberismerő és regényíró, mint Tolstoj Leo gróf, példája gyakorolhat a tömegekre, a ki a szépirodalomtól visszavonulva, magát teljesen a vallási életnek szentelte, csak azon áhítatra, melynek nyomdokait épen ott találjuk legdúsabban, azon Oroszországban, mely a mai katonai állam mintaképe, csak ezekre utalok, hogy bátran felelni merjek a kérdésre, melyet felvetettem, és pedig igenlőleg : igenis, el fog következni ismét oly korszak, a hol az emberi lelkiismeret követelményei, a hol az embernek az eszmény iránti viszonyáról való meggyőződése nagyobb befolyást fognak magaviseletére, de fognak a közösségi intézményekre és elvekre is gyakorolni, mint a minőt gyakorolnak ma. Valószínű, hogy e korszakot nem fogjuk megérni, de a kik megérik, minden esetre az emberi történelemnek olv új válsága előtt fognak állni, a mely érdekben nem lesz csekélyebb a legnagyobbaknál, melyeket elődeink és mi szemléltünk. Dr. Pulszky Ágost. CIV. zsoltár.*) (Saját dallamára). 1. Áldjad, magasztald lelkem az Istent, Dicsőségével ki betölt mindent; Világossággal vagy te Uram ékes; Erőd alkotni világokat képes; Bölcseségedet beszéli rendre, A teremtettség okszerű rende, S az abban élők egyesült szózatja, Gondviselő-jóságod hangoztatja. 2. Kiterjesztetted az eget, bőven Felruházván éltető erővel; A benne bolygó vizfelhők csapatja, Kifogyhatatlan áldásod osztogatja; Helyről-helyre hogy könnyebben szállna, Szellőszárnyakat tettél alája ; S előállni villámlás és szélvészek, Tisztító elemként, szavadra készek. *) Nagy tiszteletű szerkesztő úr! Nem akarok ugyan Kálmán Farkas bátyám mesterségében kontárkodni s zenei mértékre, hangtani szabályokra hivatkozva arról beszélni, hogy a CIV. zsoltár régi melódiája nem jó, mivel a magyar rythmus reá csak nehezen alkalmazható, hanem magyarázati!! legyen elég annyi, hogy a mint minden keresés nélkül megtalálta Farkas bátyánk azt az imádságos kis éneklő Elvirát, a kinek hirtelen halálát vele együtt sokan megkönnyeztük: úgy én is mirfden keresés nélkül szólaltatom meg az én Bere Imrémet (egy szép adventi éneke a Prot. népkönyvtár XI. füzetében olvasható) aki mivel velem együtt nagyon szereti azokat a régi nótákat, új formában, szép hasonlatokkal óhajtja énekelni a CIV. zsoltár gyönyörű dallamát. Mert tagadha'atlan, hogy az, egyike legszebb zsoltár dallamainknak. Ezért maradunk a régi mellett; semmi kii'földi utánzatot nem találván abban, ha mi ugyanazon dallamon énekelünk, mint francia vagy hollandiai testvéreink. Kiváló tisztelettel vagyok Sopronban, 1888. március 12. Kész szolgája: Thúry Etele,