Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

3. Szóltál s a gáznemű folyótestek Élethozó földdé keményedtek;**) S mint újszülöttre gondozó dajkája, Lágy pólyaként vizet adtál reája ; De midőn tetszésed látta jónak, Helyet mutattál tenger, folyónak S hogy vissza többé özöne ne térne: Csudaerőd hegyeket tett eléje. 4. Fák, füvek és színes virágokkal Ékesült a szárazföld azonnal, Elébb mit néma tétlenség emésztett: Életre pezsdült az egész természet; A lomb között éneklő madarak, A vizben játszó férgek és halak, Hegy, völgy, liget élők ezer nemével Elteltenek neved dicséretével. 5. Te reád néznek Uram mindezek, Hajlékot, tápszert tőled esdenek; S te mindeniknek sorsához illően Asztalt terítesz s hajlékot nyitsz ingyen; Hogy szomj ne ölje epessze őket : Patakok szelnek erdők, s mezőket; Mindent — a mi él, örvendez tebenned, így elégít ki jóltevő kegyelmed. 6. Mily bájoló vala kezdet óta Dicső mezében az égnek boltja! Szemléletére szem, lélek ha gerjed: Léted sugára reájuk kiterjed; Nap, hold, csillag számtalan ezerje, Felséges neved' egy-egy betűje; Önsemmiségében előtte nem mer Kétkedni benned, ha olvassa ember. 7. Intesz s a nappal világossága Átalkonyúl sötét éjszakára; S mig fészkeikből a vadak kijőnek : Pihenést nyújtasz a szelid élőnek, Csend űl a földre, melyet elnyom a Szenderbe — mélyedett lég fátyola; Fenn és alant csupán a szellők járnak, Hirdetve léted' lombnak és virágnak. 8. De reggel, mihelyt a nap szétömölt — Sugáriban úszik menny és a föld : Téged' dicsérő élet és zaj lészen, S az éh-elégült vad nyugszik csendesen Fölkél az ember is — kezednek e Képed' visszatükröző remeke — És lelke önkényt hő imára gyulád, Hozzád emelvén hál'adó indulat. 9. Ha végzett immár zsámolyod előtt: Munkára vígkedvvel buzdítod őt, És egeidből áldást hintesz rája, Mit megad szőlője és barázdája. Itt kalász hullámzik a szellőben, Ott bor fakad a szőlővesszőben: Hogy dolga után nyugalomban éljen S vigassága jóságodról beszéljen. 10. Uram, te nagy vagy!.. Dolgaid nagyok!.. Én elbeszélni némapor vagyok; **) Mi ez?! Szerk. Gazdagságodat, melylyel ég, föld rakva, Halandó, hogy is vehetné ajakra! Bölcseségednek ékes és drága, Lélekbe, szívbe ömlő sugára; Fénylő világát noha át nem látja Erőtlen elménk — de hittel imádja. 11. Ha bűn miatt gyarló teremtményed' Csapásodra méltónak Ítéled : Elrejted arcod s lészen a föld meddő, ínséget, sőt halált hozó esztendő ; De nem tart soká haragod súlya Szánó lelked' kibocsátod újra: Megérzi minden: vidám lesz szivében, Ujúl a föld is méhében, színében. 12. Dicsőség Uram, dicsőség neked! így zeng porában gyarló gyermeked; Fogadd el, kérlek, ha rebegő ajka Magasztalással neved' hangoztatja; Emeld, ha szárnyain érzetének, Hozzád röptében gyengül az ének : Oh, mert önmaga érezi, ismeri Nem lehet méltó hozzád senki, semmi. 13. Mégis tenéked — teljes hatalom Teremtésidben örömöd vagyon, Ezt súgja szivünk, lelkünk erre ébred Áhítatából — társalogván véled. Add, hogy dicsőítésedre ezek Napról-napra tökélyesbüljenek; S legyen •— a bűn általad eltörölve — Ez egész föld imádásod szent helye! Bere Imre. KÖNYVISMERTETÉS. Jezsuitismus és katholicismus.*) Egy ritka derék munka hagyta el e napokban a sajtót, mely méltó kiegészítésül sorozható Hase és Tscliackert prot. polemikái mellé. A midőn a tartalmas művet Lapunk olvasó közönségének bemutatni akarom, előre tudom azt s arra el is vagyok készülve, hogy az esztergomi egyedülüdvőzítőknek vádját vonom magamra, mivel a »jezsuitaszaglászok« módjára érinthetetlen, ma már csalhatatlan dolgokat bolygatni merészelem. A bevezetésen (1—4 1.) kívül az első fejezet (4—25) Loyola Ignácról, a loyolita csapatok alapítója és generálisáról, a 2-ik (25 — 48 1.) a társaság szervezetéről, a 3-dik (49—68 1.) a szellemi és vallási gyakorlatokról, a 4-ik (69—131.) a jezsuiták erkölcstanáról, a 5—ik (131 —170 1.) a jezsuiták politikai alapelvéről, a 6—ik (170 — 227) a jezsuita Mária-szentek s ereklyék imádásáról, a 7-ik (227 — 258. 1.) a jezsuiták padagogikájáról, a 8-dik (258—318. 1.) a jezsuita-rend történetéről s ellenreformátori működéséről, a 9—Ik (319—327. 1.) a jezsuita külmisszióról, a 10-ik (328—335. 1.) a jezsuita rend helyreállításáról s a római egyházban való jelenlegi állásáról, a 11-ik (336—355. 1.) az új róm. kath. contrareformátióról s a r2-ik fejezetben (356—363. 1.) egy *) Jesuitismus und Katholicismus. Eine Studie. Den Freunden des Evangelischen Bundes gewidmet von E. Eisele, Pfarrer in Neipperg bei Brackenbeim. Halle a. S. Verlag von Eugen Strien. 1888. Ara 4 márka.