Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

4] PROTESTÁNS egyházi és iskolai lap. ISKOLAÜGY. A bonyhádi ág. hitv. evang. algymnasium. A tolna-baranya-somogyi ág. hitv. evang. egyházmegye bonyhádi algymnasiumának kiadásában épp most hagyta el a sajtót egy díszes ,,Emléklap", mely ez iskolának teljes fölépítése alkalmából az 1887. évi okt. 26-án tartott avatási ünnepély lefolyását adja. Az ünnepélyt valláskülönbség nélkül megjelent nagyszámú s előkelő közönség (Nádosy Kálmán felügyelő, dr. Láng Frigyes, Fördős Vilmos, Kurcz Vilmos, Simontsits alispán, Varga János, Perczel Dezső képviselő, Dőry főszolgabíró, lelkészek, tanárok, tanítók s hölgykoszorú) jelenlétében a tanúló ifjúság énekkara nyitotta meg, ezt követte Gráf bonyhádi lelkész imája, Sántha egyh. főjegyző ünnepi beszéde; majd Arndt tanár az iskola történetét adta elő, végül Bauer esperes tartá az avató beszédet s mindezt bezárta a Szózat, előadva a tanuló ifjúsági énnekkar által. Teljesen méltó ez iskola arra, hogy a nagy közönség tudomást vegyen róla, nemcsak azon ritka misszióját tekintve, melyet betölt, nemcsak múltjáért, melyet fényes nevek tesznek szépemlékűvé, hanem azon életképes erejénél fogva is, mely ez iskolának nagy jövőt igéi*. A tolnai németség közt melyet Szász K. mult évi püspöki kőrútjában oly méltán rótt meg azért, hogy a magyar nyelvet száz egynehány év alatt sem sajátította még el, van egy tősgyökeres magyar falú, Sár-Szentlőrinc. Itt állítá fel az esperesség ez iskolát 1807-ben, Nagy István szenlőrinci lelkész-püspök, Lágler György tormási lelkész — mint az eszme megpendítői Uzd-Borjád hazafias közbirtokossága és Sár-Szentlőrinc áldozatkészségével, hogy lenne ez iskola a tudománynak csarnoka és a németség közt — azon igazságból indulva ki, hogy ,,nyelvében él a nemzet" — a magyar nyelvnek buzgó terjesztője. E szép feladatának meg is felelt ez iskola teljes mértékben Lőrincen; de megfelel ennek Bonyhádon is, hova 1870-ben áthelyeztetett. E 18 év alatt Bonyhádon és vidékén nagy tért hódított a magyar nyelv épp ez iskola buzgalma s magyar hazafias szelleme által. Büszke lehet ez iskola múltjára s jelenére is: Haag Péter, Lehr András, Láng Frigyes, Ritter Károly és Lehr Albert volt tanáraira, Zsivora György, Balassa János orvos, Petőfi, dr. Sass István, Lehr Zsigmond, Lehr Albert stb. tanítványaira; Balassa lelkészre, Schneider, Schleining, Ritter esperesekre s a jelenben Nádosy felügyelőre, Bauer esperesre stb. A tanoda jövője a leglelkesebb kezekben van. A közel 40 ezer forintnyi költséggel teljesen kiépült díszes iskolaépület Marhauser Imre igazgatót dicséri, ki lankadatlan fáaadsággal úgyszólván egymaga gyüjté össze ama nagy összeget, így örökítvén meg nevét, s érdemesítvén magát az egyház és haza hálajára. Míg Lőrincen kezdetben csak egy tanár működött s tanított 30—40 növendéket, ma már Bonyhádon öt jeles tanár — Marhauser Imre, Arndt János, Gyalog István, Kirchner Károly és Forberger László — tanít évi ezer forint díjazás mellett 138 tanulót, kiket részint Tolna, Baranya, Somogy, részint Fehér, Veszprém, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kún, Bács-Bodrog, Szlavónia és a többi szült. Ez „alma mater" bár felekezeti, mégis más vallásuakat is mindig szívesen ápolt és ápol az általa terjesztett magyar hazafiság, tudományosság és közművelődés emlőin. így a legutóbbi 18 év alatt járt ez isko-42 lába ág. hitv. evang. 843, ev. ref. 292, róm. kath. 736, gör. kel. 22, móz. vallású 261 növendék. Az egyházmegye szeretetadományaiból, 1864 óta az iskolánál convictust is tart fenn, a hol az ifjak valláskülönbség nélkül 50 forintért teljes ellátást kapnak. Az idén 52 tanuló élvezi ezen jótéteményt, a kik közt 23 róm. katholikus. A vall ási és testvéri szeretetnek ennél szebb bizonvítványát kiállítani nem lehet. Az 1883-ki középiskolai törvénynek eleget teendő ugyancsak Marhauser fáradozása mellett alig két hó alatt 7000 frt gyűlt össze s ez áldozatkészségnek köszönhető, hogy az esperesség ezen iskoláját az államsegély igénybevétele nélkül, saját erejéből teljesen berendezve s fölszerelve tartja fenn. Méltó ez intézet a hazafiak támogatására s arra, hogy velünk együtt minden magyar szív kivánja: élj, nőjj, virágozzál derék intézet sokáig! Sántha Károly. T A R C A. Spencer Herbert elmélete a „Megismerhellenről.*) A) Vallás és tudomány. Gyakran megfeledkezünk róla, hogy a wMinden roszban van valami jó« nem csupán erkölcsi, hanem egyszersmind ismereti igazságot is fejez ki : azon igazságot, t. i. hogy minden tévedésben feltalálható valami nyoma az igazságnak is. bs még ha elméletileg valószínűnek tartjuk is, miszerint a tévedések rendszerint valamely igazságnak burkát képezik: gyakorlatilag vajmi ritkán bizonyítjuk magunkat ezen nézet híveinek; akkor t. i. amikor mások véleményéről kell Ítéletet mondanunk. Oly állítást, melyről ki tudjuk mutatni, hogy a tényekkel feltűnő ellenmondásban van, szó nélkül, becsmérőleg dobunk félre s a cáfolat hevében eszünkbe sem jut felvetni és megoldani a kérdést, hogy vájjon mi tüntette fel azon téves állítást egyideig némelyek szemében igazság gyanánt ? Pedi g okvetlenül kell azon állításban valaminek lenni, ami a tévedésre is az igazság fényét sugározza s ezen valami nem egyéb, mint bizonyos tapasztalati tényekkel való — meglehet nagyon szükkörű, meglehet nagyon tökéletlen, de elvégre mégis valamilyen — megegyezés. Még a legképtelenebb hír is csaknem minden esetben való eseményen alapszik s e nélkül soha elő nem állott volna. Bármily torzképet mutassanak is az egyes események a hír médiumán keresztül: ezen kép mégis bizonyítja — ha egyebet nem — a tárgy jelenlétét. S így áll a dolog az emberi véleményekkel is általában. Bármennyire téveseknek lássanak is azok, mindazonáltal természetükben rejlik, hogy alapjok a tapasztalatban gyökerezik ; hogy eredetileg okvetlenül tartalmazták s esetleg most is tartalmazzák az igazság egy kis szikráját. *) Nem levén célom e helyen Spencer egész rendszerét, hanem csak a Megismerhetlenre vonatkozó (anát adni : elég leend ide vonatkozólag csak annyit jegyezni meg tájékozásul, hogy Spenccr rendszerének alapelvei »First Principles« című művében vannak letéve, a mely két részre oszlik, az első rész a Megismerlietlen, a második rész a Megismerhető elméletének körvonalait tartalmazván. A Megi^merhetlen elméletét öt fejezetben tárgyalja és pedig azon címekkel és csaknem szószerint azon tartalommal, a mint azt az olvasók ezen fejezetben veszik. Dolgozatom alapjául a IV. angol kiadás után B. Vesser á tal eszközölt autorizált német fordítás szolgált. H. J.